Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-365

140 3(!."> országos ülés szeptember 23. 1871. létre kért 300,000 frtot, és a ház nem tudta, hogy ezután még sok százezer frt jön. Merem kétségbe vonni, hogy az eljárás ilyetén lett volna, vagy lehetett volna is; mert azt már mégis hiszem, sőt tudom, hogy nem igy volt. s hogy igy nem is lehetett. Hogy a pénzügyi bizott­ság, melyet ezen tárgyak előkószitésével a t. ház bizalma megtisztelt: bizony vakon nem ment be. Simonyi Ernő : {közbeszól:) Nem elég! Kerkapoly Károly pénzügymi­niszter : Ha ez nem elég: akkor a t. há­zon van a sor, hogy mielőtt az első rész­letet megszavazza, parancsolja meg az egész­nek előterjesztését. Ezért utólagosan panasz­kodni, — azt gondolom : — fordított eljárás lenne. En a kormány részéről helyeslem, ha ugy jár el, hogy midőn valamiben az első részletet kéri: az egésznek költségét mutatja be ; de a t. ház­tól tökéletesen értem, ha a kormány ellenkező eljárást követne, neki a kárpótlást megparan­csolná ; hanem azt, ha utólagosan panaszkodnék érte: — bocsánatot kérek — ha ezt a ház ten­né, nem érteném ; igen, de hisz csak a képviselő ur teszi. Miután azt hiszem: sikerült kimutatni, hogy maga a törvény gondoskodik arról, hogy ezen kölcsön beruházásokra legyen fordítandó, ha nem is nevezi meg specialiter ezen törvény azon be­ruházásokat, melyekre az fordítandó legyen; mi­után a részletes tárgyalás alkalmával ezt gondo­san megjelölni, akár a budget-törvényben, akár más tőrvényben mindig mód és alkalom van, és az épen ugy törvény lesz, mint ezen törvény ; miután azt gondolom, hogy a szükség esetének s úgyszólván az alkalomszerűségnek fenforgását, nagyobb mérvbeni fenforgását, mint minő volt 1868-ban, megmutattam : hátra van átmennem azon másik kérdésre, ha vajon van-e hát, elte­kintve ettől, közelebbi ok is arra, hogy most ha­tározzon ezen kérdésben a t. ház, miután prae­judicium nélkül határozhat, a mennyiben a köl­csön a budgettel, háztartásunk vitelének kérdésé­vel, szoros elválaszthatían összeköttetésben nem áll. Az összes előttem szólottak részéről egy mulasztást vagyok kénytelen constatálni, melyet, legalább felfogásom szerint, mindnyájan elkövet­tek: t. i. nem különbőztettek. Hisz nem arról van szó, hogy nekünk ma kell a pénz, tehát eszközöljük ki, hogy ma folyjon be a pénztárba; de hiszen ezt nem is lehetne eszközölni, ha akar­nók is, mert a dolognak természeténél fogva há­rom momentuma, hogy ugy mondjam, három stá­diuma, van. Az első a törvény, mely meghatal­mazást adjon a kormánynak csak arra is, hogy a kölcsön felvétele iránt szerződhessen, mert Horn képviselő urnák mondhatom, hogy épen mivel ezen meghatalmazás nincs azért: szerződés sincs. Igen is, vannak előzetes megbeszélgetések, melyek azon helyzetbe hoznak engem, hogy jót állhatok a kölcsön realisálhat ásáért; de, hogy az még nem szerződés, azt a képviselő ur ép oly jól tudja, mint én. Hogy szerződhessem jogérvényi­leg: arra törvény kell. Miről van tehát szó ? ar­ról, hogy ily törvény legyen, melynek alapján aztán a szerződést megköthessem. Pedig még a szerződéssel sem egyidejűleg foly be a pénz. A szerződést és az azáltal megkötendő kölcsönt még realizálni kell, mint a képviselő ur igen jól tudja. Mikor ? a legalkalmasabb időpontban. Már most kérdem, ha a törvény utóbb születik, ugy, hogy annak hiányában szerződés sem köthető : az addig mutatkozandó kedvező esélyt megra­gadhatja-e a pénzügyminiszter, mielőtt a törvény és szerződés birtokában volna ? Ugy-e, hiában jönne a legkedvezőbb esély is, mert azt kényte­len lennék sajnálattal el engedni röpülni, annak tudatában pedig, hogy nekem kölesönt kell kötnöm. En azért akarom ma már a törvényt, hogy módomban legyen szerződést kötni, melynek alap­ján a kölcsönt realisálhassam; de nem ma, nem is holnap, talán nem is a jövő hóban : hanem akkor, midőn az esélyek kedvezők lesznek, hogy módom, alkalmam legyen azokat akkor megra­gadni, mert különben kénytelen leszek őket futni hagyni; és miután a kölcsön szükségességét alig lehet kétségbe vonni,"hacsak a tényálladék előtt szemet hunyni nem akarunk: az elhalasztás nem járna egyébbel, mint lehetlenné tételével részemre annak, hogy e netalán korábban mutatkozó ked­vező esélyeket felhasználjam, mit sem a jobb, sem a bal oldal nem akarhat. Ezek tartoznak átalában a dologra és azt hiszem, velők egészben és nagyban a dolog érdeme ki van meritve; ha mégis ezzel nem zárom szavaimat, hanem reflectálok némelyekre, mik az előttem szólott t. képviselők által mondattak, ez talán azon okból történik, melyet Tisza Kálmán ur, Andrásy Gyula gr. miniszterelnök egyik megjegy­zésére utalva most kiemelt. (Halljuk!) Azon megjegyzése ellenében, hogy az ezen kölcsönből befolyandó pénzre még nincs égető szükség : azö állítom, hogy igen is a kölcsön meg­kötését megengedő törvényre ma már égető szűk­ség van; az azonban igaz, hogy a kölcsön reali­sálásából befolyandó pénzre még ma nincs szük­ség, de a kettő közt van is különbség. Azt is monda egyik képviselő ur, hogy nem tartja correctnek budget nélkül annak tárgya­lása előtt e törvény meghozását, de — hozzá­téve — ha a kilátásba helyezett kölcsön előnyös volna: el lehetne a rendes útról térni.

Next

/
Thumbnails
Contents