Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-365

365. országos ülés szeptember SS. 1871. 143 zásokat tenni akarunk, — hisz már el is határoztuk azokat; — abban sincs kétség, hogy azok födözetet az eddigi kölcsönben nem találnak; azt meg nem is lehet kivánni, hogy folyó jövedelmeinkből íödöztessenek, s jól jegyezte meg a központi bizottság előadója, hogy rendkívüli befektetéseket rendes jövedelmekből fedezni akarni: fonák financiális politika volna. Igaz , arra nincs szükség, hogy a kölcsönből befolyandó pénz már is kezeink közt legyen; de a törvény megszavazásával csak a szerződés előfeltétele van megadva, pedig e szerződés alapján a kölcsönt még realisalni kell; és ha ma nem intézkedik a t. ház : ugy akkor fogná a törvényt megalkotni, mikor a kölcsönt már realisálni kellene, a mit én a t. ház bölcseségétől nem várok. Ugyanazért, hogy akkor, mikor majd a kölcsönből befolyandó összegre szükség lesz, az be is folyhasson : kérem a t. házat a törvényjavaslatnak ezúttal leendő megszavazására, miután ezzel semmi sincs koezkáztatva, amazzal pedig van. És itt Móricz Pál t. képviselő úrral szemben kénytelen vagyok kimondani, hogy nekem önérzetem — ámbár nem azok közé tartozom, a kiké, tekintve hivatalos állásomat, mint pénzügyminiszteré igen alacsonyan állna, — nem olyan, mint az övé. Ö ugyanis azt mondja, hogy én azt állítottam, hogy ezen kölcsön reálisálásáról — ha az nem szavaztatik meg most — nem állok jót. — Igenis, nem! Arról, hogy kölcsönt kapok, igen; a magyar nemzet pénzügyminisztere most is, utóbb is fog kapni kölesönt ; de hogy oly előnyösek lesznek a föltételek, mint a milyenek a mostanéi, azért nem vállalhatok jótállást. Meglehet, hogy előnyösebbek lesznek, valószínűbb azonban; — s ezt megint én mondom, és erre okaim vannak, melyekről számot birok adni, — hogy kevésbbé előnyösek lesznek. De erről ne beszéljünk, ez vélemény tárgya lehet. Egy bizonyos, s ez az, hogy azon esélyeket, melyek a kölcsön értékesítésére netalán kedvezőkül mutatkoznak, mig nincs törvény és ennek alapján nincs szerződés ; nemcsak én, hanem a világ legelső hatalmának pénzügyminisztere sem volna képes hasznosítani. En pedig a kincstár érdekében azon helyzetbe óhajtanám magamat hozatni, hogy ha akár holnap, akár egy vagy két hónap múlva mutatkozik a kedvező esély: azt megragadni módomban legyen. Kérem a t. képviselőházat méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Hosszas éljenzés a jobb oldalon.) Széll Kálmán előadó: A házszabályok szerint a központi bizottság előadójának a vita folyama alatt, mielőtt a kérdés feltéve nincsen, van joga szólni; én a vita jelen stádiumában azon reményben, hogy példámat a különvélemény előadója is követni fogja, szólási jogomról lemondok. (Helyeslés.) Péchy Tamás a külön vélemény előadója: T. ház! Én szólási jogomról teljesen le nem mondhatok, mert ez reám nézve nem jog, hanem kötelesség; de igen is megígérhetem azt, hogy lehetőleg rövid leszek. (Helyeslés.) Magára azon kérdésre, melyről a külön vélemény szól: nagyon kevés mondatott, az igen t. pénzügyminiszter ur is keveset foglalkozott azzal, a mennyiben a külön vélemény tudvalevőleg csak a körül forog, hogy most vétessék-e a kölcsön tárgyalás alá. Az igen t. pénzügyminiszter ur méltóztatott azt mondani, hogy nem reflectáltunk mi, illetőleg a külön vélemény arra, hogy nem az a kérdés, hogy ha most megszavaztatik is a törvény, szükséges-e a pénz, mert ez két különböző dolog ; hanem igenis az által, ha a pénz most felvétetik, lehetővé tétetik az, hogy mikor rá szükség lesz, rendelkezésre álljon. Én megengedem, hogy ily finom megkülönböztetést nem tettünk ; mer t ennek világos bebizonyítása nem a kisebbséget illette volna, hanem a többséget, illetőleg a miniszter urat akkor, a midőn a törvényjavaslatot beterjesztette: akkor kellett volna kifejtenie tüzetesen, mikorra van e pénzre szüksége, és akkor ahhoz képest alkalmazkodott volna természetesen a ház. A kisebbség külön véleménye ellen még csak egyet hozott föl a t. miniszter ur: és ez az, hogy azon tétel mely alapelvül mondatott ki a kisebbség különvéleményében, nem fogadható el általánosságban. Megengedem, hogy minden kivétel nélkül a szabály fel sem állittathatik; magában a külön véleményben is meg van említve egy ily kivétel, — de ma reggeli beszédemben nemcsak megengedtem azt, hogy ily kivételek lehetnek, sőt magam is fölhoztam három ily kivételt;—de azt is elmondtam, hogy e kivételek, melyek az eltérést indokolhatnák, ide most nem alkalmazhatók, tehát nem állítom azt, hogy ez a tétel általánosan és mindenesetre áll; azt mégis állítom, hogy minden oly kölesönnél, melynek összeköttetései vannak a költségvetéssel, csak az a helyes eljárás,h a a költségvetés előbb tárgyaltatok ; az pedig, hogy a kölcsön nem volna összeköttetésben, a költségvetéssel: nem bizonyittatott sehol, sem a pénzügyminiszter ur, sem a pénzügyi bizottság által, nem bizonyittatott a központi bizottság előadója által sem; mert nem specificus tulajdonkép előre meghatározott szükségekre és összegekre van ez a kölcsön itten bejelentve, hanem oly formán, mintha specificus is volna és nem is ; tehát olyan, mely összeköttetésben áll a költségvetéssel, melyre tehát az az elv, melyet általánosságban felemlíteni szerencsés