Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-365

IU 366. országos ülés >zept ember 23. 1871 voltam a 4-dik osztály megbizásából, tökélete­sen alkalmazható, mert ennek szükségességét a a költségvetés be fogja bizonyítani. Ezeket hozta fel a t. miniszter ur tulajdonkép arra a kérdésre, mely a kisebbség különvéleményében felhozatott, másokat nem. Mivel azonban több elvbarátim­nak s részben nekem is felelni szives volt, köte­lességemnek tartom, hogy egy pár szavaira meg­jegyzést tegyek. En felemiitettem azt, hogy ezen kölcsön nem igen előnyös volt; azt is emiitettem, hogy maga a pénzügyi bizottság is inkább mondja azt nem terhesnek. Ennek bebizonyítására én és több társaim is más szomszédállamokra hivat­koztunk. Részemről kijelentettem azt, hogy nem az­ért hivatkozom azokra, mintha hasonlítani akarnám saját pénzügyi állásunkat azokéhoz, hanem csak azért, hogy példát merítsek azokból is. Az igen t. miniszter ur ezen külföldről fel­hozott példákból felvette Francziaország kölesö­nét, és azzal érvelni méltóztatott, mondván hogy azon tulajdonképeni 82-es emissiót még bizonyos aránylagos lejebb szállításokkal fogadja el, mert bizonyos, hogy némely a felvétellel járó költsé­gek a 82-ben nincsenek; de méltóztassék tekin­tetbe venni, hogy az csak rente, s hogy e sze­rint igen nagy különbség van a két kölcsön kö­zött, mert a mi kölcsönünk letörlesztetik meg­határozott időkben, a francziák kölcsöne csak lentekben, mely kölcsön nem törlesztetik le, ha­nem tőkéül marad, a mi igen, nevezetes és elő­nyös különbség még az emissióval is. Horn t. barátomnak azt méltóztatott mondani, hogy el­fogadja a 6 3 / 4 perczent számítást; de a többi szá­mítást nem fogadja el, mert ő 8 perczentet szá­mított. En megvallom, nem bocsátkoztam ki­számításába annak, hogy vajon 8 perczent-e, több-e vagy kevesebb; de biztosan állítom, hogy 6 3 | 4 perczentnél nekünk sokkal többe lesz; mél­tóztassék csak felvenni azt, hogy a legközelebbi esztendőben, mely ezen kölcsön fejvétele után következni fog : magunk fizetünk 6 3 J 4 perczentet, fogunk fizetni 6 3 / 4 perczenteket először, és fo­gunk fizetni törlesztésre körülbelül 260,000 forintot azonkívül, ez tehát hozzá kapcsolandó a 6 3 / 4 perezenthez, ennélfogva drágább nekünk mint 6 3 / 4 %. (Ellenmondás jobb felől.) Ha kölcsönt ve­szünk fel, azt kell számításba venni, hogy az adott pénzért mennyit fizetünk: ez pedig csak kétségtelen, hogy 6 3 / 4 %-ot fizetve nem törlesz­tünk, hanem csak kamatot fizetünk, a törlesztés­sel tehát 6 3 | 4 °/ 0-nál többet kell fizetnünk, vagyis olyant is törlesztünk, amit nem kaptunk, azaz többet fizetünk, mint a mennyit kaptunk. (He­lyeslés bal felől.) Móricz Pál t. barátomnak felelvén, azt mél­tóztatott mondani a t. miniszter ur, hogy ezen kölcsönért nem méltóztatik jót állani, ha most meg nem köttetik ; de másról igen. De ez töké­letesen mindegy, akár erről akár másról, sőt fel­téve, hogy az országnak többre lenne szüksége .' akkor még könnyebb lenne az országnak, ha ar­ról is méltóztatnék jót állani, a mire szüksége: van, és akkor nem kellene iránta külön törvény­nyel intézkedni, ez tehát amellett szól, hogy ne most döntessék el e kölcsön. Méltóztatott mondani, hogy pénzügyekről higadtan és nem einphasissal kell beszélni. Elis­merem. Sehol sem szükséges annyira a józan higgadt ész szava, minta pénzügyeknél. De ha áll az, hogy pénzügyekben nem kell emphasis­sal beszélni: áll más felől az is, hogy semmi pártnak sem szabad deferentiával tulelőzékeny­séggel s tulbizalommal viseltetni bármely mi­niszter iránt, s azon szabálytól, hogy a szükség­letnek minden egyes részletét ismerni kell, mi­előtt fedezetére a kölcsön megszavaztatnék : mel­lőzni nem szabad, ez pedig inkább a kisebbségi véleményben van szem előtt tartva, mint a több­ségében. (Helyeslés bal felől.) Legyen szabad felelnem arra is, hogy Si­monyi Ernő t. barátomnak felelve, méltóztatott a t. miniszter rá kijelenteni, hogy nem a pénz­ügyi és vasúti bizottságnak kellett volna beter­jeszteni azon összeget, melylyeí meghaladja a vasutak szükséglete a kölcsönt, akkor, midőn valamely vasútról itt a házban szó volt, de hogy azok beterjesztését kívánja; — méltózta­tott szemére vetni a háznak, hogy miért nem rendelte be a ház a részletes adatokat, mielőtt azo­kat megszavazta volna; én nem akarom most is kitenni e szemrehányásoknak a házat, s azért kívánom, hogy teljesen ismeretes legyen a szük­séglet. (Helyeslés bal felől.) S azután állapíttassák meg a kölcsön. T. ház! Legyen szabad még csak egy ész­revételt tennem. Simonyi t. barátomnak vála­szoltában azt monda a miniszter ur, hogy uni­eum oly kölcsön összehasonlítása, mint a jelen kölcsön ós a fővárosi kölcsön, mely sorsjegyköl­csön (Kerkapoly Károly pénzügyminiszter közbe­szól: Nyeremény-kölcsön.), én nem akarok össze­hasonlítást tenni a kettő között ; mert áll az, hogy a kettő nem egészen egy természetű. De az unicumról való felfogás különféle. így pl. az osztályok előadóiból alakult központi bizottság­ban, melyben jelen lenni szerencsém volt, Kirá­lyi Pál t. barátom méltóztatott engem, ki egye­dül álltam a különvéleménynyel, ottan unicum­nak nevezni; az én felfogásom szerint még az is unicum, a mi itt történt, midőn a törvényja­vaslat az ellenzék részéről több szónok által megtámadtatván, ezt a jobb oldalról senki sem támogatta. (Fölkiáltás jobb felől: Mi nem veszte­getünk időt. Bal felől derültség.)

Next

/
Thumbnails
Contents