Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-365

365. országos ülés szeptember SS. 1871. 143 zásokat tenni akarunk, — hisz már el is hatá­roztuk azokat; — abban sincs kétség, hogy azok födözetet az eddigi kölcsönben nem találnak; azt meg nem is lehet kivánni, hogy folyó jövedel­meinkből íödöztessenek, s jól jegyezte meg a központi bizottság előadója, hogy rendkívüli be­fektetéseket rendes jövedelmekből fedezni akarni: fonák financiális politika volna. Igaz , arra nincs szükség, hogy a kölcsönből befolyandó pénz már is kezeink közt legyen; de a törvény meg­szavazásával csak a szerződés előfeltétele van megadva, pedig e szerződés alapján a kölcsönt még realisalni kell; és ha ma nem intézkedik a t. ház : ugy akkor fogná a törvényt megalkotni, mikor a kölcsönt már realisálni kellene, a mit én a t. ház bölcseségétől nem várok. Ugyan­azért, hogy akkor, mikor majd a kölcsönből be­folyandó összegre szükség lesz, az be is folyhas­son : kérem a t. házat a törvényjavaslatnak ez­úttal leendő megszavazására, miután ezzel semmi sincs koezkáztatva, amazzal pedig van. És itt Móricz Pál t. képviselő úrral szemben kénytelen vagyok kimondani, hogy nekem önérzetem — ámbár nem azok közé tartozom, a kiké, tekintve hivatalos állásomat, mint pénzügyminiszteré igen alacsonyan állna, — nem olyan, mint az övé. Ö ugyanis azt mondja, hogy én azt állítottam, hogy ezen kölcsön reálisálásáról — ha az nem szavaztatik meg most — nem állok jót. — Igenis, nem! Arról, hogy kölcsönt ka­pok, igen; a magyar nemzet pénzügyminisztere most is, utóbb is fog kapni kölesönt ; de hogy oly előnyösek lesznek a föltételek, mint a milye­nek a mostanéi, azért nem vállalhatok jótállást. Meglehet, hogy előnyösebbek lesznek, valószínűbb azonban; — s ezt megint én mondom, és erre okaim vannak, melyekről számot birok adni, — hogy kevésbbé előnyösek lesznek. De erről ne beszéljünk, ez vélemény tárgya lehet. Egy bizonyos, s ez az, hogy azon esélye­ket, melyek a kölcsön értékesítésére netalán ked­vezőkül mutatkoznak, mig nincs törvény és en­nek alapján nincs szerződés ; nemcsak én, ha­nem a világ legelső hatalmának pénzügyminisz­tere sem volna képes hasznosítani. En pedig a kincstár érdekében azon hely­zetbe óhajtanám magamat hozatni, hogy ha akár holnap, akár egy vagy két hónap múlva mutat­kozik a kedvező esély: azt megragadni módom­ban legyen. Kérem a t. képviselőházat méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Hosszas éljenzés a jobb oldalon.) Széll Kálmán előadó: A házsza­bályok szerint a központi bizottság előadójának a vita folyama alatt, mielőtt a kérdés feltéve nincsen, van joga szólni; én a vita jelen stádiu­mában azon reményben, hogy példámat a kü­lönvélemény előadója is követni fogja, szólási jo­gomról lemondok. (Helyeslés.) Péchy Tamás a külön vélemény előadója: T. ház! Én szólási jogomról telje­sen le nem mondhatok, mert ez reám nézve nem jog, hanem kötelesség; de igen is megígérhetem azt, hogy lehetőleg rövid leszek. (Helyeslés.) Magára azon kérdésre, melyről a külön vé­lemény szól: nagyon kevés mondatott, az igen t. pénzügyminiszter ur is keveset foglalkozott az­zal, a mennyiben a külön vélemény tudvalevőleg csak a körül forog, hogy most vétessék-e a köl­csön tárgyalás alá. Az igen t. pénzügyminisz­ter ur méltóztatott azt mondani, hogy nem re­flectáltunk mi, illetőleg a külön vélemény arra, hogy nem az a kérdés, hogy ha most megsza­vaztatik is a törvény, szükséges-e a pénz, mert ez két különböző dolog ; hanem igenis az által, ha a pénz most felvétetik, lehetővé tétetik az, hogy mikor rá szükség lesz, rendelkezésre álljon. Én megengedem, hogy ily finom megkülön­böztetést nem tettünk ; mer t ennek világos be­bizonyítása nem a kisebbséget illette volna, ha­nem a többséget, illetőleg a miniszter urat ak­kor, a midőn a törvényjavaslatot beterjesztette: ak­kor kellett volna kifejtenie tüzetesen, mikorra van e pénzre szüksége, és akkor ahhoz képest alkal­mazkodott volna természetesen a ház. A kisebb­ség külön véleménye ellen még csak egyet hozott föl a t. miniszter ur: és ez az, hogy azon tétel mely alapelvül mondatott ki a kisebbség külön­véleményében, nem fogadható el általánosságban. Megengedem, hogy minden kivétel nélkül a sza­bály fel sem állittathatik; magában a külön vé­leményben is meg van említve egy ily kivétel, — de ma reggeli beszédemben nemcsak meg­engedtem azt, hogy ily kivételek lehetnek, sőt magam is fölhoztam három ily kivételt;—de azt is elmondtam, hogy e kivételek, melyek az el­térést indokolhatnák, ide most nem alkalmaz­hatók, tehát nem állítom azt, hogy ez a tétel általánosan és mindenesetre áll; azt mégis állí­tom, hogy minden oly kölesönnél, melynek össze­köttetései vannak a költségvetéssel, csak az a he­lyes eljárás,h a a költségvetés előbb tárgyaltatok ; az pedig, hogy a kölcsön nem volna összekötte­tésben, a költségvetéssel: nem bizonyittatott sehol, sem a pénzügyminiszter ur, sem a pénzügyi bi­zottság által, nem bizonyittatott a központi bi­zottság előadója által sem; mert nem specificus tu­lajdonkép előre meghatározott szükségekre és összegekre van ez a kölcsön itten bejelentve, hanem oly formán, mintha specificus is volna és nem is ; tehát olyan, mely összeköttetésben áll a költségvetéssel, melyre tehát az az elv, melyet általánosságban felemlíteni szerencsés

Next

/
Thumbnails
Contents