Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-375

200 375. országos ülés november 7. 1671. ződik a personal-unio és hol kezdődik a reálunk). Az ujon alakult német szövetség tagjai között vannak államok, melyek között personal unió sem létezik, mert külön dynastiákkal bírnak, és mégis sokkal több közös ügyeik vannak, mint az osztrák-magyar monarchia két részének: mert közös sereg, közös vámszövetség, közös vasúti rendszer mellett még mindezekre nézve közös törvényhozásuk is van; a mi törvényeink szerint pedig a delegatiók törvényhozási joga határozottan ki van zárva. Általában azon nézetben vagyok, hogy minden oly politika, mely egy jelszó körül forog : rendesen meddő szokott maradni, és azon stádiumot jelzi, midőn az emberek nem tudják, hogy mit kivannak tulajdonképen és ezt rejtik egy jelszó mögé. Legyen szabad egy példát idéznem. Midőn a német államok, a régi szövetség bonyolódott és folytonos összeütközést előidéző formái között mozogván, egy életrevalóbb alakot kerestek, de nem tudták, hol találják: a pártok jelszavakban kerestek menedéket. Évtizedeken keresztül számtalan beszédeket tartottak, vastag könyveket irtak a felett, vajon a német szövetség államai: Staatenbundot, vagy Bundesstaatot képeznek-e együtt? Mindnyájan emlékszünk arra is, hogy a vita a szomszéd államokra, melyek egy erős Németországot nem akartak, eléggé kielégítő volt : — Németország egyesítését azonban épen nem mozdította elő. Most végre gyakorlati államférfiak más utón megalakiták azon államot, mely Európa egyik legnagyobb hatalmává nőtte ki magát, és senki sem kérdi: vajon ezen szövetség Staatenbund ^agy Bundesstaat természetével bir-e ? Beérik azzal, hogy a ezélnak megfelel. (Élénk tetszés a jobb oldalon.) így volt ez nálunk is. — Addig, míg Magyarországnak jogi formái voltak ugyan, de azokat érvényesíteni nem tudta, az ország minden pártja csakis a jogi formák körül mozgott: mig 1867-ben megköttetett azon egyezség, mely most a monarchia két részének egymáshozi viszonyát rendezi. A különbség a mi ellenzékünk és a német tudósok között csak az, hogy azok addig mozogtak a jelszavak terén, mig a megoldás nem létezett : a mi ellenzékünk pedig akkor fordul a jelszavakhoz, midőn ez már megvan. Mi engem illet, én nem kérdem, hogy a viszonyra, mely a birodalom két része között fennáll : melyik jelszó illik jobban, a personal-unio vagy reál-unio ; elég az, hogy tudom, hogy e viszony helyes, mert sem többet, sem kevesebbet közös ügynek nem ismer el, mint a mire mindkét résznek szüksége van, hogy az egész szövetség a ezélnak megfeleljen; (Helyeslés a jobb oldalon.) hiba volna, ha több ügyet tenne közősnek és hiba volna, ha kevesebbet. Hogy ez igy van: bizonyítja azon körülmény, hogy nemcsak a magyar, hanem a másik rész delegatiója is szigorúan ragaszkodott ahhoz, hogy a gyakorlat által sem több, sem kevesebb a közösségbe föl ne vétessék, mint a mit a törvény határoz. Ezért a theoria kedveért tehát a personalunio terére áttérni, mely sem több önállást, sem kevesebb terhet, hanem legfeljebb, mint be fogom bizonyítani, nehezebb formákat vonna maga után : sem helyesnek, sem czélirányosnak nem hiszem. {Helyeslés a jobb oldalon.) Es most előre bocsátván általánosságban a personal-unio felett nézeteimet: részletesen fogom indokolni, miért nem tartanám időszerűnek a jelenlegi jogi alapot elhagyni és a personal-unio alapjára térni át. (Halljuk!) Nem hiszem, hogy időszerű volna a mostani viszony helyébe a personal-unióra térni át, mert ez által egyike sem volna megoldva azon kérdéseknek, melyek ma a lajthántuli nehézségek okait képezik, és következményeikben — mint a tisztelt képviselő ur mondotta — mi reánk is veszélyt hozhatnak, — hanem csak azon egyedüli intézmény volna megszüntetve, melyet a cseh országgyűlés fundamental pontjai sem elleneznek elvileg, és melyhez a monarchia minden népei ragaszkodnak, t. i. a delegatiók és a közös minisztérium, és igy ezáltal egy nehézség sem volna megoldva: hanem egy uj kérdés volna felállítva Magyarország részéről és pedig olyan, melyben a magyar ellenzéken kivül, az egész monarchia követelésünkkel egyenes ellentétben állana, fHelyeslés jobb felől.) Nem hiszem, hogy időszerű volna a personal-unióra vagy bármely más uj jogalapra áttérni, mert a mostani jogviszony megszüntetése és annak helyébe egy uj viszony megállapítása kétségen kívül csak ugy jöhetne létre, mint létre jött a mostani, t. i. mindkét résznek beleegyezésével. Ebben van mindkét rész garantiája. Szükséges volna tehát, hogy előbb a két minisztérium egy ily uj alap felett megegyezzék, azt a két rész törvényhozása elé terjeszsze, az ott elfogadtassák, és azután a korona szentesítését megnyerje. Már most én azt állítom, hogy oly uj jogviszonyt, melyet ezen az utón a két rész által el lehetne fogadtatni, nevezze azt a t. képviselő ur personal-uniónak vagy másnak: sem én nem ismerek, sem a t. képviselő ur vagy pártja eddig felmutatni nem tudott, és föltalálni nem is fog, legkevésbbé pedig, midőn az egyik szerződő fél illetékessége annak egyes országgyűlései által kétségbe vonatik.