Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-365
385. országos illés szeptember 23 1871 141 Méltóztatik tehát kétségbe vonni a kölcsön előnyös voltát; de hiszen nem is akarom állítani, hogy előnyös, és ha már a külön vélemény utalt arra, hogy maga a pénzügyi bizottság is a kölcsönt csaknem terhesnek mondotta : ugy bátor vagyok kérni a t. házat, engedje kimondhatnom, hogy épen magam kértem ezen kifejezést. Bn tökéletesen meg vagyok azzal elégedve és távol van tőlem ily kölcsönt előnyösnek mondani, és ez által mintegy annak adni kifejezést, mintha nem akarnék oda törekedni, hogy ennél kedvezőbb, tehát ennél viszonylag előnyösebb kölcsönt lehessen egyszer eszközölni; hanem nem tartom azt terhesnek az előzmények után és az adott körülmények közt, és erre nézve bátor vagyok némelyeket mondani. (Halljuk '.) Azt hozta föl Horn képviselő ur, hogy ugy mondják, hogy 5°/o-os a kölcsön, tehát olcsó, s erre megmutatja, hogy az sajátlag nem 5%-os. Mig nem nominális valorban köttetik meg a kölcsön : az, ki ezen következtetést húzza, azt tanúsítja, hogy nem sokat gondolkozott ily kölcsönmüveletek fölött, mert azt — ha olcsó-e az, vagy sem — egy positióval nem lehet megmondani, hanem kettővel; ha ugyanis megmondjuk a kamatlábat és a cursust, miután 5%-kal nagyon előnyös a kölcsön, ha pl. parin a. megy, és egyátalában terhes, ha pl. 100-ért 40-et kapunk. A kik tehát azt beszélték, — ha beszélték — felszínes emberek voltak, azok ítéletére nem adok semmit, és az ilyesmit kár is a discussióba belevonni. Hanem mondjuk azt, hogy 5 %-es a kamat és a cursus minimalis tétele 74, vagy, ha ugy tetszik, 73 — 75 százalék; erről azt állítom, hogy az előzmények után és az adott körülmények között nem terhes. Mi az előzményeket illeti, miután az emissionaHs költségek nem ebből fedeztetnek, hanem a kérdéses összeg nemcsak befolyik, de teljesen meg is marad az állam rendelkezésére : azt állítom, hogy e kölcsön az ezt megelőzöttnél vagy 8%-kal jobb. Mikor pedig a cursus teljes 8%-al lett jobb 3 év alatt: azt lehet mondani, hogy a kölcsön az előzményekhez mérve nem terhes. De tovább megyek s azt állítom — és itt Simonyi\Ernő képviselő ur előadására is kell áttérnem, — hogy szemben a nagy franczia kölcsön föltételeivel sem mondható terhesnek, és itt kénytelen vagyok rectificálni a t. képviselő urat, ki azt állította, hogy én az osztályban azt mondottam, miszerint ezen kölcsön oly feltételeket mutat, mint a milyenek a franczia kölcsönei. Bocsánatot kérek : én ezt nem mondottam. r En csak azt mondottam, hogy csupán vagy 2 %-kal maradtunk az alatt azzal, a mi minumumul van fölvéve: következőleg van még tere azon ambitiónak, melyről a pénzügyi bizottságban szólottam: elenyésztethetni azon nagy 2%-nyi különbséget. r Es ha már a t. képviselő ur hivatkozott erre, legyen szabad kitérnem ezen themára. (Halljuhi) Egyik képviselő ur azt monda, hogy a frauczia kölcsön 83-al lett emittálva. Én ugy tudom, hogy 82-vel, mi 1% differentia. Simonyi Ernő ur — igaz — 82-őt mondott. A franczia kölcsön rátákban fizetendő, még pedig meglehetősen hosszúakban : ellenben az első naptól fogva az egész összeg után jár kamat. Ezen ingyen fizetett kamat kiegyenlít körülbelől 2%-et, ugy hogy a franczia kölcsön valóságos eursusa 80 és még valami. Azt is méltóztatnak tudni, hogy. miután a kormány maga bocsátotta ki a kölcsönt és nagy érdeke volt, hogy az sikerüljön: mindent el kellett követnie biztosítására, mi szintén került valamibe. Nyilvános titok ugyanis, hogy ez 3 / 4 %-ba került. Marad igy 79 74%. Az emissionalis költségeket is méltóztassék Horn képviselő urnák, ki ezekben a dolgokban némi gyakorlattal bír, megbecsülni. Hogy mennyibe kerültek, azt nem lehet most meghatározni; majd idővel a számadások ki fogják mutatni; azon azonban kételkedni alig lehet, hogy nem igen maradtak a 2 — 3 %on alul. Ha már most veszszük ezen 3%-ot, marad még 76 és valami. A mienk 74, mert 74 a cursus, csakhogy a pénz kezeléséért mint terhet V* Vakot fizetünk, s ez az egyedüli költség rajta. Tehát oly messze nem volnánk a franczia kölcsön mögött. Pedig azt a nagyon nehéz körülmények közé hozott franczia nemzetet magasra kell becsülnünk és róla egész — hogy ugy mondjam — respectussal beszélünk, midőn financiális erejéről van szó. Azon nemzet megmutatta, hogy vagyonossága rendkívüli. Az egész világ azt hitte, hogy a mi papírjaink le fognak szállni, mivel a francziák a birtokukban levő idegen papírokat fogják árusítani, hogy a maguk szükségleteik fedezésére pénzhez jussanak. Es mi történt? Az, hogy a magyar-osztrák papírok, nem egyszer de sokszor, két három perczenttel magasabban álltak Parisban mint Bécsben és Pesten. Azon nemzet, melynek öt milliárdot kell hadikárpótlásul fizetnie, mely a háborúra 3 milliárdot költött, melynek saját fiai Parisban annyi kárt okoztak : azon nemzet még mindig veszi az idegen papírokat, mert van miből. Nagyon meg kell tehát gondolnunk, mielőtt azt mondjuk, hogy a mi hitelünk azon megalázott nemzet hitelével szembe tartva, ilyen meg olyan. Adja Isten, hogy valaha mi is jussunk odáig, hogy akkor, midőn — ne adja az ég, hogy ily incidensből — saját szükségleteink ily óriásiak lesznek: mi is képesek legyünk idegen államok értékpapírjait vásárolni. (Tetszés.) Azt elfogadom, hogy a cursus-differentia
