Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-365

136 365. országos ülés szeptember 28. 1871. budget megállapításánál fogjuk megtudni. Mert még ha ugy áll is a dolog, mint mondotta, hogy e pénz kizárólag oly czélokra fog fordíttatni, melyek már megszavaztattak: még akkor is, hogy azon megszavazott építések, mily gyorsasággal végeztessenek s azokra mi költessék egy évben, mindig csak a budget alkalmával állapittatik meg. De különben nekem nem tűnik fel helyesnek, hogy a 73-iki költségvetés számára kölesönről most gondoskodjunk. Hallottuk azon érveket, melyek elmondattak, midőn a vasúti kölcsön megköttetett. Elmondotta az akkori pénzügyminiszter a mi ellenvetéseinkre, hogy nagyobb összegekről kell gondoskodni egyszerre, ugy jobban lehet értékesíteni ; megígérte azt is, hogy a vasúti kölcsönt gyümölcsözőleg fogja elhelyezni, a mennyiben azt nem fordíthatná egyszerre a kitűzött czélra. És mint itt említve is volt, bebizonyította a következés, hogy ama kölcsönt nem tudta még a legrosszabb árfolyam mellett is rögtön értékesíteni : mig az később sokkal jobban sikerült neki, s megmutatta a tapasztalás, hogy a kamatdifferentiákban milliókat veszített az ország. Azt, mit a t. előadó ur felhozott, — t. i. az. hogy e kölcsön olcsóbb minden eddig kötöttnél: indokul szolgált arra, hogy ha nem is kell rögtön a pénz, rögtön vegyük fel, csak egy feltétel alatt lehet elfogadni, azon feltétel alatt ugyanis, ha ő ugy látja, — és mint a pénzügyi bizottságnak több éven át előadója jobban módjába van tudni és látni, mint nekem,— hogy a mai naptól kezdve az ország pénzügyi kezelése folyvást rosszabb és rosszabb ; mert ha eddig az idő kedvezett hitelünk megállapításának, lehetővé tette, hogy most kedvezőbb kölcsönt kössünk mint a múltban, miután legalább mindenfelől Európában békés kilátásokat hirdetnek, csak egy esetben lehet feltenni, hogy később rosszabb lenne a kölcsön, azon esetben, ha pénzügyi gazdálkodásunk mellett lerontanék azon kis hitelt is, melyet a múlt években szereztünk. Ha ez igy van: akkor igaza van abban, hogy most vegyük fel a kölcsönt; de nincs igaza abban, hogy pártoljuk azon pénzügyi politikát, mely ezen rósz következéseket előidézte. Azt monda továbbá, hogy miért vesznek fel az államok általában kölcsönöket? Erre természetesen a felelet az : azért, mert nincs pénzük. Hanem igaza van: két oknál fogva hiányozhatik a pénz. Lehet pénzhiány a rendes kiadásokban, és lehet bizonyos meghatározott rendkívüli kiadásokra is pénzhiány. Csak azt kérdem, hogy vajon honnan merítjük a bizonyosságot aziránt, hogy ezen kölcsön bizonyos meghatározott czéokra fog fordíttatni, és mi oka lehet, ha meg Jván határozva, hogy azon pénz bizonyos czélokra fog fordíttatni, annak, hogy a törvényben nincs kimondva, hogy azokra fog fordíttatni? Mondassák meg a törvényben, ha nem szándékoltatik arra fordíttatni: és akkor azon argumentummal, hogy azon czélra fog fordíttatni, ne. ámítsuk magunkat és az országot. Azt is említette a t. előadó ur, hogy minő előny fekszik abban, hogy ha a pénzügyminiszternek bizonyos pénzösszeg rendelkezésére áll, és nem fejtegetvén tovább a kérdést, utalt egyszerűen a tegnapi interpellatióra. Én sem fejtegetem, hogy minő előnyök rejlenek ebben; ámbár tudom, hogy rejlenek benne előnyök, mert a pénzügyminiszter, kinek rendelkezésére nagyobb tőkék állanak, anélkül is, hogy az állami kincstárt megkárosítaná, igen sok kedves dolgot tehet; de ez szerintem nem ok arra, hogy a kölcsönt megszavazzuk. A mi pedig a tegnapi interpellatiót illeti, hogy nem azon ezélból vétetett fel a kölcsön, az bizonyos előttem két okból. Az egyik az. hogy a pénzügyminiszter ur egy szóval sem említi fel ezt a kölcsön felvételének okai közt, a másik pedig az, hogy az interpellatióra adott feleletében nvilvánitotta, a minek nagyon örülök, hogy oly helyzetben van az államkincstár, hogy eleget tehet azon kívánatnak. Tehát nincs is szükség e ezélból a kölcsönre. A két dolgot tehát szembe állítani, s azáltal akarni a kölcsönt indokolni: egyátalában nem lehet. En, t. ház, átlátom magam is, hogy kölcsönöket kötni olykor szükséges. Lehetnek, sőt őszintén megmerem mondani, hogy vannak Magyarországon oly teendők, melyeknek mielébbi létesítésére én legalább részemről a kölcsönkötést szükségesnek is tartom. De okvetlenül szükségesnek tartom azt is, hogy ugy kezeljük háztartásunkat, hogy a kölcsönt csakis hasznos beruházásokra fordítsuk, és szükségesnek tartom, hogy aziránt hogy nem fog másra mint hasznos beruházásokra fordíttatni : a törvény, melylyel a kölcsönt felvesszük, intézkedjék. Hogy ily beruházásokra mennyiben lesz jövő évre szükség, azt megfogjuk látni a budget meghatározásánál; ha akkor előre meghatározott czélokra kölcsön fog követeltetni, én illendő feltételek alatt kész leszek azt megszavazni; de akkor ós máskor és mindig csak ugy, hogy maga a törvény kifejezze, mire vétetett fel: mert sem a miniszter urnák, sem a pénzügyi bizottságnak indokolása garantiát nem nyújt, hogy az igy, minden kikötés nélkül felvett kölcsön nem fog a napi kiadások deficitjének fedezésére fordíttatni. Ily nézetből indulva ki, és ismételve azon meggyőződésemet, hogy habár a t. pénzügyminiszter ur oly perezben fogja előadni érveit és indokolait, hogy azokat megezáfolni ne lehes-