Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-375

204 375. országos ülés november 7. 1871 Eiőre lehetett látni, miszerint épen Cseh­ország az, mely már a múltban bebizonyította tartósságát, melynélfogva nem enged oly köny­nyen, mint a milyen könnyen engedtünk mi; és előre lehetett látni, hogy közép Európa legcom­pactabb szláv eleme nem fogja beérni azzal, hogy a túlsó résznek egy részecskéje legyen. Ha, fájdalom, valaha utói találná érni Ma­gyarországot az a csapás, hogy beteljesedjék rajta az, mivel önök mindig ijesztgettek; ha megérnők, hogy mi valaha Magyarországban oroszt lássunk: e katastrophát kénytelenek leen­denénk följegyezni épen azon kormánynak, kö­szönhetnénk azon kormánynak, mely ily politi­kát követ, (Ellenmondás a jobb oldalon.) köszön­hetnénk azon képviselőknek, kik az ily politikát megélj enzik. Igen óhajtanám, hogy a miniszterelnök arra reflectált volna, a mi nekünk érdekünkben van, hogy Csehország ne csatlakozzék Oroszországhoz. Ebben mindnyájan egyet értünk. De mit gondol a miniszterelnök ur, mikor valószínűbb, hogy ily beolvadási vágy ébredjen egy nemzetben: akkor-e, midőn neki önállóságát, mikor nemzeti szellemét szabadon, önállóan fejleszti; vagy akkor, midőn arról van szó, hogy más testbe beolvadjon? Bi­zonyos, ha én is valaha szláv lennék és ha két ily rósz közt kellene választanom, hogy be kell olvadnom egy idegen, vagy rokon fajba: válasz­tanám inkább a rokon fajt. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Tehát Magyarországnak érdekében van, hogy Csehország minél tágabb önkormányzattal bírjon. En nem akarom a t. háznak türelmét to­vábbra is fárasztani (Halljuk!), miután, ugy hi­szem, hogy bebizonyitottam először azt, hogy azon álláspont, metyen én állok, mindenesetre helyesebb és igazabb; és miután érintettem azon rendkívüli veszélyeket, melyekbe az ily politika, ha még tovább folytattatik, hazánkat döntheti: föntartom magamnak, hogy e tekintetben indít­ványt nyújtsak be a háznak, összhangzatban az­zal, melyet már a múlt ülésszak alatt Irányi Dániel barátom benyújtott. Miután most világosan kitűnik a miniszter­elnök vallomása szerint is, hogy az alap, me­lyen állunk, olyan, hogy akarva nem akarva kénytelenek vagyunk mások ügyeibe beleavat­kozni, mikor ott mozgalom van, — ezt ugyanis bevallotta a miniszter ur; — de bár miként gondol­kozzék is a ház: azt hiszem, hogy egyre nézve egyet értünk, és ez az, hogy ez oly rend­kívüli fontos, életbe vágó kérdés, miszerint min­denesetre kívánatos, hogy ahhoz necsak egy­két interpelláló szóljon, hanem legyen alkalma hozzászólani a ház mindegyik oldalának : és ennélfogva fölkérem a t. házat, hogy e kérdésnél ne érje be a tiszta tudomás-vétellel, hanem legyen szíves tárgyalására, megvitatására külön napot kitűzni. (Helyeslés a szélső bal ol­dalról.) Tisza Kálmán: T. képviselőház! (Hall­juk !) Nem tagadom, hogy sok tekintetben ne­héznek találom a helyzetet, a melyben vagyok, mert az igen tisztelt miniszterelnök ur, — mit egyébiránt nem hogy megrovással fogadnék, de elismeréssel fogadok — oly nagyfontosságú tár­gyakat érintett az imént elmondott átgondolt beszédében, hogy azok ellenében rögtönözve nyi­latkozni, mindenesetre némi nehézséggel jár. Bocsánatot kell azért kérnem a t. háztól, ha talán épen e miatt hosszasabb leszek s ha nem fejthetem ki nézeteimet ugy, a mint akarnám. En a magam részéről megkísérlem s bízom abban, hogy bármily gyenge legyen is eszméim­nek rögtönzött kifejtése, az azokban rejlő igaz­ság utat fog törni magának. Én előrebocsátom, hogy valamint akkor, midőn interpellatiómat tettem, ugy ezen alkalommal is ahhoz, hogy Csehországnak követelései jogosok, alaposak vol­tak-e? szólani egyáltalában nem kívánok; mert én egyáltalában nem tartanám a magam felfo­gása szerint helyén levőnek, hogy akár egyik, akár másik félre nézve pártállást foglaljak el. Egyet pedig határozottan nyilvánítok egyénileg saját magam nevében s ez az egy az: hogy Ma­gyarországnak történelmi fejlése alapján megál­lapított jogait nem akarom soha és semmi szin alatt sem egyik sem másik osztrák provincia jogviszonyaival összehasonlítani. (Helyeslés bal fe­lől.), mert azokat mindenek felett óriásilag fölül állani j látom. (Helyeslés bal felől. Halljuk!) Áttérve az igen tisztelt miniszterelnök ur feleletére, ő azt nyilvánítja, hogy ő ugy vett re'szt a tanácskozmányokban, mint a koronának egyik tanácsosa; azonban arra nem fektet súlyt hogy igy-e vagy pedig ugy, mint magyar minisz­terelnök. Nem fektet pedig súlyt, mint monda, azért: mert nem áll az interpellálok azon má­sodik feltevése, hogy itt Ausztria belügyeiről lett volna szó ; miután itten oly ügyekről volt szó, melyek a kiegyezést érintették: ennélfogva az ő beleszólása, bármelyik minőségben, min­denesetre csak jogosult lehetett. Én, t. ház, arról meg vagyok győződve s minden félreértések kikerülése végett nyilvání­tom is hogy a korona bármely tanácsosának, ha a fejedelem tőle tanácsot kér: ezt megadni lehet, sőt kell is. Interpellatiómban is épen a hiva­talos részvételre fektettem a fősúlyt, a magyar miniszteri minőségben a közös miniszteri tanács­ban részvételre, oly ügyben, mely, meggyőződé­sem szerint, Ausztriának belügye. Ha nem azon

Next

/
Thumbnails
Contents