Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-375

375. országos ülés november 7. 1871. 205 minőségben vett részt az igen tisztelt miniszterelnök ur: sajnálom, hogy eziránt a közvéleményt, melyet nemcsak az iránta ellenszenvvel viseltető orgánumok, de más orgánumok is azon hirrel tartottak, természetesen a felfogás és a következtetés, hogy egészen más levén, — hogy a közös minisztertanácsban a magyar miniszterelnök adta a döntő szőt, — sajnálom, hogy fel nem világosította. Azonban, ha nem fektetett rá súlyt, hogy minő minőségben vett részt: abban fekszik az ok, hogy azt nem tette. A mi már a második kérdést illeti, hogy belügye volt-e az Ausztriának vagy nem? azt tartom, hogy abban az interpellálóknak, hogy belügye volt: tökéletesen igázok volt; csak hogy volt olyan belügye, mely a jelen közjogi alapnál fogva, de csakis annálfogva visszahatásában érdekeibe Magyarországot is, és épen ezért — (Egy jobboldali nevet.) nagyon örülök, ha a képViselő urat mulattatja előadásom, — mondom, — épen azért nem a miniszterelnököt támadtam meg, nem az ő eljárását roszaltam, mert magam is azon meggyőződésben voltam, hogy a beavatkozás ez esetben a közjogi alap okvetlen kifolyása volt: hanem roszaltam a közjogi alapot, mely e helyzetet előidézte. {Helyeslés bal felől. Mozgás jobb felől.) Megjegyzem még, hogy kérdéseim egyikére a t. miniszterelnök ur nem méltóztatott válaszolni, nem ugyanis arra, hogy hiszi-e, hogy a jelen alapon, szemben az Ausztriában létező mozgalmak s bonyodalmakkal Magyarország alkotmányos életének folytonosságát biztositni lehet-e? (Andrásy: Hiszem!) Megengedem, hogy a miniszterelnök ur hiszi: én nem hiszem, és meg Vagyok arról gj^őződve, hogy nem messze van azon idő, mely már egy párszor közel volt, hogy épen azon tárgyakra nézve, melyeket a jelen kiegyezkedési alap a delegatiók elé utasit: lehetlen lesz az alkotmányos tárgyalás; s reménylem, hogy midőn e felől a tények meg fogták győzni a miniszterelnök urat, tán mégis majd együtt fogunk ügyekezni jobb, biztosabb alapot teremteni; (Andrásy Gyula gr. tagadólag int.)ha még akkor sem, azt csak sajnálni tudom. Miniszterelnök ur áttért ezután a personalunio kérdésére. Elmondotta, igen helyesen, hogy a personaluniót és egyátalában a reál- és personal-uniót többfélekép lehet érteni; felhozta például azt, hogy Németországban, melynek némely királyságai külön dynastiákkal is birnak, melyeknél tehát personal-unio nincs: sokkal több közös ügy van, mint mennyi van nálunk, hol pedig a fejedelem személye egy és ugyanaz. Tökéletesen igazsága van; de azt kérdem, azt tüzte-e ő politikai feladatául, politikai czéljául, a mit azok az általa igen méltán megdicsért praktikus politikusok ? Azt, hogy egység álljon elő, vagy azt, hogy legyen ugyan egy fejedelem, de legyen két állam? (Élénk helyeslés a bal oldalon. Zaj.) Ha azt tűzte ki feladatául: akkor igen alaposan hivatkozhatik azon példákra; de ha nem azt tűzte ki: akkor oly eljárási módot nem ajánlhat nekünk követendőnek, mely mód egészen más czélok elérésére törekszik. {Andrásy: Nem is ajánlottam.) Azt monda az igen tisztelt miniszterelnök ur, hogy a mely politika jelszavak körül forog: az meddő politika, — és hivatkozott példákra, mind Németországból, mind hazánkból, hogy midőn aztán az idő elérkezett: a jelszavakat el szokták ejteni és a lényegre szoktak támaszkodni. Hivatkozhatott volna ugyancsak hazánkra, és pedig nem régen múlt időre, hogy midőn eljön a perez, ellökik nemcsak a jelszavakat, de az azok alatt rejlő lényeget is. Azonban, hogy oly politika, mely mindig csak egyes jelszavak hangoztatásában találná feladatát: okvetlenül meddő lenne, az tökéletesen igaz. Minden politikára nézve elA jön az idő, midőn a jelszó alatt rejlő valóságok lényegét részletezni és érvényesíteni kell; csak hogy épen azért, hogy ezen politika meddővé ne legyen: kötelessége annak, ki a jelszót komolyan veszi, az, hogy azon jelszó valósítását, mily módon kívánja érvényesíteni, fentartani azon időre, midőn az érvényesítés lehetősége megvan, (Zaj a jobb oldalon.) csak az a különbség az elvhű és nem elvhű politikus közt, hogy az egyik a valósításkor azt iparkodik valósítani, mit a jelszó jelent; mig a másik hűtelen lesz hozzá. (Élénk helyeslés bal felől.) Különben a tisztelt miniszterelnök ur a personál-unió czélszerütlen voltának kiemelésére fölolvasott egy kisebbségi javaslatot a 67-diki időkből. Erre először is azt jegyzem meg, hogy az igen tisztelt miniszterelnök ur nem azon javaslatot olvasta föl, mely mint pártom tagjainak megállapodása a képviselőháznak benyujtatott; fölolvasta azt, mely a 15-ös bizottság kisebbsége részéről nyújtatott be: nem pedig azt, mely a baloldal azon árnyalata részéről, melynek tagja lenni szerencsés vagyok, a képviselőháznak beadatott. Különben pedig azt hiszem, hogy ha szinte ezen általa fölolvasott kisebbségi javaslatnak az én csekély nevem is alá van irva, de annál kevésbbé fogja megtagadni jogosultságát annak, hogy még akkor a discussiók folyamában pártfeleimmel folytatott értekezések folytán némelyekre nézve más kisebbségi véleményt fogadtam el, mert bizonyára önmaga is fog reá emlékezni, és ha nem bírná, szolgálhatok azon véleménynyel, melyet a 15-ös bizottságban az igen tisztelt miniszter-