Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-368

868. országos ü!és szeptember 26. 1871. j gQ mind ez ideig, midőn ezen állásnemesak nem tekintélyes, de egyenesen nyomorteljes a legtöbb községben: addig mig a tanítók állása oly nyomorteljes lesz, nemzedékek fognak talán elmúlni; de nagyon kevés oly erő fog a tanitószemélyzetbe belépni, mint a milyeneket, hogy belépjenek, a miniszter ur, bizonyára maga is kivan. Ha a tanítók anyagi állása olyan lesz, hogy általában véve magasabb műveltségű ifjak is fognak kívánkozni e pályára: akkor, csak is akkor fog bekövetkezni azon pillanat, mely után a miniszter ur is bizonyára annyira vágyódik, mint én. A dolog különben, nézetem szerint, ugy áll, hogy a miniszter ur azért tiltotta el a községeknek a tanítók fizetését minimuma fölül emelni, mert attól félt, hogy majd a tanítók fizetésére kérendett államsegély szükséglete is oly magasra emelkedik, hogy azt a miniszter saját tárczája el nem fogja bírhatni. En azonban azt tartom, hogy semmi nehézség sem adta volna elő magát, ha a községek oly magasra emelhették volna a tanitófizetést, a mennyire akarják; egészen más kérdés azután, mit akar a kormány, minő mérvben akar segélyt adni az ily községeknek a minimumon fölül. Mért nem emelhetné föl egy vagy más község saját iskoláik tanítóinak fizetését 6 — 800 forintra? Hisz, ha nem birván mindezt a község maga kiállítani: államsegélyért folyamodik a minimumon fölül; szabadságában áll a kormánynak adni vagy nem adni. Én természetesen azt ajánlanám, hogy adjon, a hol csak lehet és ez tulejdonképen nemcsak a múlt és jelen évi költségvetésre vonatkozik. En a magam részéről ismételve kifejezem azon óhajtásomat, a mi — remélem — a miniszter ur felfogásával sem ellenkezik, hogy a jövő évi költségvetés tárgyalásokor e czélra lehetőleg nagyobb összeg vétessék fel az előirányzatba, hogy végre valahára, mint annyian kívánjuk, nemcsak itt, hanem e házon kivül a sajtó és közélet terén is, nagyobb kedvet kapjanak ifjaink a tanítói állomásokra vállalkozni a községi iskolákban. Mig ez meg nem történik : a községi iskolákra is tulnyomólag csak oly gyenge erők fognak vállalkozni, mint a minők tulnyomólag a felekezetiekben működnek: s ily körülmények közt a verseny nem foghat megindulni, hanem csak a nyomást érezni mindkét félen. A termesztmény és kert kérdésére nézve, miután az alaki sérelem egyelőre nem bizonyult be még tényileg is valami nagy fontosságúnak: a miniszter ur válaszát tudomásul veszem. De a mi a IV. pontot, az egyetemes tanitógyülést kérdését illeti, arra nézve nagyon jól tudom, hogy közvetlea ugyan a kormány nem hivta egybe az egyetemes tanitógyülést; de azt nem tagadhatja senki, ez a mi utóvégre is a kormánynak dicséretére legyen mondva, hogy közvetve mégis közreműködött a maga közegei által ezen egyetemes tanitógyülés egybehivásánál, s nem hagyta magára a magán kezdeményezést annyira mint a szegedi, délmagyarországi tanitógyülesnél. Az egész egyetemes magyar tanitógyülés szervező előkészítése, melyen magam is jelen voltam: általában mindenkit meggyőzhetett arról, hogy ennek kezdeményezésében a kormánynak keze nagyon is benne volt. Pönebbi kérdést azért tettem, mert jól tudtam azt, hogy a pesti népnevelő-egylet fölszólította a vidéki egyleteket, hol kívánják megtartani az idei tanitógyülést Magyarországban? Választ azonban, mint a lapokból látható volt, egyetlen vidéki egylettől sem kapott. Ebből magából láthatta mindenki, legalább pedig a miniszter, hogy itt bizonyos differentiáknak kell fennforogniok, melyeket habár nincs is utalva a kormány közvetlenül elintézni; de a reform jelen vajúdási napjaiban mint a közoktatásügy terén is a legfelsőbb fölügyeleti jog letéteményese, bizonyára szolgálatot tett volna a közügynek, ha e differentiák kiegyenlítésére közreműködött volna. Nagyon szükségesnek tartottam volna részemről a második tanitógyülés létrejöttét még ez évben, különösen azért : mert a múlt évi tanitógyülés határozatai nevezetesen a tanítók fizetését illetőleg, nem kerülhettek a ház elé oly formában, mint a tanítók legnagyobb része várta volt. Kapcsolatban áll ezzel a tanári testületek szervezése. E részben a miniszter ur válasza engem megnyugtat; megnyugszom ugyanis azon Íriszemben, hogy az illető szabályzat már készen van. A mi a fölvételi dijat illeti, ismét nem elemezgetem azt, hogy vajon a miniszter e részben mennyire vau arra utalva, hogy csak kivánatát fejezze ki, ós ne rendeljen: ez most mellékes külsőségi szempont. De mindenesetre sajnosnak tálálom, hogy a fölvéti dij, tekintet nélkül a gyermekek szüleinek vagyoni állására, általában minden iskolában behozatott. A czélt részemről én is helyeslem, mert könyvtárak nélkül a népiskola nem fog virágzani. De nagyon jól tudjuk magából a kormány statistikai kimutatásából, mennyi nehézséget s aggodalmat okoz minden vidékéken azon körülmény, miszerint a szülőknek ürügyül szolgál a tandíjnak egy és más alakja arra, hogy a gyermekeket visszatartsák az iskolától. így van ez az egész világon, igy volt Franeziaországban is, hogy egy pár sous ürügye alatt százakat és ezreket tartottak vissza az iskolától. Ki a magyar nép természetét e részben ismeri: az súlyt fog fektetni fölszólalásomra. Kívántam volna, hogy addig is, mig az