Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-365
142 385. országos fllés szeptember 23. 1871. kiegyenlítésével, ezen kölcsön 6 3 / 4 D /o-os; de a képviselő urnák többi érveléseit hagyom neki. Horn képviselő ur azt állította, hogy az amortisatiónak is tekintetbe vételével a jelen kölcsön 8 % -es lenne. Az amortisatiónak a kölcsön drágább vagy olcsóbb volta megítélésénél belevonását nem fogadhatom el. Az, hogy az amortisatio többet vagy kevesebbet kíván-e : főleg a törlesztés időtartamától függ és kevésbbé a kölcsön olcsó vagy drágább voltától. Azt a megjegyzést is tette a képviselő ur, hogy másutt az amortisatio nem szokásos. Ázt hiszem, azon nem nagyon örülnek azon országokban, melyekben ez nem szokásos, nem szokásos pedig azért, mert nem telik; legalább ugy fogják fel, hogy jobb hasznát fogják venni a pénznek, mint ha azt visszafizetnék. Ha az amortisatio teher: egyszersmind azt vonja maga után, hogy megszűnik a teher; ha nincs amortisatio, kisebb a teher, de örökös marad. Ezen kölcsön igenis 6 3 / 4 perczentes. A képviselő ur azon állítása fölött pedig, hogy törlesztésére 1V 4 perczent kell, azt gondolom, ne okoskodjunk sokat, hanem szavazzon meg nekem a képviselő ur 1 perczentet s én megelégszem vele. Ez, azt hiszem, elégséges bizonyíték arra, hogy ealculusát nem tartom helyesnek. A Móricz Pál képviselő ur által fölhozottakra egészen szárazon és minden empbasis nélkül, — mi pénzügyi dolgokban nem járja, — megjegyzem, hogy ha a képviselő ur az én takarékosságomban nem bizik és nekem a takarékosság hiányát veti szememre : ugy ennek nagyon örülök. Ez első eset, hogy ezt hallom; fukarsággaL tulvitt takarékossággal sokszor vádoltak, örülök hogy e vád ellenében a képviselő úrban védőre találtam. Azt hiszem azonban, hogy a képviselő ur tulajdonképen nem ezt akarta mondani, hanem azt, hogy nem annak helyén vagyok takarékos. Móricz Pál: Ugy van! Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : Ez már más! Ezt a vádat is fölveszem. A képviselő ur a korona gyémántjait és az állam-jószágokat kívánta velem eladatni, hogy a bírósági szervezetre legyen pénzünk. Én szeretném, hogy a bírói szervezetre legyen elegendő pénzünk a korona gyémántjai és az államjavak eladása nélkül is, és azt tartom, hogy mint mindenben a világon, ugy itt is: „sünt certi denique fines." S azt gondolom, hogy aligha nem jobban megtartana a sulyegyent és az arányt, mint a hogy az a képviselő ur fölfogása szerint megtartatnék, sőt mint az némely más oldalról megtartatott és megtartatni szándékoltatik. A bel- és igazságügyi költségvetés előirányzata az 1872-dik esztendőre, noha interponáltam magamat annak túlságos emelése ellen, 3.100,000 frt különbözetet mutat és a t. képviselő ur abból csinál nekem szemrehányást, hogy a többinél valamennyinél 1.600,000 frtnyi többletet hoztam javaslatba. Az olyan gazdálkodást, mely oly egyéneknél kivan takarékoskodni, kik a pénzügyi kezeléssel lévén megbízva, évenkint 3—400 frtot húznak : hagyom a képviselő urnák. Oly emberek kezeire bízni a fogyasztási és más adók kezelését, szóval a szegények filléreit, kik 60—80 kr. napidijt kapnak s ezzel néha családjaikat kénytelenek föntartani : fölfogásom szerint sem nem jó, sem nem emberi. Ha a t. képviselő ur azt kívánja, hogy ezeknél maradjunk meg a régi fizetések mellett, mig minden egyébre elegendő pénzünk lesz, s akkor gondoskodjuk majd ezekről, mikor már minden egyében tul leszünk, mi azt teszi, hogy soha : ez fölfogás dolga, de én nem osztom. Simonyi Ernő képviselő ur azt emelte ki, hogy hiszen ő nem kívánja épen a franczia kölcsönnel arányosítani a mienket, — melylyel való arányosítástól pedig mint kiemeltem, az nem riad vissza — hanem arányosítani kívánja a magunk előbbi kölcsönével, a fővárosi kölcsönnel. Gondolkozóba estem, nem tudtam mindjárt, mit ért ez alatt, de megmagyarázta hogy a 24 milliónyi nyeremény-kölcsönt érti. Arra számitott-e a t. képviselő ur, hogy ha nem is e házban, hanem talán künn lesznek, kik a dologhoz nem értenek; vagy pedig csakugyan komolyan tette az összehasonlítást, nem tudom; de mindenesetre unieum az, hogy valaki egy nyereménykölcsont egyszerű kölcsönnel megpróbál párhuzamba hozni. {Helyeslés jobb felől.) Szívesen fölajánlom magamat, hogy ha a ház nyeremény-kölcsönt parancsol köttetni, jobb^föltételeket fogok kieszközölni: hanem ez egészen más lapra tartozik. Nyereménykölcsont olyannal, melynél sem nyeremények nincsenek, sem speciális hypothéka nem nyujtatik, melynél az európai pénzpiaczon egyedül az illető államhitele méretik meg : összehasonlítani nem lehet. (Mozgás a szélső balon.) Ha a t. képviselő ur ezt nem engedi meg : azt sajnálom ; én azonban oly elemi kérdésnek tartom, melyet itt fejtegetni fölösleges. (Helyeslés jobb felől.) Simonyi Ernő: Ez is sorsolási kölcsön! Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : Hogy a kisorsolás utján törlesztett kölcsön és a nyereménykölcsön közt különbség van : azt — ismétlem — ugy hiszem e házban fejtegetni fölösleges. (Tetszés a jobb oldalon.) Röviden összefoglalom és egyúttal végzem is szavaimat. Abban nincs kétség, hogy beruhá-
