Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-365
365. országos ülés szeptember 23 1871 135 törvényjavaslatra épen tegnap kellett nekem egy argumentumot felhoznom és másodszor, oly argumentumot, melyet én nem mondtam, mert én nem mondtam azt soha, hogy vegyünk fel kölesönt és segítsük directe a magyar ipart. Én csak azt mondtam, hogy a mi pénzünk van, és hever: azt ne egy nyerészkedő társulatnak adja át a pénzügyminiszter ur, hanem adja azt valamennyi magyarországi intézetnek. Azután ezen argumentumnak alkalmazását, hogy miután jelenleg pénzzavar van, tehát a legalkalmasabb idő ez, ami kölcsönünk mostani realisálására ; megvallom sem a logika, sem a mathesis rendes szabályai szerint megmagyarázni nem tudom és végre ezen argumentum élét fordítva látom oly állítás ellen, melyet köztünk senki sem tett. Tudniillik senki sem mondta azt, hogy kölcsönt az ország, ha az szükséges, ne vegyen fel; de igenis akarjuk tudni, hogy ezen kölcsön valóban szükséges-e? Ez nem a mi kíváncsiságunk, a képviselőké, ezzel viseltetik maga a kölcsönadó, maga a pénzvilág. Akárki tapasztalhatta a magánéletben, hogy a hitelező sokkal coulansabban viseli magát azon adós, pl. teszem fel, egy földbirtokos iránt, ki azért vesz fel kölcsönt, hogy hasznos és hasznothajtó investitiókat tegyen a jószágon, — annak szívesen ad akármennyit és pedig olcsó pénzért. Ha ugyanazon birtokos szintén hasznos, de nem haszonhajtó, teszem fel terjeszkedési aquisitionális vágyakat árul el, — akkor is kap pénzt, de már drágábban, mert itt már kétséges, nem fog-e utánna bukni. Ha azonban azt árulja el, hogy csak rendes uri modoráról nem tud elszokni, és csak rendes bevételei és kiadásai közt fenálló különbség fedezésére kér kölcsönt : akkor épen semmi kölcsönt nem fog kapni. Épen így van ez az állammal is. Volt szerencsénk tapasztalni a velünk szövetségben levő Cislajtaniában is, hogy a mit állítottam igaz, mert annak egyik minisztere bele is halt abba, hogy kölcsönt nem tudott kapni. Ugyanezen állapotban vannak az államok is, mert ha be tudják bizonyítani, hogy hasznot hajtó vállalatokba fektetik a kölcsönt, kapnak nem 30 milliót, de többet is, és kapnak olcsó pénzt, mint kapott is már igen sok ország; ha csak terjeszkedésre akarja a kölcsönt, akkor azt már drágán fogja kapni és ha Magyarország csak a mostani kormányrendszer és költséges apparátus továbbvitelére akar pénzt : épen nem fog kapni. Én azt óhajtom, hogy Magyarország vagy olcsón kapjon pénzt, vagy egyátalában ne kapjon. De miután a budget tárgyalása nélkül azt, hogy olyan-e a kölcsön, sem megczáfolni, sem az ellenkezőt állítani nem lehet : én részemről a 4-ik osztály külön véleményét pártolom. Elnök: A szólásra senki felírva nincsen. Ha senki sem kivan többé szóllani, ugy az általános tárgyalás be van fejezve. Tisza Kálmán: Ha be méltóztatik fejezni a tárgyalást, mielőtt a miniszter ur felelne : akkor még én is kérek szót. Elnök: Nincs még befejezve, épen világosan mondottam, hogy senki felírva nem lévén, ha senui sem kivan szóllani, be van a tárgyalás fejezve. Tessék kérem szóllani. Tisza Kálmán: Ugy látszik, t. ház, hogy a t. pénzügyminiszter ur nagyon megjegyezte magának azon állítást, melynek igazságát egyébiránt nem akarom kétségbe vonni, melyet az igen t. miniszterelnök ur a múlt napok egyikében mondott; azt mondotta ugyanis indokolásául annak, hogy miért szólal fel: hogy felszólal azért, mert vannak állitások, melyek egyátalában nem alaposak ; de ha ugy mondatnak el, hogy rögtön rajok czáfolat nem jön, mégis igazság gyanánt fognak a közönség által fogadtatni. Gondolom: ezt nagyon megjegyezte magának a pénzügyminiszter ur; mert bár az egész ülés alatt foly e kölcsön felett a vita, meg akarja várni annak bezárását, hogy aztán leendő állításai meg nem czáfoltathatván, igazság gyanánt álljanak. Azonban ez nem uj, megszoktuk ezt, szokása ez a miniszter uraknak régi idő óta, s mégis én legalább bizom annyit a magyar nemzet józan eszében, hogy át fogja látni : mi igaz, mi nem, ha szinte állításaikat megczátolatlanul akarják is elébe bocsátani. A mi magát a dolgot illeti: igen kevés az, mit a mondottak után még mondani akarok. Főleg akarok reflectálni némelyekben a központi előadó ur előadására. Megvallom, óhajtottam volna reflektálhatni, mint legilletékesebb védőjére e kölesönnek a pénzügyminiszter ur megjegyzéseire, melyek, meglehet meg is győztek volna; de nem lévén kegyes azokat elmondani: kénytelen vagyok természetesen attól, hogy nézeteire reflectáljak, vagy hogy azoknak reám befolyást engedjek tartózkodni, miután, hogy csak annyi oka legyen, melylyel e kölcsönt indokolni birja, mint nyomtatott indokolásában előadta : iránta való tiszteletem hinnem nem engedi; mert csakugyan, ha csak annyi oka volt, akkor épen semmi oka nem volt. A központi bizottság t. előadója azt mondja, hogy gondoskodni kell rögtön azért, mert 72 — 73-ban szükség lesz pénzre. En nagyon megengedem, hogy szükség lesz ; de nem tudhatom, hogy lesz szükség, mert hogy 72-ben e pénzből mennyire lesz szükség, azt a 72-iki budget megállapításánál, hogy 73-ban mennyire, a 73-iki