Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-374

374, országos ülés november 3. 1871. 187 lay képviselő ur nyilatkoztatott ki, s az első vitatkozás alkalmával is ellene nyilatkozott. Voltak e kérdésben is a jobb oldalnak több képviselői, kik ennek ellenében felszólaltak. Akkor Kerkapoly képviselő ur szólalt fel, s ő az, kire most másod izben, mint akkori jobboldali szónokra hivatkozom, s ő mellette óhajtok s kívánok is szavazni. Ő azt monda: azon szövegezés is azt fejezi ki, hogy köteles a földesúr elfogadni, mert benne levén, hogy teljes megváltásul átadhatja a birtok egy részét, ez már azt teszi, hogy a földesúr azt elfogadni köteles. De a harmadik, ez ügyben döntőleg felszólalt jobboldali képviselő, akkori igazságügyminiszter Horvát Boldizsár volt, kinek szavaira hivatkozom. 0 azt mondta, hogy bár a szövegben is az foglaltatik, hogy a földesúr köteles elfogadni, mégis — ezek voltak szavai — mert van köztünk képviselő, ki a 17-ik §-t akkép magyarázta, mintha a földesúr nem tartoznék elfogadni azon ajánlatot, ajánlotta a t. háznak azon szerkezetet, melyet márczius 31-kén a képviselőház elfogadott, s melyet május 26-kán ismételve megtartott, mert nem akarta épen a legszegényebb zselléreket sokkal rosszabb, sokkal terhesebb helyzetbe hozatni a képviselőház által, mint alkotmánykivüli állapotukban pátensek által hozattak. Azért én, ha előbb a képviselőház már amazt megdöntötte is, reménylem, számba fogja venni, hogy mint Szontagh képviselőtársam mondta, sok helyütt a szegény emberek sokkal többet volnának kénytelenek adni, mint mennyit azon sok fáradsággal általuk művelhető állapotba tett föld ér. Meglehet, hogy egy harmad kevés, tessék a jobboldali képviselő uraknak indítványozni, hogy adassék hát fele ár, hanem azután odavitessék törvény által az ügy, hogy el ne vétessék tőlük azon föld, mit önkezükkel, fáradságaikkal tettek művelhetővé, nehogy azon helyzetbe jussanak, hogy más vagyonai&ból is megtérítést fognának követelni. Ezt reménylem, hogy a t. ház engedni nem fogja ; azért, ha kevésnek tartják az Vs-ot, ám tessék módosítást előterjeszteni, hogy adjanak egy félt. Én a szerkezet mellett maradok ; ha pedig ez netalán szavazás alá kerülne, előre kérem a t. házat: méltóztassék megengedni, hogy a szavazás kétfelé választassák. Az első kérdés t. i. az legyen : köteles-e a földesúr elfogadni vagy nem az ily ajánlatot. Ha ez elfogadtatnék, — én ugyan az eredeti szerkezet mellett szavazok, de akkor az, a ki netalán egy a felsőháznak kedvező módosítást óhajtana: azt előadhatná. Most pedig Szontagh képviselő ur módosítását pártolom. Justh József: Nem szólaltam volna fel, ha Madarász képviselő ur rólam kétszer meg nem emlékezett volna. Miután hivatkozott rám, nagyon szívesen felelek s elő fogom adni, hogy e kérdésben engem micsoda meggyőződés vezet. Az előbbi tárgyat igen kisszerűnek tartom, mert alig fordul elő az országban egy ily eset, legalább a mint én tudom, a ki pedig be voltam avatva az úrbéri ügyekbe. En azért, ha e miatt minélelőbb sikert lehet szerezni ezen törvénynek : én nem haboztam a főrendiházi üzenetet elfogadni. A másik kérdésre vonatkozólag pedig szívesen elfogadom a főrendiház javaslatát, mert tudom, hogy a körülmények annyira változtak az országban, hogy egyetlen egy irtványbirtokos sem fogja odaadni földjének egy harmadát, hanem inkább bármily módon fog igyekezni a földbirtokost pénzben kártalanítani; de azt, hogy azok hajlandók lennének arra, hogy természetben adják ki az egyharmadot, azt kétségbe vonom. Bittó István igazságügyminiszter : Nem szándékozom tisztelt barátom Szontagh Pál insinuatióira felelni, mint a melyek szorosan véve magához a tárgyhoz nem is tartoznak, hanem röviden s csak az előttünk fekvő kérdésre szorítkozva, bátor leszek annyit mondani, hogy én a magam részéről igen nagy gyakorlati érvényt ezen egész §-nak, de különösen azon kérdésnek: benn marad-e az utolsó kikezdés vagy sem? nem tulajdonitok. Mert magam is oly véleményben vagyok, mint Justh képviselő ur, hogy, miután a törvény, a váltság-tőke után járó kamatok felszámítását nem többé 1848-tól kezdve rendeli el, miként az eddig mindig gyakorlatban volt, hanem a végrehajtás napjától — feltünőleg kevés, — mondhatnám nem is lesz oly eset, a hol egy harmadával kínálják meg a volt jobbágyok a földesurakat. Hanem ha mégis vannak ily egye» esetek, a mi felett nincs okom kétkedni, miután egy pár ily község nevét Szontagh képviselő ur volt szives olvasni, a hol a maradványföldek nem birnak annyi értékkel, mint a mennyi az úrbéri alapból egyre-egyre esnék : — én részemről megegyezőleg ezen §. első részével, hajlandó volnék inkább a reciprocitás elvét elfogadni s kimondani azt, hogy valamint egy részről a földesúr egy harmadát tartozik elfogadni, ha azzal megkínálják, ugy viszont ha a földesúr azt ajánlja a volt jobbágyoknak, hogy földjüknek egy harmadát adják neki: azok is tartozzanak azt kiadni, s itt bátor leszek azon momentumon kívül, melyet épen ezen szakasznak első részéből meritek, a hol a szabad egyezkedés van megállapítva, azon körülményt is a ház figyelmébe