Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-374

374. országos ülés november 3. 1871. 189 teljesen értéktelen a föld, vonakodnának átvenni az Vs-dot váltság helyett: ugy másrészről, a hol a föld értékesebb mint a váltságdíj, ott az V 3-dot követelnék; meglehet, hogy abból a földesurakra kár háromolhatnék, de a váltságra kötelezettek sokkal nagyobb mértékben fognának az által megkárosittatni. Miután a szabad egyezkedés elvének legin­kább a központi bizottság javaslata felel meg: én tehát ezen indítványt a központi bizottság nevében el nem fogadom. (Helyeslés.) Paczolay János: T. ház! Megvallom, hogy nem volt szándékom ezen tárgyhoz hozzá­szólani, de azok után, melyeket előttem szólott Tisza Kálmán t. képviselő ur előadni méltózta­tott, lehetetlen néhány észrevételt elhallgatnom. Az igen t. képviselő ur ugyanis azt állí­totta, hogy azon intézkedés, mely szerint az úr­béresek a maradékföldek megváltása árán a ka­matokat az 1848. évtől kezdve tartoztak fizetni, csak egy igazságtalan kancelláriai leiraton alapul, de nem törvényen. Bocsásson meg a t. képviselő ur: én ezen állításának valóságát ta­gadásba veszem, mert az 1848-iki úrbéri kár­pótlást megállapító törvény világosan kimondja, hogy a földesurat teljes és „tökéletes" kárpót­lás illeti minden veszített jövedelmeire nézve. Kérdem tehát, hogy vajon a törvénynek ily ren­delete mellett a földesurakat a maradványföldek után járó kamat 1848-tól megilleti-e törvényesen vagy sem ? Azt hiszem, megilleti törvényesen, és pedig megilleti törvényesen azért is, — mert felteszem a képviselőháznak a törvény iránt vi­seltető tiszteletéről és igazságszeretetéről, hogy a volt földesurakat nem illette az urbériség megszüntetése idejétől kezdve a maradványföldek után kárpótlás. Nem tűrte volna, hogy legyenek az ország­ban oly lakosok, kik a maradványföldek meg­váltását 1848-tól tartozzanak fizetni; mert az országgyűlés épen arra van hivatva, hogy az igazságtalanságot megszüntesse : Már pedig, mi­után meg nem szüntette: világos, hogy az or­szággyűlés elismerte az 1848-iki törvények azon rendeletét, mely szerint a földesurakat teljes, tökéletes kárpótlás illeti. Ezt helyre kellett igazitanom. (Ellenmondás lal felől) Igen furcsa, hogy a reciprocitás elvét csak most tetszik a t. képviselőháznak megtámadni. Vegyük fel, t. ház, mikép intézkedett az ország­gyűlés a szőlődézsma megváltásáról. Világosan kimondja a törvény, hogy a volt úrbéresek nem tartoznak megváltani azon területeket, melyeket nem akarnak, hanem a földesuraknak tartoznak azokat teljes mérvben visszaadni. Kövessük ezen eljárást és akkor meglesz a viszonyosság mentve, t. i. vagy megérdemli a föld a megvál" tást, vagy nem. Ha megérdemli a megváltást, akkor az il­lető meg fogja fizetni; ha pedig meg nem ér­demli a megváltást, mint oly terület, mely nem ér annyit, mint mennyit törvény szerint kellene érette fizetni: azt ép ugy mint az elpusztított szőlőt, vissza fogja adni a földesúrnak. Ebben meg lesz a reciprocitás elve mentve. Ezen értelemben felfogva, a reciprocitás elvét elfogadom, annyival is inkább, mert erre már az országgyűlésnek saját eljárása praecedenst alkotott. Hanem vegyük fel, t. ház, azt is, hogy a volt úrbéresek az országgyűlés által eddig már elfogadott §§-ok által minő tetemes nyeremény­ben ós jótéteményben részesülnek! Es akkor — kérdem, — vajon ezen kérdés, — tekintve a szöveget, ugy mint azt a bizottság fogalmazta, — érdemes-e arra, hogy e törvény életbelép­tetése csak egy perczig, egy óráig feltartóz­tassék ? Én azt mondom, nem érdemes és megmon­dom miért. Mindazon földek, melyek semmi jö­vedelmet nem biztosítanak, már az osztályozás alkalmával haszonvehetetleneknek vétettek fel és mint haszonvehetetlenek nem jönnek kártalaní­tás alá. E szerint az eddig fenálló úrbéri törvé­nyek szerint az úrbéreseknek módjukban áll jo­gaikat odáig védelmezni, hogy oly földek, melyek nem jövedelmeznek: ép az osztályozás alkalmával a kártalanítás fizetése alól megmentessenek. Én mindezen okoknál fogva kérem a t. há­zat, miszerint a központi bizottság javaslatát elfogadni méltóztassék. Elnök : Azon urak, kik a központi bi­zottság javaslatát elfogadják, méltóztassanak fel­állani. (Megtörténik.) Azon urak, kik azt nem fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörté­nik.) A többség tehát a központi bizottság szö­vegezését elfogadja. Következik a 22. szakasz tárgyalása. Majláth István jegyző : (olvassa a 22. %-nak a képviselőház által megállapított szöve­vegét, továbbá a főrendiház által ajánlott szöveget) Huszár Imre előadó : A központi bizottság ezen paragraphusa d) pontjában elő­forduló „úrbéresek" szó után e szót „1848 előtt" véleményezi közbeszuratni. Madarász József: T. képviselőház! Bátor vagyok a t. képviselőháznak ajánlani, mi­kép a 22. szakaszt a ház által már két izben megállapított szerkezetben megtartatni méltóz­tassék. Okaimat tisztán csak Deák Ferencz urnák legutolsó, vagyis a május 26-kán tartott tanácsko­zás alkalmával néhány szavaival adom elő, mely-

Next

/
Thumbnails
Contents