Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-374

178 874. országos ülés november 3 1871 intézni. A lajtántuli események folytán már két képviselő ur indíttatva érezte magát a miniszterelnök úrhoz interpellátiót intézni. Az egyik a miniszterelnök ur eljárását kívánja parlamentalis bírálat alá vonni; a másik eltekintve ettől, magából ezen eseményekből von le politikai állapotunkra következtetéseket, levonva azon következtetést, hogy eddigi közjogi viszonyunk csak káros, veszedelmes lehet reánk nézve, s kérdezi ennek folytán a miniszterelnök urat, vájjon nincs-e szándókában ismét a personal uniót viszszaállitani ? Eészemről azt tartom, hogy akkor, midőn a képviselő ur ezen igen helyes következtetést vonta le azon eseményekből, csak félig tette azt, a mit tennünk kell. Részemről azon eseményekből mintegy ezen interpellátió kiegészítéséül, egy másik, helyzetünkre nézve nem kevésb fontosságú következtetést kívánok levonni. Sokkal inkább tisztelem a parlamentális szokást, semhogy valamely kérdésnek megoldását, bár mennyire is legyek annak égető szükségéről meggyőződve, a ház többségének egyszer kinyilatkoztatott akarata ellenére mégis minden alkalommal sürgessem. Mióta a felirati vita alkalmával elvtársaimnak egy efféle kísérlete a többség elhatározott ellenzésén meghiúsult: sem én, sem ők egy ily kísérletet többé nem tettünk ; mindazonáltal lehetnek körülmények, következhetnek be események, hol kötelesség-mulasztás volna egy uj kísérletet nem tenni meg azért , mert ezen események feljogosíthatnak azon feltevésre, hogy talán ma már a többség akkori nézetét megváltoztatta. Körülbelől egy éve most, hogy a törvényhatóságok rendezése feletti vita alkalmával igyekeztem, gyenge tehetségemhez képest, kimutatni káros következményeit azon politikának, melyet kormányunk eddig követett, igyekeztem kimutatni azon mély ellentétet, mely egy ily politika és a valódi alkotmányosság között fönnáll, igyekeztem kimutatni, hogy egy ily politika előbb-utóbb szükségkép azon alternatívához vezet: — vagy felhagyni ezen politikával, vagy az absolutismus terére lépni, és felhagyni az alkotmányossággal. Azok, miket akkor mondottam, bár nem lettek megczáfolva, eredmény nélkül maradtak, pusztán elhangzottak. Hogy egy ilyen, és ehhez hasonló politikának nem lehetnek más következményei, mint azok, melyeket én akkor jeleztem, azt ma már tények bizonyítják. Kétséget nem szenved, hogy ő felsége lajtántuli országaiban beállott válság nem egy közönséges miniszteri crizis, hanem válság, mely mélyebben gyökerezve magát az alkotmányt, talán az alkotmányos élet lehetőségét, vagy, ki tudja, még ennél is többet kérdésessé tehet. Nézetem szerint azon válság valódi állam-válság. Ha kérdezzük, micsoda a forrása ezen válságnak? ugy alig lehet kétség az iránt, hogy forrása nem egyéb: mint azon megzavart természetes egyensúly, melyet egyik népfajnak mesterséges fölénye a többi fölött előidézett. Kétségkívül mindenütt, hol az alkotmányosság, mely csak arra lehet hivatva, az államéletben felmerülő érdek-ellentétek természetes egyensúlyát a lehetőleg biztosítani, természetéből kivetkeztetve, ép ennek ellentétére használtatik fel: a tények ereje előbb - utóbb széttöri egy ilyen alkotmány töredéke fagépezetét, és szükségkép a nyilt, már többé el nem fedhető absolutismusra vezet. Hacsak az önámitás biztos, elmaradhatlan, de előre nem számitható veszélyeinek saját állami életünket kitenni nem akarjuk : ugy be kell vallanunk, hogy jelen politikai helyzetünkben tagadhatlanul rejlő komoly veszedelem, — eltekintve az 1867. XII. t. ezikktől, — azon politikai irány-azonosságban fekszik, mely a mi kormányunk, és az úgynevezett decemberi alkotmány pártolói közt létezik. Úgymint ott,- kormányunk politikájának egyik főtörekvése oda megy, egy rész hamisan felfogott érdekében, ennek mesterséges fölényeit a többi felett biztosítani, és ez által hazánk elemeinek természetes egyensúlyát megzavarni. Ha kétségtelen egyrészt t. ház, hogy a min.elnök ur csak is ezen politikai irányazonosság alapján érezte magát késztetve, Ausztria tisztán belügyeibe avatkozni be, tán törvényszabta hatáskörén tul is, annak tiszta belügyeibe, és azok elintézésében tevékeny részt venni: ugy kétségtelen másrészről, hogy az ily előzmények folytán méltán félt eshetőségek, — hogy majd, adandó alkalommal, a másik állam kormánya viszont a mi bel - ügyeinkbe foghat beavatkozni, támpontot egyes egyedül helyzetünk ezen zavart egyensúlyában lelhet. Nem szeretek sötét színekben festeni, és szívesen bevallom, hogy jelenlegi politikai helyzetünk komolysága távolról sem áll az ausztriai válság színvonalán, mindazonáltal nem lehet tagadni, hogy magvát rejti méhében helyzetünk és a kormány eddigi politikája mindazon válságos és veszélyes eshetőségeknek, melyeknek hosszú sora ma tul a Lajtán már kezdetét vette. Mindezekkel szemben indíttatva érzem magamat a következő kérdést intézni a miniszterelnök úrhoz: Időszerűnek látja-e a miniszterelnök ur a nemzetiségi és erdélyi kérdésre vonatkozó oly kormányelőterjesztéseket tenni a ház asztalára, melyek a kölcsönös jogtisztelet és méltányos érdek-kiegyenlités szellemétől sugallva, egyedül képesek hazánk állami szerkezetének és fejlődésének a kellői biztosítékot nyújtani, azon aggasztó eshetőségek ellen, me-