Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-375
208 375 országos ülés november 7. 1871. igazitanom. Bátor voltam elmondani, mi volt a kérdés, az t. i. vajon a birodalom két része közt megkötött szerződés vagy illetőleg a két rész közt megállapított tőrvény, szentesitett törvény fenn áll-e vagy nem ? kétségbe vonható-e vagy nem, más országgyűlés tárgyalása alá vonható-e vagy nem ? Ez volt a kérdés, ez pedig a világnak semminemű törvénye szerint nem lehetett ausztriai belügyi kérdés: hanem tisztán, határozottan a birodalom két részének közös kérdése volt, olyan, milyen egyik országnak másikkal akkor is lehetne, ha köztük semmi kapcsolat nem volna is, tehát a lényeges kérdés nem áll. Azt monda továbbá a t. képviselő ur, hogy azon munkálat, melyet felolvastam, nem az volt, mit később nyújtottak be a t. képviselő urak a törvényhozás elé. Bocsánatot kérek: én ezt nem tudtam, s ez engem meglep. De méltóztassék megengedni, ha ez mentségül szolgálhat nekem, hogy nem tudtam, hogy többet irtak alá. Ez azoobao csak azt bizonyítja, hogy nem voltak tisztába magukkal ; nem csoda tehát, hogyha én is tévedtem s nem azt idéztem, mely az utolsó volt, hanem mást. (Derültség jobb felől. Egy hang bal felől: A miniszterelnök is nyújtott le egyet!) Hogy én is nyújtottam be egyet, az meglehet : elvállalom érte a felelősséget, bár nem emlékszem a részletekre. De azt tudom, hogy olyan volt, a mi a mostani jogalappal megegyező. Ezért jót állhatok. Méltóztatott megemlíteni azt is, hogy midőn a német szövetségről szóltam: rósz példát hoztam fel t. i. hogy a példa csak akkor lett volna helyes, ha ugyanazon czélt akartam volna elérni, melyet ott kitűztek, t. i. az egységet. Álig hiszem, hogy az én előadásomból ily következtetéseket lehetett volna vonni. En egyszerűen csak annak felderítésére hoztam elő a példát, hogy mennyire nehéz theoriában meghatározni: hol kezdődik a „personal", s hol „real-unio £i : mert vannak államok, melyekben még personal-unio sem létezik és a közösség mégis megvan. Csattanós lehetett a t. képviselő ur ellenvetése: de arra a mit én mondottam, nem illett. Létezik ugyan a két helyzet közt bizonyos hasonlatosság; de ez csupán abban rejlik, hogy mind a kettőnél létezik bizonyos czél s a fennálló szövetség e czélnak megfelel. Ez közös álláspont itt és ott, csakhogy itt állunk s maradunk; ott lehet más a czél melynek azonban ezzel semmi összeköttetése nincs. Méltóztatott a t. képviselő ur azt is mondani, hogy én azt nyilvánítottam, miszerint ezen most fennálló jogalapon soha, de soha változtatni nem lehet. Engedelmet kérek: én ezt nem mondottam ; hanem mondottam azt, hogy sem t. képviselő ur, sem én nem tudunk oly más alapot, melyet az adott módon életbeléptetni, keresztülvinni lehetne, s ezt — (Zaj a bal oldalon) nem magamnak mondom, hanem egyenesen oda beszélek, — ezt állítom most inkább, mint ez előtt. Ismétlem, oly törvény, mely örökké tartson: nem létezik; de ebből nem következik az hogy ezólirányos volna egy törvényt, mely mostan az emberi szemmel előrelátható viszonyoknak tökéletesen megfelel, csak azért megszüntetni, hogy azt bebizonyítsuk, hogy ez nem állandó és megváltoztatható. Abból, hogy ha egy törvényre kimondatik az, hogy e törvényt nem lehet megváltoztatni, — mit igen sok alkotmány kimondott, például a belga alkotmány, mely kimondotta, hogy bibizonyos ideig hozzá sem lehet szólani, — azt következtetni, mit a tisztelt képviselő ur következtetett, hogy ez a másik részről forradalmat idéz elő: — ez olyan veszedelem, melytől én legalább nem tartok. Minden monarchikus államban ki van mondva, hogy a monarehicus formát ott kétségbehozni nem lehet. Hogy ez a republikánusoknak módot ad forradalmat csinálni, vagy azokat arra izgatja, azt megengedem : de ebben valami különös veszély nincs. Azt bizony máskép nem lehet tenni, mint forradalom utján, ugy megtehetik. Azt méltóztatott mondani, hogy ha a Lajtán tul némely országok nem akarnának részt venni azon birodalmi tanácsban, mely a persona! unió alapján állana : ugy ezt annak bizonyítékául tekintené, hogy el akarnak szakadni. Én, mint kormányférfi, idáig nem mentem. De midőn a t. képviselő ur ennyire megy, ez azt tanúsítja, hogy a t. képviselő ur a cseh országgyűlés gyűlöletét ép ugy magára vonná, mint szerinte magamra vontam én. Mert annak kimondása által, hogy a túlsó rész összes országai és tartományai egy államot képeznek, épen azon térre lépett, melyet ők el nem ismernek. Ezzel, azt gondolom: igazoltam magamat az ellenem irányzott minden feltevések ellen, és bebizonyítani azt, hogy azok, miket a t. képviselő ur mondott, félreértésen alapulnak. Több mondani valóm nincs. {Élénk helyeslés Jobb felől.) Tisza Kálmán: Szorosan csak a házszabályok értelmében vagyok bátor szavaimnak félreértetése folytán egy pár szót szólani, megjegyezvén, hogy én azt, a mit nyilatkozatom végén arra nézve, hogy a birodalmi tanácsban kell, hogy tárgyaltassanak azon tárgyak, melyek itt nálunk tárgyaltattak: egyátalában nem mondtam viszonyítva a kormány mostani eljárásával, és nem mondtam reflectálva a most történt dolgokra; hanem mondtam beszédemnek azon egészen elkülönített részében, ahol a personal unió
