Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-375

375. országos filcs november 7. 1871. 201 Nem hiszem, hogy időszerű volna a mostani kölcsönös egyezségen alapuló közjogi állapotot mással akarni felcserélni: mert a mint az egy részről kétségbe vonatik, kétségbe fog vonatni igen sok oldalról, a mint ezt az utolsó események különböző mozzanatai csak igen is tisztán mutatják. (Elénk helyeslés jobb felől.) Nem hiszem, hogy időszerű volna a personal-unió terére átlépni a ezélból, hogy oly eset, mint a mostani, melyet a t. képviselő ur veszélyes praemissának nevez, t. i., hogy a két rész miniszterei együtt tanácskoznak, és ezáltal egyes miniszter a másik fél ellenszenvét magára és mintegy az általa képviselt országra vonja, — jövőben kikerültessék; mert ha a personal-unió terére lépnénk : épen az ellenkező fogna történni. (Halljuk \) Be fogom bizonyítani. Azon törvények értelmében, melyek ma a monarchia két része közti viszonyt szabályozzák, a közös ügyeket közös miniszterek kezelik, kik ott nem egy állam, hanem mindkét fél érdekét képviselik. A közös ügyek felett döntenek a delegatiók, melyekben a monarchia mindkét része képviselve van. Meg lévén igy a fóruma azon érdekeknek, melyek a birodalom mindkét fele között közösek: ő felsége mindkét kormánya külön-külön és egymástól függetlenül kormányoz, és igy döntő erejű közös tanáeskozmány a két minisztérium között csak akkor szükséges, ha az alaptörvények módosításáról van szó. Egészen máskép állana, ha a tisztelt képviselő ur nézete szerint, a közö= minisztérium és a delegatió feláldoztatnék a personal-unio formáinak. Én nem tudom, hogy képzeli magának a tisztelt képviselő ur a personal-unio alapján levő viszonyt; de azt hiszem, ugy, mint azt ő és elvbarátai a 67. évben a kisebbségi véleményben formulázták; e formulatióban az, a mi most rendkivülileg, kivételesen történik csak: rendes, permanens állapottá válnék. (Halljuk!) Legyen szabad ezen állitásom bebizonyítására ezen javaslatnak néhány pontját felolvasni. Ezen javaslat egyik pontja igy szól : „A magyar korona országainak és ő felsége többi országai és tartományainak minisztériumai kölcsönös értekezés folytán elkészítik az egyértelmű javaslatokat, és azokat, vagy ha megegyezni nem tudtak volna, az eltérő javaslatokat, és az azokra vonatkozó észrevételeket és ellenészrevételeket mindenik az illető törvényhozás elé terjeszti." Meghatározza ezután, hogyan tárgyaltatnak e javaslatok a két országgyűlés által, a mely compiicált eljárás a mostani delegatiók működését pótolná, — és végre ezt mondja: „Azon rendkívüli esetben pedig, ha a magyar országKÉPV. H. NATLÓ 1854 XTOgyűlés és ő felsége többi országai és tartományai erre jogosított törvényhozó testülete között egyetértés ily módon sem jött volna létre: mindenik fölterjeszti megállapodását a közös fejedelem elé, ki is mindkét minisztérium meghallgatása után az egyiket vagy a másikat az eltérő pontokra nézve is szentesitheti, mely esetben az általánosan kötelező erejűvé válik." — Ezután mondatik: „A külügyekre nézve a közös fejedelem az oldala mellé rendelt magyar miniszter és többi országai és tartományai hasonló minisztereinek tanácsával él." stb. Tehát e szerint az országgyűlések tárgyalása előtt és után a két minisztériumnak együtt kell tanácskoznia; de miután a differentiákat kénytelenek az országgyűlések elé vinni, és miután továbbá, ha igy sem jön létre az egyezség: a két minisztérium isméti közös tanácskozása után ő Felsége döntene: ezen törvények szerint azon hálátlan közbirói szerepet, melyet helyesen jellemzett beszédében a t. képviselő ur, nem egy miniszter, vagy minisztérium vinné, és azon kétoldalú keserűség, melyet az ily döntő szó a közbenjáró biróra hárítani szokott, nem egy miniszter vagy minisztériumra, hanem egyenesen a koronára esnék ; és miután a két minisztérium az első stádiumban az illető törvényhozásokhoz tartoznék felebbezni, ezek pedig, különösen parlamentalis minisztérium mellett, valószínűleg illető minisztériumaik pártjára állnának: a gyűlölség nem egyes miniszterek közt maradna, hanem a törvényhozások állíttatnának egymással szemközt ugy, mint ez most kivételesen miniszterek között történhetik. (Helyeslés jobb felöl.) Akkor nem lehetne segíteni egy miniszter elbocsátásával, hanem minden perczben a két rész, vagy ha tul a foederativ eszme létesíttetnék, a sok rész közti harcz fenyegetné a monarchiát. (Helyeslés jobb felől.) De ebből még az is következik, hogy ha a personal-unio — ugy, a mint a tisztelt ellenzék formulázta azt, és a mint azt formulázni máskép nem lehet, vétetnék a közös viszonyok alapjául: akkor a két minisztériumnak folytonosan együtt kellene ülnie, a koronának mindig a döntő biró gyűlöletét kellene viselnie ; (Helyeslés jobb felől.) és azon eset, mely most csak az alaptörvények változtatása szempontjából jöhet elő, és melyben most sérelmet látott Debreczen város képviselője : permanenssé válnék annyira, hogy a két rész minisztériuma nem székelhetne egyik Bécsben, a másik Pesten, hanem együtt kellene ülniök vagy Bécsben vagy Pesten. (Helyeslés jobb felől.) No már most meg fog bocsátani nekem Debreczen város t. képviselője, ha én ily eredményekkel szemben nem hiszem, hogy időszerű volna, bonyadalmak kikerülése végett, a personalunió alapjára áttérni. (Tetszés jobb felöl.) 26