Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-368
158 368. országos ülés szeptember 26. 1871. lyet a kormány elérni törekedett. Figyelmeztetem azonban a kormányt, hogy ha netalán már a legközelebbi napok más bizonyítványt szolgáltatnának: ezen esetben, remény lem, be fogja látni maga a kormány, hogy ezen a közép korból előrántott módozattal nemcsak nem használt az ügynek, hanem szemben a renitens főpapokkal magát a korona, az alkotmányos király tekintélyét compromittálta. (Élénk helyeslés a hal oldalon.) Én szivem mélyéből kivánom egyébként, hogy ne az történjék, hanem hogy azon czél éressék el, hogy ugy legyen, amint meg vagyok győződve, a kormány jóhiszemüleg akarta. Interpellatióm 2-ik pontja vonatkozik, mint én is mondtam, s nem mint| a jegyző ur valószínűleg tévesen olvasta, g. katholikus, hanem a görög-keleti püspökök eljárására. Nagy megelégedésemre szolgál, hogy a miniszter ur álláspontja szemben a karansebesi püspökkel megegyezik azon felfogással, melyet e részben helyeslek. E részben tehát teljesen megnyugtatva érzem magam s midőn ezt kijelentem, arra kérem még a miniszter urat : méltóztassék egyúttal magának tudomást szerezni arra nézve is, hogy melyek tulajdonképen az ó-aradi püspök eljárásában azon mozzanatok, melyek a karansebesi püspökkel analóg figyelmet érdemelnek. Interpellatióm 8-dik pontja nevezetes kérdésre vonatkozik. Ha jól emlékszem a 2872. számú rendelet kérdése ez, melyet nemcsak én emiitettem fel e házban, hanem, melylyel a tanügy barátai az egész hazában élénken foglalkoztak, sőt örömmel észlelem, ugy szólván az egész hazában figyelemre méltatták, többek közt különösen a pestmegyei iskolatanács is. Megvallom félreértés uralkodik a miniszter ur válasza és azon kérdés közt, melyet én tettem. Midőn én interpelláltam, czélom az volt, hogy a helyzet felvilágosittassék ; nem akartam általában véve azon nehézségeket támasztani a miniszter urnák, melyeket ő emiitett. Én azonban azt látom, hogy a nehézségek, melyekkel küzdenie kell: oly természetűek, hogy az ember azt mondhatja, hogy a kormánynak politikája maga teremtette azokat, és épen mert ő teremtette, kérem a t. kormányt kezdjen más politikát, hogy jövőre ily nehézségek támasztása által a fejlődést meg ne zavarja. Én részemről a kérdést behoztam a házba, nem azért, hogy azon alaki csorbákra is ki akartam volna terjeszkedni, melyekre a ház figyelmét a pesti iskolatanács felhívta, midőn határozati javaslatában kimutatta, hogy a törvény betű szerinti értelmét ugy, mint szellemét a miniszter e rendelete által egyiránt megsértette: a mennyiben az iskolaszékek és tanácsok competentiájába nyúlt bele; midőn önhatalmilag rendelkezik ott, hol ezt azl868:XXXVni. törvényczikk igen világosan ; az önkormányzati testületeknek tartja fenn. En e részben egyenesen a törvényes álláspontot védem. Magam részéről — a mi különben nem ide tartozik — nem vagyok ugyan a törvény e szellemével megelégedve, de miután az törvény: épen mert s a meddig törvény, teljes épségében óhajtom azt fenntartatni. E pontra vonatkozólag t. i. hogy tényleg alakilag megsértette e törvény rendeletét a miniszter, erre vonatkozólag lesz alkalmam bővebben nyilatkozni tán akkor, midőn a pestmegyei iskolatanács kérvényben benyújtandó határozati javaslata szőnyegre kerül; vagy ha ez nem történnék, majd a budget vita alkalmával. Jelenleg a dolog érdemére vonatkozólag akarok megjegyzést tenni, Nekem aggályaim voltak, s azt hiszem ez aggályok komolyak is lehetnek azon politika folytán, melynek őszinteségében nem kételkedtem soha, nem különösen azon idő óta, mióta oly férfiút látok a miniszteri széken, mint az általam igen tisztelt miniszter ur. De hogy aggályok támadhattak, azt a miniszter ur be fogja látni. Az igen t. miniszter ur azt mondta, hogy nem akart gátlólag hatni a szabad versenyre a felekezeti és községi iskolák közt. És mégis oly rendeletet bocsátott ki, mely e szabad versenyt tényleg gátolja. Az egész eljárásnak nyitja az, hogy a miniszter ur budgetjét nagyon is korlátoltnak találja és ennek folytán attól fél, hogy majd a községek erre több pénzsegélyt fognak kérni, mint a mennyi az államháztartás előirányzatában e czélra kijelölve van. Azt hiszem, ez cireulus vitiosus: mert épen azon körülmény, ha indokolva van, indíthatná a miniszter urat arra, mikép az új költségvetés alkalmával nagyobb öszszeget kérjen azon czélra, hogy jó, korszerű és a törvény szellemének megfelelő községi iskolák kellő gyámolitás folytán minél nagyobb számmal támadhassanak. Az én indokolásom súlypontja abban fekszik, hogy ha azt akarja a miniszter ur, hogy végre valahára az iskolák a szabad verseny szellemében a 38-ik törvényczikk alapján neki lendülhessenek: szükséges, hogy a tanítói személyzet oly elemekkel frissüljön fel, melyek irányadók, példaadók és mintaszerűek le-« gyének. Nem tudom, hogy reményli-e a miniszter ur ezen felfrissülést nagyobb mérvben a felekezeti iskoláktól; de azt tudom, és be fogja látni a miniszter ur is, hogy ha a kormány valamit tehet, a kezdeményezés lehetősége e részben épen a községi iskoláknál van neki megadva. Ha t. i. személyzetét oly anyagi ellátásban részesiti,mikép kellő szakmüveltségü férfiak a jövőre ne vonakodjanak a tanítói állástól, mint vonakodnak attól
