Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-365

142 385. országos fllés szeptember 23. 1871. kiegyenlítésével, ezen kölcsön 6 3 / 4 D /o-os; de a képviselő urnák többi érveléseit hagyom neki. Horn képviselő ur azt állította, hogy az amorti­satiónak is tekintetbe vételével a jelen kölcsön 8 % -es lenne. Az amortisatiónak a kölcsön drá­gább vagy olcsóbb volta megítélésénél belevoná­sát nem fogadhatom el. Az, hogy az amortisa­tio többet vagy kevesebbet kíván-e : főleg a tör­lesztés időtartamától függ és kevésbbé a kölcsön olcsó vagy drágább voltától. Azt a megjegyzést is tette a képviselő ur, hogy másutt az amortisatio nem szokásos. Ázt hiszem, azon nem nagyon örülnek azon országokban, melyekben ez nem szokásos, nem szokásos pedig azért, mert nem telik; legalább ugy fogják fel, hogy jobb hasznát fogják venni a pénznek, mint ha azt visszafizetnék. Ha az amortisatio teher: egyszersmind azt vonja maga után, hogy megszűnik a teher; ha nincs amor­tisatio, kisebb a teher, de örökös marad. Ezen kölcsön igenis 6 3 / 4 perczentes. A kép­viselő ur azon állítása fölött pedig, hogy tör­lesztésére 1V 4 perczent kell, azt gondolom, ne okoskodjunk sokat, hanem szavazzon meg nekem a képviselő ur 1 perczentet s én megelégszem vele. Ez, azt hiszem, elégséges bizonyíték arra, hogy ealculusát nem tartom helyesnek. A Móricz Pál képviselő ur által fölhozot­takra egészen szárazon és minden empbasis nél­kül, — mi pénzügyi dolgokban nem járja, — megjegyzem, hogy ha a képviselő ur az én ta­karékosságomban nem bizik és nekem a takaré­kosság hiányát veti szememre : ugy ennek na­gyon örülök. Ez első eset, hogy ezt hallom; fukarsággaL tulvitt takarékossággal sokszor vá­doltak, örülök hogy e vád ellenében a képvi­selő úrban védőre találtam. Azt hiszem azon­ban, hogy a képviselő ur tulajdonképen nem ezt akarta mondani, hanem azt, hogy nem annak helyén vagyok takarékos. Móricz Pál: Ugy van! Kerkapoly Károly pénzügymi­niszter : Ez már más! Ezt a vádat is fölve­szem. A képviselő ur a korona gyémántjait és az állam-jószágokat kívánta velem eladatni, hogy a bírósági szervezetre legyen pénzünk. Én sze­retném, hogy a bírói szervezetre legyen elegendő pénzünk a korona gyémántjai és az államjavak eladása nélkül is, és azt tartom, hogy mint mindenben a világon, ugy itt is: „sünt certi denique fines." S azt gondolom, hogy aligha nem jobban megtartana a sulyegyent és az arányt, mint a hogy az a képviselő ur fölfogása szerint megtartatnék, sőt mint az némely más oldalról megtartatott és megtartatni szándékoltatik. A bel- és igazságügyi költségvetés előirány­zata az 1872-dik esztendőre, noha interponál­tam magamat annak túlságos emelése ellen, 3.100,000 frt különbözetet mutat és a t. képvi­selő ur abból csinál nekem szemrehányást, hogy a többinél valamennyinél 1.600,000 frtnyi több­letet hoztam javaslatba. Az olyan gazdálko­dást, mely oly egyéneknél kivan takarékoskodni, kik a pénzügyi kezeléssel lévén megbízva, éven­kint 3—400 frtot húznak : hagyom a képviselő urnák. Oly emberek kezeire bízni a fogyasztási és más adók kezelését, szóval a szegények filléreit, kik 60—80 kr. napidijt kapnak s ezzel néha családjaikat kénytelenek föntartani : fölfogásom szerint sem nem jó, sem nem emberi. Ha a t. kép­viselő ur azt kívánja, hogy ezeknél maradjunk meg a régi fizetések mellett, mig minden egyébre elegendő pénzünk lesz, s akkor gondoskodjuk majd ezekről, mikor már minden egyében tul leszünk, mi azt teszi, hogy soha : ez fölfogás dolga, de én nem osztom. Simonyi Ernő képviselő ur azt emelte ki, hogy hiszen ő nem kívánja épen a franczia köl­csönnel arányosítani a mienket, — melylyel való arányosítástól pedig mint kiemeltem, az nem riad vissza — hanem arányosítani kívánja a ma­gunk előbbi kölcsönével, a fővárosi kölcsönnel. Gondolkozóba estem, nem tudtam mindjárt, mit ért ez alatt, de megmagyarázta hogy a 24 mil­liónyi nyeremény-kölcsönt érti. Arra számitott-e a t. képviselő ur, hogy ha nem is e házban, hanem talán künn lesznek, kik a dologhoz nem értenek; vagy pedig csakugyan komolyan tette az összehasonlítást, nem tudom; de mindenesetre unieum az, hogy valaki egy nyereménykölcsont egyszerű kölcsönnel megpróbál párhuzamba hozni. {Helyeslés jobb felől.) Szívesen fölajánlom maga­mat, hogy ha a ház nyeremény-kölcsönt paran­csol köttetni, jobb^föltételeket fogok kieszközölni: hanem ez egészen más lapra tartozik. Nyere­ménykölcsont olyannal, melynél sem nyeremé­nyek nincsenek, sem speciális hypothéka nem nyujtatik, melynél az európai pénzpiaczon egye­dül az illető államhitele méretik meg : összeha­sonlítani nem lehet. (Mozgás a szélső balon.) Ha a t. képviselő ur ezt nem engedi meg : azt saj­nálom ; én azonban oly elemi kérdésnek tartom, melyet itt fejtegetni fölösleges. (Helyeslés jobb felől.) Simonyi Ernő: Ez is sorsolási köl­csön! Kerkapoly Károly pénzügymi­niszter : Hogy a kisorsolás utján törlesztett kölcsön és a nyereménykölcsön közt különbség van : azt — ismétlem — ugy hiszem e házban fejtegetni fölösleges. (Tetszés a jobb oldalon.) Röviden összefoglalom és egyúttal végzem is szavaimat. Abban nincs kétség, hogy beruhá-

Next

/
Thumbnails
Contents