Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-375
202 375. országos illés november 7. 1871. De van még egy ok, magyar szempontból fontosabb minden egyébnél, miért nem volna czélszerü azt tenni, és ez az, hogy ha Magyarország maga kívánná megváltoztatni azon közjogi állapotot, mely midőn egyrészről alkalmasnak bizonyult a két rész közti legnehezebb kérdések megoldására — és az összes birodalmat, nagy catastrophák után, újjá tudta alakítani, másrészről annyi idő után Magyarországot ismét fontos tényezőként vezette be az európai népek sorába: — akkor többet vesztene, mint bármely más érdekelt fél, mert az egész világ kétségbe esnék Magyarország politikai érettsége felett. (Nyugtalanság bal felől. Igás! Ugy van! a jobb oldalon.) Összevonva a mondottakat: a personal-unióra való áttérés által azt, a mit Debreezen város képviselője akar: elérni nem lehet. Van egy mód, egyetlen egy, kikerülni azt, hogy egyes bonyodalmak, egyes megoldandó kérdések az egész monarchiát veszélyeztessék, és ez : rendithetlen ragaszkodás a fennálló jogalaphoz. Ezt ajánlom a baloldalnak. (Nyugtalanság bal felől. Bálijuk! Halljuk!) Ez érdekében van nemcsak Magyarországnak, hanem a birodalom minden népének egyformán; mert csak ugy teljesíthetők az egyes részek kívánságai az egész veszélyeztetése nélkül: ha elismertetik minden oldalról, hogy a monarchia alaptörvényei kérdésbe nem hozhatók. Ez volt álláspontom a korona tanácsában és ez álláspontom itt; ennél tovább nem terjedt és nem fog terjedni. (Hosszasan tartó élénk tetszésnyilvánítások- a jobb oldalon.) Helfy Ignácz: Engedje meg a t. ház, hogy azon megjegyzéseimben, melyeket teendő vagyok, ugyanazon rendet kövessem, melyet a t. miniszterelnök nr követett, midőn interpellatiómra a feleletet megadni szíves volt. Legelőször is álláspontomat méltóztatott megtámadni, vagyis, helyesebben szólva, csudálkozását fejezni ki a felett, hogy én mint 48-as párti, vagyis mint szélső baloldali képviselő azon álláspontra léptem, melyen a t. miniszterelnök ur áll, és daczára annak, hogy ismételve és ismételve állítom és állítja pártom, miszerint Magyarország az 1867- ki egyezmény folytán tartománynyá sülyedt, mégis annyi fontosságot tulajdonit a kormánynak vagy annak egyik tagjának, hogy még a monarchia másik felének sorsa felett is döntő szóval birjon. En nagyon örvendek, hogy ezen alkalommal oly nagy szolgálatot tehetek a miniszter urnák, hogy mintegy álláspontját ezúttal helyeseltem ; de köszönettel nem tartozik nekem, annál kevésbbé, mivel nagyon bőségesen viszonozta e szolgálatot becses feleletével, melylyel tökéletesen megerősítette azon álláspontomat, melyen én és elvbarátaim állanak. Tudjuk, t. ház, hogy évek óta azon percztől fogva, melybe az 1867-iki egyezmény létre jött: egy főkérdés van, mely bennünket két táborra osztott, ez a közjogi alap kérdése. Mi folyton vitattuk és bebizonyítottuk, miszerint ez alapon haladni sem lehet; ezen alapon belügyeinket nem rendezhetjük, mert a legfontosabb kérdések fölött nem ezen törvényhozó testület és nem is ezen kormány dönt magában. Kimutattuk továbbá, hogy még akkor is, ha mi magunk rendezhetnők legfontosabb ügyeinket: lehetetlen volna ez alapon haladnunk; mert miután mi egy §-ban, nevezetesen a 28-k §-ban, mely a dualismust állítja föl, kimondottuk, hogy a lajthántuli tartományok, népek s nemzetek egy fele részt képeznek s mi a másik fele részt képezzük: ez által oly vegytani műtétet vittünk, azaz vittek véghez, hol elfeledték tekintetbe venni a különböző alkatrészek természetét, mert a magyar országgyűlés decretálta, hogy német, cseh, illír egy nemzet, és Magyarország egy másik nemzet. Előre mondottuk, hogy ezen alapon lehetetlen megmaradnunk ; mert a legelső alkalommal, mihelyt a két testületnek egyik alkatrésze mozogni fog: mi kénytelenek leszünk azonnal tettleg fellépni, más szóval nem elég, hogy saját magunknak osztrákjai vagyunk, de kénytelenek leszünk a csehek és a többi nemzeteknek is osztrákjai lenni. (Igaz! Ugy van! a szélső bal oldalon.) A t. kormány és jobb oldal ezt határozottan tagadta és bebizonyította, hogy ezen egyezmény folytán Magyarország csakugyan visszanyerte önállóságát és mi ezentúl mint jó szövetségesek fogunk a birodalom másik felével együtt élhetni. És mi történt most? A miniszterelnök ur mindjárt válaszának elején azt mondja, hogy nem tisztán osztrák ügy az, melybe beavatkozott : hanem közösügyi kérdés, s ez okból avatkozott be. Már, t. ház! ha igaz az, hogy mi nem vagyunk tartomány, hanem egészen önálló ország, és mégis, mihelyt a túlsó félén valami kérdés fölmerül, azonnal kénytelenek vagyunk beavatkozni, azonnal megtámadtatva látjuk saját alkotmányunkat : akkor ez jele annak, hogy a mi tanunk az igazi és nem a miniszterelnök uré ; mely azt hirdeti, hogy Magyarország önálló ország. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Azt méltóztatott mondani, hogy csodálatos dolog, hogy én saját elveimmel és hirdetett szavaimmal ellentétben vagyok ; magam bevallom, miszerintnemcsak saját közigazgatásunk felett dönthe-
