Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-375

204 375. országos ülés november 7. 1871 Eiőre lehetett látni, miszerint épen Csehország az, mely már a múltban bebizonyította tartósságát, melynélfogva nem enged oly könynyen, mint a milyen könnyen engedtünk mi; és előre lehetett látni, hogy közép Európa legcompactabb szláv eleme nem fogja beérni azzal, hogy a túlsó résznek egy részecskéje legyen. Ha, fájdalom, valaha utói találná érni Magyarországot az a csapás, hogy beteljesedjék rajta az, mivel önök mindig ijesztgettek; ha megérnők, hogy mi valaha Magyarországban oroszt lássunk: e katastrophát kénytelenek leendenénk följegyezni épen azon kormánynak, köszönhetnénk azon kormánynak, mely ily politikát követ, (Ellenmondás a jobb oldalon.) köszönhetnénk azon képviselőknek, kik az ily politikát megélj enzik. Igen óhajtanám, hogy a miniszterelnök arra reflectált volna, a mi nekünk érdekünkben van, hogy Csehország ne csatlakozzék Oroszországhoz. Ebben mindnyájan egyet értünk. De mit gondol a miniszterelnök ur, mikor valószínűbb, hogy ily beolvadási vágy ébredjen egy nemzetben: akkor-e, midőn neki önállóságát, mikor nemzeti szellemét szabadon, önállóan fejleszti; vagy akkor, midőn arról van szó, hogy más testbe beolvadjon? Bizonyos, ha én is valaha szláv lennék és ha két ily rósz közt kellene választanom, hogy be kell olvadnom egy idegen, vagy rokon fajba: választanám inkább a rokon fajt. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Tehát Magyarországnak érdekében van, hogy Csehország minél tágabb önkormányzattal bírjon. En nem akarom a t. háznak türelmét továbbra is fárasztani (Halljuk!), miután, ugy hiszem, hogy bebizonyitottam először azt, hogy azon álláspont, metyen én állok, mindenesetre helyesebb és igazabb; és miután érintettem azon rendkívüli veszélyeket, melyekbe az ily politika, ha még tovább folytattatik, hazánkat döntheti: föntartom magamnak, hogy e tekintetben indítványt nyújtsak be a háznak, összhangzatban azzal, melyet már a múlt ülésszak alatt Irányi Dániel barátom benyújtott. Miután most világosan kitűnik a miniszterelnök vallomása szerint is, hogy az alap, melyen állunk, olyan, hogy akarva nem akarva kénytelenek vagyunk mások ügyeibe beleavatkozni, mikor ott mozgalom van, — ezt ugyanis bevallotta a miniszter ur; — de bár miként gondolkozzék is a ház: azt hiszem, hogy egyre nézve egyet értünk, és ez az, hogy ez oly rendkívüli fontos, életbe vágó kérdés, miszerint mindenesetre kívánatos, hogy ahhoz necsak egykét interpelláló szóljon, hanem legyen alkalma hozzászólani a ház mindegyik oldalának : és ennélfogva fölkérem a t. házat, hogy e kérdésnél ne érje be a tiszta tudomás-vétellel, hanem legyen szíves tárgyalására, megvitatására külön napot kitűzni. (Helyeslés a szélső bal oldalról.) Tisza Kálmán: T. képviselőház! (Halljuk !) Nem tagadom, hogy sok tekintetben nehéznek találom a helyzetet, a melyben vagyok, mert az igen tisztelt miniszterelnök ur, — mit egyébiránt nem hogy megrovással fogadnék, de elismeréssel fogadok — oly nagyfontosságú tárgyakat érintett az imént elmondott átgondolt beszédében, hogy azok ellenében rögtönözve nyilatkozni, mindenesetre némi nehézséggel jár. Bocsánatot kell azért kérnem a t. háztól, ha talán épen e miatt hosszasabb leszek s ha nem fejthetem ki nézeteimet ugy, a mint akarnám. En a magam részéről megkísérlem s bízom abban, hogy bármily gyenge legyen is eszméimnek rögtönzött kifejtése, az azokban rejlő igazság utat fog törni magának. Én előrebocsátom, hogy valamint akkor, midőn interpellatiómat tettem, ugy ezen alkalommal is ahhoz, hogy Csehországnak követelései jogosok, alaposak voltak-e? szólani egyáltalában nem kívánok; mert én egyáltalában nem tartanám a magam felfogása szerint helyén levőnek, hogy akár egyik, akár másik félre nézve pártállást foglaljak el. Egyet pedig határozottan nyilvánítok egyénileg saját magam nevében s ez az egy az: hogy Magyarországnak történelmi fejlése alapján megállapított jogait nem akarom soha és semmi szin alatt sem egyik sem másik osztrák provincia jogviszonyaival összehasonlítani. (Helyeslés bal felől.), mert azokat mindenek felett óriásilag fölül állani

j látom. (Helyeslés bal felől. Halljuk!) Áttérve az igen tisztelt miniszterelnök ur feleletére, ő azt nyilvánítja, hogy ő ugy vett re'szt a tanácskozmányokban, mint a koronának egyik tanácsosa; azonban arra nem fektet súlyt hogy igy-e vagy pedig ugy, mint magyar miniszterelnök. Nem fektet pedig súlyt, mint monda, azért: mert nem áll az interpellálok azon második feltevése, hogy itt Ausztria belügyeiről lett volna szó ; miután itten oly ügyekről volt szó, melyek a kiegyezést érintették: ennélfogva az ő beleszólása, bármelyik minőségben, mindenesetre csak jogosult lehetett. Én, t. ház, arról meg vagyok győződve s minden félreértések kikerülése végett nyilvánítom is hogy a korona bármely tanácsosának, ha a fejedelem tőle tanácsot kér: ezt megadni lehet, sőt kell is. Interpellatiómban is épen a hivatalos részvételre fektettem a fősúlyt, a magyar miniszteri minőségben a közös miniszteri tanácsban részvételre, oly ügyben, mely, meggyőződésem szerint, Ausztriának belügye. Ha nem azon