Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-375

375. országos ölés november 7. I87J 207 dés: — hogy ha mindazon fontos ügyeket itt a magyar parlament tárgyalhatja, s annál fogva rajok nézve is előáll a lehetőség, hogy ők is magok tárgyalhatják és nem delegátió utján, — csak ekkor fog előállani azon momentum, midőn az azon rész összetartóságát biztosító és bizonyító birodalmi tanács ellen a birodalom egyetlen egy része sem fog kifogást tehetni; mert ha tenne : tisztán elszakadási vágyát árulná el. Nem tudom, meglehet, hogy sok fontos dolgot hagytam válasz nélkül : egyet azonban még föl kívánok említeni. Ez az egy az, a mit az igen tisztelt miniszter ur mint legfontosabb okot mondott. A legfontosabb ok — mint monda ő — az: mert Magyarországnak az a föladata, ragaszkodni nemcsak a közjogi alaphoz, de abban keresni biztositékát, hogy a ma fönálló közjogi alap, soha senki által meg ne támadtassék. Azt mondotta, hogy ez szükséges: mert nem lelhető más olyan propositió, melyet el lehetne minden factor által fogadtatni. Én azt tudom, hogy jelen helyzetünkben több faetorok beleegyezése kell minden változtatáshoz. Ezt elismerem, bizony nem előnyéül, de kifolyásául jelen helyzetünknek. Azonban azt mondani, hogy ha egyszer valamely törvény, mely közjogi helyzetet szabályoz, megalkottatott, soha semmi esetben ahhoz többé remény nem lehet, hogy azt alkotmányos utón meg lehessen változtatni: engedjen meg a t. miniszterelnök ur, ez az elégedetleneknek a forradalomra utalása. (Helyeslés halról.) Az pedig, hogy azt mondotta a t. miniszterelnök ur, hogy azon kell lenni, hogy ezen közjogi alap soha senki által meg ne támadtathassék, meg ne változtathassák, — utoljára ha miniszterelnök ur a közjogi alapot oly jónak tartja, mint a minőnek mondja, — ha még arról is meg van győződve, hogy még majd talán századok múlva is 6W jó lesz: akkor ezen kívánat tőle természetes ; de természetellenes az, hogy mitőlünk, kik azt rosznak tartjuk: kívánja és arra szólit fel, hogy mi is azt tartsunk kötelességünknek, hogy ez alap meg ne támadtassék általunk és arra ügyeljünk, hogy mások se támadhassák meg azt, (Derültség.) mert én legalább azt, hogy lehessen valaha törvény, melyet soha többé alkotmányos utón megváltoztatni nem lehet, nem szabad : határozottan tagadom. Volt a mesés korszakban egy, — neve nem jut eszembe, — görög város, melynek törvényhozója még nagyobb önfeláldozással bírván, mint a 1867-ki kiegyezés alkotói, megesküdtette a várost, hogy mig ő vissza nem tér, meg nem változtatják a törvényt; ő elment, meghalt és a Városnak lakói várták egy darabig, kerestették is, de végre mégis megváltoztatták a törvényt, és helyesen ; örök időre hozott, meg nem változtatható törvény annyi: mint a halál ; (Helyeslés bal felől.) azt pedig, hogy meghaljunk, ugy hiszem, a t. miniszterelnök ur sem kívánja. (Derültség.) T. képviselő ház! Bocsánatot kérek hosszas válaszomért. (Halljuk') Én csak röviden kívánok még egy pár szót szólni. A t. miniszterelnök ur azt mondotta: szükségesnek tartja nyilatkozni, a personal unió irányában ; mert a házszabályok szerint a discussió lehetetlen, azt pedig nem szeretné, hogy ugy tűnjék föl, mintha nem lett volna képes, vagy nem kivánt volna e tárgyban nyilatkozni. Bocsásson meg, a házszabályok a discussiót lehetetlenné nem teszik, sőt hogy a minisztériumra nézve is lehetséges legyen a discussiónak elfogadása a nélkül, hogy ez által már rosszalást vont volna magára : a házszabályok illető szakaszainak megalkotásánál kimondatott, hogy a tudomásulvétel nem helyeslés, és a discussió kitűzése nem helytelenítése; semmi gátja a házszabályokban tehát annak nincs, hogy a tárgy discussió alá bocsáttassák. Különben bezárom nyilatkozatomat azzal, hog}

7 miként elején is emiitettem, épen ugy, mint akkor, midőn interpellatiómat tettem : ugy most is nem akarok beleszólani azokba, mik Ausztriában történtek ; sem egyik, sem másik részre, nem kívánok s nem akarok nyilatkozni ; ragaszkodom azon elvemhez, azon nézetemhez, hogy reánk nézve a veszély a helyzetben van, mely lehetetlenné teszi azt, hogy bizonyos körülmények közt a magyar kormány ne avatkozzék be oly ügyekbe, melyek tisztán a másik állam belügyei : s épen azért ragaszkodom azon óhajtásomhoz s vágyamhoz, hogy ezen alap megváltoztattassák és a miniszterelnök ur válaszával, nem azért, hogy mily irányban avatkozott be, hanem azért, mert ez alapot megváltoztathatatlannak mondta: nem vagyok megelégedve. (Helyeslés hal felől) Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: Nem fogok a t. képviselőház türelmével visszaélni (Halljuk!) és ujabb részletezésébe bocsátkozni annak, mit már egyszer elmondani szerencsém volt, és igy nem fogom feladatomul tűzni azt, hogy mind arra válaszoljak, mit a t. képviselő ur előadásomra felhozott, csak néhány állítását kívánom rectificálni. Azt monda — és ez volt köztünk a lényeges differentia, — hogy mégis csakugyan belügye volt a monarchia másik felének, melyre nézve én a korona tanácsában, akár mint a magyar kormány tagja, akár mint a korona tanácsosa nyilatkoztam; belügyi kérdés csak az által, mert a mostani jogállapot azzá tette. (Felkiáltás bal felől: Nem ez volt!) Én igy értettem. Legyen szabad ezt helyre