Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-374

374. országos ülés november 3. 1871. 183 jon neki időt, reménylvén, hogy a különbözetet, mely a képviselő- és felsőház között van, ki fogja egyenlíteni birni; a képviselőház e tekintetből meg is adta ez időtartamot; a mint azonban az a központi bizottságnak elénk terjesztett jelentéséből, és a mint már az^ osztályülésekből is láttuk, s az igazságügy miniszter ur óhajaiból is kiviláglik: a tett módositások valóban nem a két ház közti elvi különbözetek kiegyenlítésére, hanem egyenesen és tisztán csakis a képviselőház által két izben elég óvatossággal megvitatott s elfogadott álláspontnak jog és igazság ellenére a felsőház által óhajtott megoldás elfogadására vezérelnek. Jog és igazság ellenére, bátorkodom ezt hangsúlyozni mindaddig, mig a 15. szakasz a képviselőháznak eddig elfogadott nézete szerint, meg nem lesz változtatva. Bátor vagyok visszamenni az ez évi márcz. 31-iki vitatkozásra, mely — ha jól emlékszem — május 26-kán ismételtetett. Én csak azon t. képviselőtársaim véleményéhez csatlakozom, a kik akkor Ghyczy Kálmán igen tisztelt képviselőtársam indítványa folytán szükségesnek látták e szavakat: „a mennyiben az úrbéri táblákban kitett mennyiséget meg nem haladják", — elfogadni. Elevenen emlékszem, Justh és Zsedényi képviselőtársaim voltak azok, kiknek óvatos alkotmányos és e tekintetben jogos és igazságos, a gyakorlat által is megállapított nézeteihez most is csatlakozom. Azért nekem ma nincs is más mondanivalóm, mint a mit akkor e t. képviselő urak elmondottak. Elmondották ugyanis, hogy ha bele nem tétetnék : „ a mennyiben az úrbéri táblákban kitett mennyiséget .meg nem haladják, akkor — emlékszem, épen Zsedényi képviselő ur mondotta, — a maradványföldek közé soroztatnának azon földek is, melyeket ők joggal és a törvény érteimében is birtak és akkor igazságtalanul kívántatnék tőlök e földek megváltása, mikért tőlük semmi megváltás sem jár." különben lehetetlen, hogy ugyanazon értéket akarta volna megtéríttetni miuden megyében; miután tudva van, hogy az ország nagy részében a zselléreknek külső tartozmányaik nem is voltak, s a hol voltak, nagyon különbözők voltak egymástól és igy egyenlő kárpótlást adni mindenütt alig is lehetett. Azt is méltóztatott egy előttem szóló képviselő ur mondani, hogy meg van határozva, mi az úrbéri birtok és az mind országos kárpótlás alá esik. Bátor vagyok ezen állítást kétségbe vonni, sőt egyenesen tagadni, a mennyiben a földtehermentesitési nyílt parancs 8-dik §-a világosan megmondja, hogy a maradványföldeket az illetők magok fognak taitozni megváltani. Mi volt pedig a maradványföld? Az, a mi az urbériség behozatalakor az úrbéresek constitutivumán, állományán felül az illetők birtokában volt. Innen a praxis curialis szerint mindazon külső tartozékok, mely a zsellérek kezein volt, ugy tekintettek, mint maradványföldek, a melyekből a földesúrnak esetleg kötelessége lett volna uj telkeket alakítani. Épen azért azok megváltását nem az országos alapból rendelte el a pátens, hanem az illetők magok tartoznak azt teljesíteni. En tehát részint azért, mert azon felfogással megegyez, melyből az úrbéri pátens kiindult, és az ezen alapon keletkezett curialis gyakorlat is ugyanazon felfogást követte; ragaszkodom a központi bizottság módosításához, mely ezen felfogásnak tökéletesen megfelel. Azon észrevételére Móritz Pál képviselő urnák, hogy ezért országos kárpótlás járna s az illetők csak ahhoz tarthatnának igényt; bátor vagyok megjegyezni, hogy ha az alsóházi szövegezés ugy maradna meg, mint az először elfogadtatott, akkor a földesurak már nem tarthatnának többé kárpótlásra igényt; mert világosan ki van mondva, hogy maradványföldek fölszámitásának helye nincs ; ezen szövegből tehát egyenesen az következnék, hogy a zsellér birtokának tekintetik, a mi mint külső tartozék kezén volt, mi által simpliciter az mondatik ki, hogy azért semmiféle kárpótlás nem jár. Ezt pedig én részemről nem tudom megegyeztetni az igazsággal, s ez mindenesetre messzebb menne, mint a 48-iki törvény, a mely megszüntette az urbériséget, de elrendelte a kárpótlást. Azért én ragaszkodom a központi bizottság javaslatához. Madarász József: Midőn körülbelül egy hónappal ezelőtt inditványoztatott a hűbéri viszonyok maradványainak megszüntetése, az igazságügyminiszter ur kérte a képviselőházat, hogy el lévén foglalva a bíróság szervezésével, adA t. ház nemcsak márcz. 31-kén, hanem május 26-án, újból megtámadtatván: akkor a felsőház által, — belátta, hogy ha e kitétel benne nem marad, akkor épen azon egyéneken történnék a törvényben biztosított jog és gyakorlati igazság ellen sérelem, kiket már az 1848-diki törvény biztosított, meghatározván, hogy mindazt, mi úrbéri volt, az az övék. Azért tehát csatlakozván Ghyczy, Justh és Zsedényi képviselőtársaim által ez áv márczius 31-én kifejtett nézeteikhez, melyekben az adatik elő, hogy ha az emiitett szavak kihagyatnának, akkor jog és igazság ellenére fizettetnék a zsellérekkel a felsőházi tagok befolyása következtében azon földekért kárpótlás, melyekért tőlük kárpótlást venni csak jogtalanul és igazságtala-