Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-375

206 875. országos ülés november 7. 1871. elnök ur volt szives ledictálni, és mely az azután általa elfogadott és most annyira dicsőített alaptól annyira eltér. (Derültség a bal oldalon.) Azt is monda a tisztelt miniszterelnök ur, hogy a personál-unió oly alakban, mint azt mi 67-beD proponáltuk: nem hogy könnyítené a dolgok elintézését, de lényegesen nehezítené azt; mert, a mint ő monda, míg most a két ország, vagy a mint ő szokta mondani, a két fél minisztereinek csak akkor kell együtt tanácskozniuk, ha a közös alap támadtatik meg, vagy ha a közös alap megváltoztatása czéloztatik: addig azon javaslat szerint minduntalan kellene együtt tanácskozniuk elannyira, hogy a két minisztérium nem is lakhatnék két külön városban. Engedjen meg a tisztelt miniszterelnök ur: de sem az egyik, sem a másik állítás nem egyez meg a valóval. Az egyik az, hogy most csak akkor kell a két ország minisztereinek együtt tanácskozni, ha a közjogi alap megváltoztatásáról vagy megtámadásáról van szó; ez nem áll, mert hogy jött létre a véderőről szóló törvény, hogy jön létre minden kereskedelmi szerződés, hogy jött létre minden megállapodás az indirect adók iránt? kimutathatom azt a miniszter urak nyilatkozataiból; de nyilván való dolog is: hogy a két állam minisztereinek tanácskozása folytán. Tehát nem áll az : hogy csak a miniszterelnök ur által említett esetekre nézve kell a két minisztériumnak érintkeznie. De nem áll a másik sem, mely azon javaslatok szerint, melyeket mi, illetőleg a kisebbség azon időben tettünk, nem hogy szaporítva lennének a kérdések, melyekre nézve egy értelmű intézkedés szükséges; de inkább szűkebb körre vannak szorítva és így egyértelmű intézkedések szüksége csakis ezen ügyekre nézve merülhetvén föl, miután kevesebb száma azon ügyeknek, melyekre szükséges, mint most: nem gyakoriabb, hanem ritkább lenne az érintkezés. (Helyeslés hal felől.) A mi pedig azt illeti, hogy akkor az országgyűlések fognak egymással veszekedni: arra csak egy megjegyzésem van. Ha van mindkét félnek valódi parlamentalismusa és vannak minisztereik, kik a parlament bizalmát birják : akkor nem lesz arra eset, — vagy legalább igen ritkán, — hogy az országgyűléseknek kelljen határozni. Ha pedig az, hogy az országgyűléseknek eltérő javaslatok fölött kelljen határozniuk, annyit tesz, hogy az országgyűlések egymásnak háborút üzenjenek : ez oly ellentétet mutat az érdekek közt, melyet én nem hiszek; de melyet a ki hisz: lehetlennek kell tartania azt, hogy együtt maradjon a fejedelem ugyanazonossága által egyesitett két ország, mit Különben én kimondom igen szívesen, hogy hiszek én, és hogy a personál-unió alatt mit fog érteni és mit fog kívánni akarni —-\ hogy ki lesz nem tudom — azon praktikus po- \ litikus, ki elég szerencsés lesz azon időt megérni, j midőn az eszme kivihető lesz, a mely idő azonban meggyőződésem szerint nem messze van. Fogja érteni azt, hogy Magyarország oly hely- \ zetbe jöjjön, miszerint minden bonyodalmai ő felsége többi országai és tartományainak érintetlenül hagyják Magyarország azon jogát és hely- -/ zetét, hogy hadügyei, pénzügyei és mindenek fölött alkotmányosan határozhasson. (Ugy van!/ bal oldalon.) Továbbá fogja akarni azt, hogy Magyarország oly helyzetben legyen, hogy ne ugy számítson factorként a népek családjában, mint ma a miniszterelnök ur állítása szériát; mert ez, fájdalom még eddig a semminél alig több ; mit igazol minden okirat, igazol minden statistikai kimutatás a világon, minden kormány-nyilatkozat, hol arról, hogy Magyarország létezik, bizony nagyon ritkán történik említés. De nem vitatkozom e fölött: csak állítom, hogy akarni fogja, hogy ne ugy számítson Magyarország, hogy ha I bekövetkeznének, a mit isten ne adjon, hogy bekövetkezzenek a bonyodalmaknak komoly napjai : itt álljon valódi haderő nélkül; hanem akarni fogja és akarnám én, hogy ha bekövetkeznek a bonyodalmak napjai: Magyarország azt mond- ? hassa , bár mi történjék másutt, itt vagyok én, / itt van az én haderőm, a magyar trónt és Ma- j gyarországot ne merje bántani senki. (Zaj jobb I felől.) De ha bekövetkezik ez ma, ha addig következik ez be, mig a jelenlegi közjogi állapot és ennek alapján a Magyarország rendelkezése alól elvont közös hadsereg áll: akkor Magyarországnak igen kevés lesz kezében; azt pedig, ki saját erejére kellőleg nem támaszkodhatok: nem fogja számításba venni a nagy conflictusban senki. Tisztelem, elismerem én nagy értékét a ma létező honvédségnek; de nem hiszem, hogy jelen állapotjában a miniszterelnök ur nézete szerint is ama komoly perezekben képes lehessen megfelelni a föladatnak, melynek meg fogna felelhetni akkor : ha a magyar kormánynak és a magyar országgyűlésnek rendelkezése alatt álló magyar hadsereggel egyesült állapotban van. (Fölkiáltások a baloldalon: Igaz! Ugy van!) En, t. ház. a personál-uniót oly dolognak tartom, melynek ez levén főjellemvonása, mind a koronának, mind az országnak okvetlen érdekében van. Meg vagyok róla győződve, hogy ha ezt ma nem látják át: nincs messze az idő, mikor át fog az oly körben is láttatni, hogy kivihetővé válik. De szerintem határozottan érdekében van a monarchia másik felének is; mert csak akkor és ugy lesz oda állítva a kér-