Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-374

188 374. országos ülés november 3. 1871, ajánlani, hogy épen ezen megváltási esetekben roppant előny nyujtatik ezen törvény által a volt jobbágyoknak. Eddig mindig 184:8-tól kezdve számíttattak a kamatok, s azok néha meghaladták a váltságösszeg tőkéjét. Most nagyon messze ment e tekintetben a ház, kimondván, hogy azok a végrehajtás napjától kezdve számíttassanak. Itt egyik félnek oly előnyt nyújt, hogy ha a viszonosság elvét elfogadjuk, azt hiszem, nem panaszkodhatik méltatlanságról. Bátor vagyok azt ajánlani, hogy vagy méltóztassanak a központi bizottság szövegezését elfogadni, mely nem zárja ki a felek szabad egyezkedését — ki levén abban mondva a szabad egyezkedés elve, — vagy méltóztassanak a reciprocitás elvét léptetni életbe, mely esetben ezen szakasz a következő szavakkal volna megtoldandó: „és viszont ott, hol a volt földesúr pénzváltság helyett a földek egy harmadát kívánná, ott a volt úrbéres azt kiadni tartozik." Tisza Kálmán: T. ház! Én elismerem, hogy jövőben ezen kérdés nem fog oly fontossággal birni, mint birna addig, mig ezen most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak minden rendelete életbe nem lépend, azaz nagyobb horderővel és nagyobb fontossággal birt volna akkor, midőn 1848-tól kezdve számitattak a kamatok, ezt elismerem; elismerem azt is, hogy e tekintetben ezen törvény egy kedvezményt nyújt, de nem annyiban nyújtja azt, — ebben engedjen meg a t. miniszter ur — mintha megváltoztatná azt, a mint elejétől fogva divatban volt, hanem csak annyiban nyújtja, a mennyiben eltörli azon igazságtalanságot, melyet 1862-ben, az azelőtti gyakorlat ellenére, egy kancelláriai rendelet megállapított ; mert a kamatoknak 1848-tól számítása lS62-től azon kancelláriai rendelettől van gyakorlatban. De ha elismerem is, hogy sokkal kevesebb lesz az eset: mégis arról önmagamnak is van meggyőződésem, hogy egyes esetek igen is lesznek, mert én magam vettem részt oly vidékeken mint némileg érdekelt a tagosításban, hol legfölebb két harmadán azon árnak, mely ott az úrbéri kulcs szerint egy hold földre esik, lehet földet venni akár mennyit. Ha méltóztatnak megpróbálni, magam is szívesen fogok szolgálni annak, ki ily vakmerő vállalatba belefogni mer. Ha már most kiteszszük ezen községeket annak, hogy maradványföldjeiket tartozzanak az úrbéri kulcs szerint pénzen megváltani : ez egyátalában meg nem fér sem az igazsággal, sem a méltányossággal. Ugyanis vannak oly községek, melyeket ha méltóztatnak odakényszeriteni, meg fog történhetni, hogy: ha az illető földbirtokos akarja, — pedig nem szabad senki sorsát egyes ember jó vagy rósz akaratától függővé tenni, hanem csak a törvénytől, — mondom, ha az illető földesúr akarja a törvényben adott jogát érvényesíteni: a maradvány föld birtokosainak házaikat eladhatja fejeik felett. (Igás! TJgy van! bal felől.) Ily helyzetet pedig előidézni nem akarok. Én tehát ragaszkodom az eredeti szövegezéshez azért, mert ha kevés eset is lehet, de mégis lehet olyan, melyben erre szükség van; de mind ennél kevósbbé tartom elfogadhatónak és épen azok után legkevésbé, miket a miniszter ur és Justh képviselőtársam mondottak, azt, hogy állittassék fel e tekintetben a reciprocitás elve. Justh József: Ezt nem mondottam! Tisza Kálmán: Nem azt mondottam, hogy a képviselő ur indítványozta a reciprocitást, hanem azt mondottam és azt mondom, hogy a reciprocitás elvét azok után, miket a képviselő ur is mondott és maga a tisztelt miniszter ur előadott: elfogadhatónak egyátalában nem tarthatom. Méltóztassanak tekintetbe venni : mi lesz abból, ha áll az, — pedig részben áll, mit mondani méltóztattak, — hogy Magyarországon már egyetlen egy hely sincs, hol a harmada helyett szivesebben ne fizetne a zsellér; ha már most azt méltóztatnak odatenni, hogy a földesúrnak legyen joga Vs-ali kielégittetését kívánni, azon egy harmadot a maradványföldekből elvenni: az nem tesz egyebet, mint azt, hogy a miniszter nézete szerint minden esetben, az enyém szerint pedig 100 közül 99-ben, a volt földesúrnak módot adnánk arra, hogy a maradvány tulajdonosát megkárosíthassa. Ez nem reciprocitás, hanem ez azon maradványföldek birtokosainak minden lehető előnytől való megfosztása; ebből az fog következni, hogy a hol többet ér a föld. azt vehesse el a földesúr, a hol pedig kevesebbet ér, ott a pénzt vehesse el. En az ily reciprocitást semmi szin alatt el nem fogadom és pártolom az eredeti szöveget. Huszár Imre előadó: T. ház! Miután azon bevezetésben, melylyel a szóban levő központi bizottság jelentését előterjesztettem, volt szerencsém egyúttal azon álláspontot röviden constatálni, melyet a főrendi módositványnyal szemben a központi bizottság elfoglalt : szükségtelennek tartottam volna e §-nál felszólalni, ha egy bizonyos tekintetben uj módositvány fel nem merül, t. i. a reciprocitás indítványa. Én csak azt akarom röviden a központi bizottság nevében kijelenteni, hogy mig egyrészről aggodalmak merülnek fel a központi bizottság mostam szövegezése ellen a tekintetben, hogy meglehet, hogy a földesurak egyrészről, ha