Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-374
184 374. országos ülés november %. 1871 nul lehet: szavazok Szakácsy képviselőtársammal. {Mérik helyeslés hal felől.) Szontagh Pál (csanádi) l En már majdnem meggyőzve éreztem magamat, t. ház, az igazságügyér ur előadása által, ha történetesen bele nem pillantok a törvényjavaslatba, mely 215. sz. a. az 1848-diki törvények által megszüntetett úrbéri kapcsolatból fenmaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről szól, nevezetesen annak 1-ső czikkébe, melyben az urbériség világos meghatározása foglaltatik. Fel fogom olvasni a §-t. 1. szakasz „Úrbéri birtoknak azon telkek tekintendők, melyek az úrbéri táblákba mint az úrbéri jobbágy és úrbéri zsellértelkek állománya igtattatvák be, vagy későbbi időben úrbéri tartozások szakadatlan megvétele által ilyeneknek ismertetnek. a Ha szem előtt tartom e §-t: kénytelen vagyok eonstátálni, hogy itt némi eszmezavar uralkodik az úrbéri és nemurbéri földek minőségére nézve. Nevezetesen tudom jól, hogy vannak Magyarországon zsellérek, kik külsőséget birnak, és kiknek ezen külsőségek a viszonyok hatalmánál vagy más egyéb okoknál fogva, jelenleg is kezeikben maradtak. Ha ezek nincsenek bevezetve az úrbéri táblákba: akkor szívesen megadom magamat, és elismerem, hogy ezt a birtokló zsellérek tartoznak megváltani; de azokat, melyek az úrbéri táblákba be vannak vezetve, és melyek mindig el voltak ismerve úrbéri földeknek, sőt el vannak ismerve még a miniszter által beterjesztett törvényjavaslatban is: a mostani birtokló zselléreknek nyakára és terhére hárítani nem jogszerű. (Helyeslés bal felől.) Ezért magam is a mellett vagyok, hogy tartsuk meg a régi szövegezést, mely valóban ugy jött létre, a mint azt Madarász képviselőtársam történetileg hiven előadta. Hogy pedig az ország különböző részeiben zsellérekre tartozó oly földek is vannak, melyek az úrbéri táblákba be vannak vezetve, ugy hiszem, Fittler Dezső képviselő ur, ki pedig jelenleg ezen §. megtartása mellett van, szintén igen jól tudja. (Helyeslés bal felől.) Ismétlem, maradok a régi szerkezet mellett. {Helyeslés bal felől.) Paczolay János : T. ház! Valamint ezen törvényjavaslatnak első tárgyalása alkalmával az akkori tisztelt indítványozó Ghyczy Kálmánképviselőtársam indítványát megtámadtam, ugy jelenleg is kötelességemnek érzem mindazon előadott nézeteket, melyek a beterjesztett szövegezés ellen nyilvánultak, megtámadni. És pedig megtámadni az 1848-ki törvények alapján, mert a 48-ki törvények a nemzet becsületének oltalma alá helyezvén a vesztett urbériségért járó kárpótlást: azt mondják, hogy a földesurak a kárpótlásra nem azon mórtékben lesznek jogosítva, mely mértékben az úrbéri szolgálmányok ós adózmányok a volt úrbéreseket terhelik, hanem azon mérvben, melyben a földesúr a volt jobbágyok által szedett haszonvételek és adózások jövedelmében részesült. Ha a kárpótlás ezen alapon adandó meg, — a mint hiszem, hogy nem találkozik e házban senki, ki ezt tagadná: — akkor kétséget nem szenved, hogy az úrbéres zsellérek, ha az úrbéri belső telki állományon felül birnak földeket, a földesuraknak ezek után kárpótlást tartoznak adni azon mérvben, melyben a volt jobbágy telkes úrbéresek, a kiknek t. i. úrbéri illetőségen felül még úgynevezett maradványföldeik vannak, tartoznak kárpótlással. Mert mint Dietrich képviselő ur kifejtette: miesoda különbség van az úrbéri maradvány, és a zsellérek által a belső telken felül birt külsőség között ? Felfogásom szerint semmi, mert az 1836, — ba jól emlékszem — VI. törvényczikk ép ugy megengedi, sőt parancsolja a földesuraknak, hogy az úrbéri telken az úrbéres jobbágyok által birt földön urbért állapítsanak, valamint a zsellérekre nézve világosan kimondja, hogy mindazon földek után, melyeket a belső telkeiken felül birnak, a földesúrnak kötelesek, a volt zsellérek mindazon szolgálmányok és adózmányok teljesítésére, melyek azon földeket a jobbágy-telkekhez arányosan terhelik. Ebből tehát egészen más következtetést kell levonni, mint a melyet képviselőtársaim méltóztattak előadni. Ebből csak az következik, hogy valamint a maradványföldektől jár a földesúrnak kártalanítás, ugyanazon jogalapnál és törvényes intézkedésnél fogva a földesurakat illeti a kártalanítás a zsellérek által a belsőségen felül birt külsőségi telkek állománya után is. De ez iránt nem is fejlődött ki véleménykülönbség, hanem véleménykülönbség támadt az iránt, — és itt van a dolog veleje, — hogy vájjon az állam tartozik-e kártalanítani a földesurat, vagy pedig az egyes úrbéres vagy zsellérbirtokos ? Ha az egész kártalanítási eljárást fel akarjuk forgatni, és az egész földesúri kártalanítást az 1848-ki törvényre akarjuk szigorúan alkalmazni: akkor tökéletesen igaza van Móricz Pál képviselőtársamnak, hogy a kártalanítást az úrbéresek nem tartoznak viselni: hanem ha mi az úrbéri kártalanítást lett dolognak elfogadjuk, akkor veszedelmes lenne, hogy a volt földesúr ugyanazon egy jogalapon birt földekért, a menynyiben az úrbéres telek maradványát képezik: az egyes birtokosok által, a zsellérek maradványföldeiért pedig az állam által kártalanittassék.
