Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-365

365. orsiágos ölés szeptember 23. 1871. 139 Hogy ezen határozattal mit is ezélzott a képviselőház azon időben, annak ismét kifejezést adott azon törvényben, melylyel az úgynevezett vasúti kölcsönnek felvételét elhatározta. Az 1867-iki XIII. t. ez. ezen júliusi határozatra következőleg hozva, és szentesítve az év végén, igy kezdődik: ,,az 1867-iki Julius 2-án kelt országos határozat folytán a jelen törvény által felhatalmaztatik a minisztérium, hogy vasutak és csatornák építésére a valóságos értékben 60 millió ezüst frtnyi kölcsönt köthessen." Tehát egyátalában nem tárgyalta a budgettel, sőt azzal minden összefüggés nélkül, és attól függetlenül határozta el a kölcsön fölvételét, mert tudta, hogy investiálni akar, tudta, hogy vasutakat akar építeni. Elhatározta pedig ezt még mielőtt általában meghatározta volna, mily vonalakat akar építtetni, mert csak kivételkép emelt ki némelyeket Azt mondotta: kölesönt kell kötni, és pedig 60 milliónyit. Mire? Azt mondja „a közelebbi években szükségessé leendő költségek fedezhetésének biztosítása végett." Oly eljárás-e ez, a milyet a külön vélemény hangsúlyoz ? Épen annak ellenkezője! függetlenül a költségvetéstől, abban a tudatban, hogy beruházásokat akar tenni, a közelebbi években szükségessé válandó költségeknek fedezhetését biztosítani törekedvén : meghozta a törvényt, és tagadom, hogy helytelenül járt volna el. Sokkal helyesebben járt el, mintha elóre meghozta volna a törvényt, mely parancsolja ennek vagy amannak a vasútnak kiépítését, a nélkül, hogy volna mivel, mert a pénzügyminiszter, ha egyszer a parancsoló törvény meg van hozva, mely azt mondja, hogy ezt vagy ama vasutat ki kell építeni, tehát azon költségeket födözni kell és miután a közjövedelemből nem kerül ki, kölcsönvett pénzzel kell födözni azt: a pénzügyminiszter többé nem is boesátkozhatik tárgyalásokba, hanem csak kereshet olyat, ki neki netalán a törvények által megszabott feltételek közt hajlandó megadni a pénzt, hahogy ugyan olyat talál ; mert hogy valaki alacsonyobb áron adja, mint a mennyit azért a törvényhozás már is megadhatónak kimondott, arra gondolni sem lehet. Miről van itt most szó, t. ház I Arról van-e szó, hogy a rendes háztartásunkban mutatkozó hiánynak fedezhetése czéljából akarjuk fölvenni ezen kölcsönt, a rendes háztartásunknak vagy nem ismét a befektetéseknek folytán szükségessé vált kiadásoknak fedezhetéséről gondoskodunk-e? ügy, legalább mint az én hozzájárulásommal a pénzügyi bizottság s annak nyomán a központi is a törvényjavaslatot szövegezte, és mint— ha kifejezésre nem is hoztam, — de mint addig intentióm volt, nem arról van szó, hogy rendes háztartásunk hiányai födözéséről gondoskodjunk, hanem az utóbbiról. A 6-ik §. azt mondja: „Az ezen kölesönből teendő beruházások, iránt a törvényhozás intézkedik." Tehát ki van mondva, hogy e kölcsönből beruházások teendők, és nekem ez ellen nem is volt, s nincs is kifogásom. Ha a mostani állapot és helyzet meg az akkori állapot és helyzet között van különbség : az abban áll, hogy akkor a szándékolt befektetésekre való tekintettel határoztatott meg a kölcsön fölvétele, most pedig a már elhatározott befektetésekre való tekintettel. Akkor azt mondta az ország: „akarok vasutakat építeni, majd meglátom, hol és mennyit" ; most azt is tudjuk, melyeket és minő költségbe kerülőket, és tudjuk azt is, hogy azokra nincs pénz, nincs födözet; mert a fölvett kölcsön nem elég azok fedezésére. Azt állítom, hogy azon helyzet, mely akkor volt : meg van ma ; csakhogy ma még inkább van indokolva a kölcsön megkötése, mint volt akkor. Mert akkor ennyit tudott az ország: „akarok befektetéseket tenni és akarom, hogy az e czélra fölveendő kölcsön 60 millión alul nem maradjon" ; ma annyit is tud, hogy azon befektetések, melyeket egyenesen és különlegesen elhatározott : megkívánják azon kölcsönnek teljes mértékben való fölvételét, melyről itt szó van. De azt mondják erre a t. képviselő urak közül némelyek, hogy épen az a hiba, hogy csak most tudjuk meg, hogy az elhatározott vonalok teljes kiépítésére ujabb kölcsön kívántatik, és nem tudtuk előbb; mert különben talán el se határoztuk volna azok kiépítését. El akarok tekinteni attól, hogy ha még hiba volna is: ez azon, hogy a kölcsön felvételének szüksége fenforog, nem változtatna, mert a szükség csakugyan fenforog ; de magára azon tételre is, hogy ez hiba, mit ugy Móricz Pál, mint Simonyi Ernő képviselő urak kiemeltek, bátor vagyok megjegyezni, hogy azt a ház nem most tudja először, legalább rajtunk nem múlt, hogy korábban is tudta légyen. Én ezt legelső költségvetésem előterjesztése alkalmával a t. ház előtt kijelentettem, és senki sem vonta kétségbe, s igy azt gondolám, hogy a t. ház osztozik állításomban. Egy év előtt a t. ház, — legalább részemről, midőn kötelességszerüleg előttük szólaltam fel — erre figyelmeztetve lőn. A t. képviselő ur hosszasan fejtegette : mily hiba az, hogy akkor, mikor valamely nagyobb munkára az első részlet kéretik a t. háztól, a kormány csak az első részlettel jön a ház elé, és a többiről hallgat. Igy pl. a posta-épü18*