Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-374

180 374 országos ülés november 3. 1871. 450, 500 és 600 írttal. Méltóztatik tudni, hogy egy úrbéri zsellértelekből 8 felel meg egy úrbéri teleknek, tehát a földesúr ezen számítás szerint 400 frtot kap egy úrbéri telekért. Már most ha volna is valahol némi külsőség a zsellértelekhez adva, a földesúr azokért is tökéletesen kárpótolva van. Maguk a főrendek azt mondják, hogy igen ritkán fordul elő azon eset, hol zsellértelkeknel külsőségek is volnának. Igen is, nagyon ritkán fordul elő, és a hol előfordul, valóban nagyon csekély. Azon vidéken, melyről nekem tudomásom van, egy 2 — 3 vékás s legfölebb egy holdra kiterjedő külsőség van hozzáadva az úrbéri zsellértelekhez. De hiszen, hogy ha 5 hold is volna egy zsellértelek utáni külsőség: a földesúr mégis kárpótolva van az 50 írttal, mert 8 úrbéri zsellér, ha még 5 holdja volna is a külsősége, még akkor is csak egy valóságos úrbéri teleknek felel meg. Azt hiszem, hogy a t. főrendek e kijelentés után magok be fogják látni, hogy a csekély úrbéri telkek külsőségeiért tökéletesen kárpótolva vannak. De t. ház, nagy következetlenség lenne a magyar országgyűléstől, ha ő mostohábban bánnék a volt jobbágyokkal, mint a pátens, mely világosan határozza meg, hogy urbériség mindaz, mi az úrbéri tabellákban bennfoglaltatott, vagy bizonyos meghatározott idő lefolyása alatt olyannak el lett ismerve. Ha a t. ház akár a főrendek, akár a központi bizottság szövegezését fogadná el : ez tulajdonkép annyit tenne, mint visszamenni s mostohábban intézkedni e viszonyokról, mint maga a pátens, mert mintegy azt mondaná ezen 15. szakasz, hogy igy fogadtatik el: mind semmi az, akár mit rendelt az 1853. martius 2-ki pátens, mind semmi az 1836. törvény, melynek 6. ez. 8. §-a azt mondja, hogy az úrbéri zsellértelkek állománya, habár külsőségekben állana is, meg nem kevesbitethetik; a jövőre alkotandó zsellérségekre nézve pedig azt mondja, hogy azoknak 150 négyszeg ölnél kevesebbnek lenni nem szabad. Azonban itt is szabadságában állott a földesúrnak, nagyobb zsellérségeket is alkotni. Az 1836-ik év előttiekre tehát zsinórmértékül szolgál a Mária Terézia-féle úrbér, és úrbéri tabella, s ha az egy-két vagy több holdnyi külsőséget mutatott fel, azt az 1836-ki törvény meghagyta náluk. Erre jött az 1853-ki pátens, mely szintén meghagyta nemcsak, de kárpótolta is ezekért a volt földesurakat, s folyvást rendeli kárpótoltatni. Most kérdem: hogyan lehet mind a 48-ki, mind a 36-ki, mind az 53-diki martius 2. pátens intézkedéseit, melyek ezen keserű dolgokat az ország nagy részében elintézték, félrevetni? Hiszen ha igy maradna a 15. §, miként a főrendek és a központ kívánják: az következnék, hogy a volt földesurak a zsellérségekért kétszer kapnák a kárpótlást; először megkapták az 1853-ki martius 2. császári pátens alapján, de a kik a szerint meg nem kapták, megkapták a szabályozás alkalmával, vagy a hol a szabályozás keresztül nem vitetett, megfogják kapni, midőn ez bevégeztetik, s igy mindig nyitva áll az ut a kárpótlásra. Most ezen törvény szerint újra megkapnák a kárpótlást a szegény zsellérektől, a mi valósággal igen rósz érzést keltene az országban. {Helyeslés bal felől.) Ugyanazért méltóztassanak figyelembe venni, hogy magok a főrendek különben is nagyon csekélységet áldoznának, s a nagyobbakban már oly nagylelküleg méltóztattak magukat viselni a szegény jobbágyok iránt, ezen csekélységben ne méltóztassanak önmaguktól hátramaradni. (Helyeslés.) A t. központi bizottság, ugy látszik, abból indult ki, miként a gyakorlat szerint igy látja jobbnak: mert azt mondja, a főtörvényszékek többnyire igy Ítéltek; mindezek ellenére, miket fölemiitettem, t. i. a 36-iki törvény, s az 1853. martius 2-ki pátens ellenére, ha akadt valahol oly kérdés, hol az úrbéri zsellérek némi kis külsőséget bírtak: ugy ítéltek, hogy a zsellérek azokat megváltani tartoznak. Én részemről ellenkező Ítéleteket hozhatnék fel; a hol azonban törvényalkotásról van szó, ott mndenféle kétes ítéletnek háttérbe kell szorulnia. (Helyeslés.) Ennélfogva részemről igen kérem a t. képviselőházat, hogy az előadottak után méltóztassanak a 15. §-t, mely egyedül felel meg az első §. rendelkezésének, ugy megtartani, miként azt a t. képviselőház már kétszeri komoly megfontolás után megalkotta. Az első § ugyan is azt mondja : urbériség mind az, a mi az úrbéri táblákba mint úrbéri, jobbágy, vagy úrbéri zsellértelek van bevezetve. Ha most a 15. §. helyett a főrendi vagy központi szöveg fogadtatnék el: az következnék s a törvény szellemében annak kellene következni, hogy a zsellértelkeknek csak belsőségei lettek felszabadítva; ha azonban ily telkekhez úrbéri természetű külső földek is tartoznak : azok a zsellérek által megváltandó maradvány-földekül tekintendők. Ez nem felel meg a képviselőház által mindkét izben elfogadott 15. §-nak. ugyanazért alázattal kérem a t. házat, méltóztassék ezen §-t ugy, miként már kétszer megalkotta, újra elfogadni; (Helyeslés.) a t. igazságügy miniszter ur pedig méltóztassék a főrendeket kapacitálni, hogy a mit indítványoznak: az valóban következetlenség, és sem ugy, mint a központi bizottság, sem ugy, mint ők akarják, a dolog keresztül nem vihető; hanem egyedül ez felel meg a törvényes eljárásnak és sze-