Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-374

182 S74. országos ülés november 3. 1871 Dietrich Ignácz : T. ház! Én csaknem betűről betűre egészen egyetértek azzal, a mit képviselőtársunk Szakácsy Dániel e tekintetben mondott ; de mivel ellenmondásokra talált, bátorkodom először is Fittler képviselőtársam észrevételeire megjegyzéseket tenni. Azt mondja Fittler képviselő ur, hogy a földesúr koránsem kapott teljes kárpótlást azon 50 frt által, mely neki egyenkint minden egyes zsellértelek után fizettetett. Nézze meg a t. képviselő ur a kárpótlásról szóló pátenst, s meglátandja, hogy a zsellértelkek után különbség nélkül, akár mekkorák voltak azok, egyformán mindenkitől 50 frt fizettetett. Következéskép oly zsellértelekért is, mely az 1836-dik évi törvény szerint csak 150 négyszeg ölet képezett, megkapta az 50 frtot. Méltóztassék számítást tenni. 150 négyszegöl 8 teleknél csak 1200 négyszeg öl; ez egy hold. Egy holdért kapott tehát az uradalom 400 forintot, holott voltak egész telkek, melyeknek mint p. o. Beregben, Ugocsában, Liptóban 400 frt volt maximuma, 350 frt közép ára; Árvában Máramarosban, Thuróczban pedig 350 és 300 frt volt közép ára. Tehát ott egész telekórt nem kapott tulajdonképen annyit, mint kapott egyetlen egy holdért a zsellértől. A mi azt illeti, hogy ezen kárpótlás azon 18 napnak felel meg, melyet a zsellérek szolgáltak : arra vagyok bátor figyelmeztetni Fittler képviselőtársamat, hogy számítsa ki az egész telkeseknél az 52 igás vagy 102 gyalog napszámot. Én e számításra nem gondoltam, hanem a mint hirtelenében utána számítottam, ugy látom, hogy kijön 340 frt, és ekkor az egész telekért Árvában, Ugocsában, Liptóban azon értéket sem kapta meg a földesúr, melyet azon napszám képvisel, melyet az urbárium szerint fizetni tartozott. Nem ez vétetett az úrbéri kárpótlás alapjául, mert ha mindent felveszünk a maga értékében: a földesúr távolról sem kapta meg a valóságos értéket; de arra visszamenni, hogy mivel akkor a tulajdonosok nem kapták meg a teljes értéket, azért most utólagosan kárpótoltassanak, a zsellérek hátrányára: ez valóban méltánytalanság volna. Azt mondja Nehrebeczky képviselőtársam, hogy a külsőség nem tartozott a teleki illetőséghez; az igaz, hogy az urbárium behozatalakor a telki illetménynek legkisebbiké volt egy nyolezad telek, ennél kevesebbet, mint telki illetményt fölvenni nem lehetett, és utasítást is kaptak azon tisztviselők, kik a végrehajtást teljesítették, hogy arra iparkodjanak birni az uradalmakat, hogy másképen ne is adják ki a telkeket, mint legalább nyolczadonként, és ha ez nincs meg, azt ki kell egészíteni. De ezt kivinni nem lehetett s későbben egy királyi rendelet által megengedtetett, hogy minden telek, mely nem képezett egészen 7$ telket, bevétessék a kis házasok közé. Nézzük meg csak, az úrbéri tabellákat; én 300-nál többet láttam, melyekben a kis házas telkek tartozmánya vau bele véve mint külsőség, és azt, mintigen helyesen hivatkozott Szakácsy képviselőtársam, az 1836-ik évi törvény szentesitette s ezeket valóságosan a kis házas telkesek tartozmányaiul elismerte, kimondván: „uti possidetis" vagyis a mint megvan, a kis házas telkesek külsősége, ezentúl is meg fognak maradni. A jövőre nézve pedig maga az 1836-dik évi V. törvényczikk 8. [ szakasza megengedi, hogy a kis házas telkeseknek a földesurak külsőséget is adjanak, sőt utasítja ; és a mint ón tudom, az egész ország nagyobb részében a kis házasok azon külsőségekért, melyeket a földesuraktól birnak, azon külsőségekért csakugyan úrbéri mértékben tettek szolgálatot. Azon zsellérek tehát, kik külsőséget birtak, valóságos jobbágyi állapotba jutottak. Azért én legigazságosabbnak tartom, ha a képviselőház azon szövegezés mellett megmarad, melyet a legutóbbi alkalommal megalkotott. (Helyeslés bal felől.) Móricz Pál: Tisztelt képviselőház! Fittler képviselő urnák előadása több tekintetben téves; téves nevezetesen a számítás maga is, melyet tett, mert az úrbéri zsellérek 18 gyalog napszámért akkor sem tartoztak többet fizetni, mint legfelebb kilenczedet. Ha jól emlékszem, a gyalog napszám megváltása nem 20, hanem 10 krajczárral történt, 10 krral pedig teljesen kárpótolva volnának a földesurak még azon esetben is. ha netán némi földet birtak. Tegyük fel, hogy nem birtak, miután az urbériséget az 1848-diki törvények eltörölték, és az állam vette magára a kárpótlást az úrbéri állományért ; ha van tehát a földesúrnak követelése, nem a jobbágyon vagy zselléren, hanem az államon van, és a földesúr, hogy ha van jogos követelése, ott érvényesítheti. Annálfogva én Szakácsy Dániel barátom véleményében teljesen osztozom. Bittó István igazságügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk!) Eltekintve mindazon számításoktól, melyek jobbról balról, annak bebizonyítására felhozattak, vájjon a földesurak kárpótolva lettek-e azon külső tartozmányokért, melyek a zsellérek birtokában voltak : én azt hiszem, miszerint maga azon körülmény, hogy az úrbéri pátens 7-dik szakasza különbség nélkül a megyékre és azoknak osztályozására minden egyes zsellértelekért 50 frt kárpótlást rendel, maga azon körülmény, mondom, eléggé igazolja azt, hogy csakis a 18 napért járó kárpótlásról lehetett szó, semmi egyébről; mert