Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-365

134 365. országos ülés szeptember 23. 1871 T. ház! Mindamellett, hogy ily véleményben vagyok, kijelentem, hogy semmi kedvem arra, hogy tovább is adósságokat csináljunk ; de ha már egyszer csakugyan nem bírhatunk a kormánynyal és ezen kölcsön el fog fogadtatni: van egy véleménye a t. miniszter urnák, melyet magamévá teszek, s ez az, hogy akkor rögtön és azonnal ratificaljunk, mert a mi állapotunk mindig rosszabb és rosszabb lesz, és én nem a penzpiacz, hanem tulajdon hitelünk rosszabb fordulásától félek. Ez az én véleményem, nem hypothesisen, nem combination alapul, hanem ezt tényleg a gyakorlati életből és tapasztalásból merítem. A combinatióra nézve egy világ-esemény egészen uj fordulatot adhat, s oly változások történhetnek, melyek azt néha igazolják, néha megczáfolják anélkül, hogy azt az egyiknek érdemül vagy pedig a másiknak a politikában és a pénczpiaczbani járatlanságul lehetne fölróni. T. ház! Egy állam és egyes ember háztartása, gazdálkozási módja, vagyonának és jövedelmének kezelése közt tökéletes analógia van. Az is igaz, hogy a pénztőzsérnél sokszor nagyobb tényező a tőke hitelezésére nézve a személybe, mint a realitásba fektetett bizalom. A mely ember előleges helyes számítás nélkül, anélkül, hogy kellő értelemmel, szorgalommal és ügyességgel birna, nagy vállalatba meríti magát kölcsön vett pénzzel, s annak egy részét még a maga kényelmére is, haszontalanul költi el, és mikor pénzre szüksége van, körmére hagyja égni a fölvételt, s akkor is alkuszok által akar szert tenni a pénzre: az bármily realitással bírjon, nem számithat olcsó kamatra, mert a tőzsér magát hitele tekintetében, tájékozni akarja és nagy uzsora, nagy kamatok által igyekszik magát biztosítana a mit egy szóval praemie d' assecurance-nak neveznek. Az államok irányában a penzpiacz hasonló tájékozást akar magának szerezni, és ennek tulajdonítandó azon sajnos körülmény, hogy nekünk ezen kölcsönszerződést még kedvezőnek kell mondanunk midőn a százszorta akkora franczia kölcsön 8 — 9 perczenttel olcsóbb. Azt hiszik némelyek, hogy a világpénzpiaez nem ismeri a mi szerencsétlen gazdálkodási módunkat? nem tudja azt, hogy micsoda vesztegetéseket tettünk már az engedmények a garantiák megszavazásánál az offertekkel, midőn idegen újságokban olvastam, hogy Magyarországban az engedmények és concessiók megadásánál a személyes kedvezmények irányadók; azt hiszik némelyek, hogy nem tudja a külföld, a pénzvilág, az idegen bankár, hogy mi annyira meg vagyunk terhelve régi adósság fizetésével és uj adósság kamataival és törlesztésével, hogy ez összes jövedelmünk felét felemészti, és a mit fizetünk, idegeneknek kell fizetnünk, kik jövedelmeiket nem nálunk költik el; oda kell fizetni mondom azon rendes jövedelmünk felét, mely alig 8—9 millióval kevesebb, mint mennyi az osztrák kormány alatt, és az utolsó időben összes adónk volt és a mely miatt annyiszor feljajdultunk. Azt hiszi a kormány ós némelyek, hogy a külföld és az idegen bankárok nem tudják, hogy nálunk a legkedvezőbb évben is exeeutióval kell behajtani az adókat, és a nép keblében elégületlenség dúl. Egy szóval ismerik mind az aggodalmakat és bajokat, melyek anyagi előmenetelünk és állami lételünk békés consolodatiojának útjában állnak. Ha mi tovább is azon utón haladunk, hogy bevételeinkről és kiadásainkról nem készíttetik tiszta, áttekinthető kimutatás, hogy lássa mindenki mi pénzünk van : a külföld bizalma irántunk napról napra gyengébb lesz. (Helyeslés bal felől.) Nagyon értem én azt, miért fél a pénzügyminiszter ur attól, ha későbbre marad a kölcsön megkötése, és hogy minden áron azt akarja,hogy a kölcsön most megköttessék. Azért fél, mert ő is nagyon jól tudja, hogy a bizalmatlanság minden pillanatban erősebben és erósebben fog nyilatkozni irántunk, az ily eljárások miatt. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Es én végül azt mondom, uraim! vegyük fontolóra és ne feledjük el, mily kiadások várnak ránk, ha a járhatlan utaink elkészítése, a vizek szabályozása, és a népnevelés javítása iránt komoly szándékkal viseltetünk. Térjünk már egyszer magunkhoz és ne gondoljunk csupa fitogtatásra és más népek majmol ására ; hanem lássuk be azt, hogy nekünk ezen utón előbb utóbb el kell pusztulnunk. En ennélfogva ezennel kimondom, hogy ezen kölcsönhöz mindaddig nem járulok : mig annak rendje, módja szerint ki nem fog mutattatni, melyek azon kiadások, melyek 1872-re elkerülhetetlenül szükségesek. (Helyeslés bal felöl.) Jókai Mór: T. ház! Nem szóllanék ezen elvbarátaim által már eléggé tisztába hozott kérdéshez, ha történetesen az igen t. előadó ur nem hivatkozott volna egy általam tegnap felhozott körülményre. Ez indít arra, hogy leküzdjem magamban azon ellenszenvet, mely van mindenkiben üres padokat capacitálni és beszéljek rekedt hangommal oly füleknek, melyek előre be vannak dugva a capacitatio elől. (Derültség bal felől. Ellenmondás jobb felöl.) Midőn az igen t. előadó ur felhozta azon argumentumot,melyet én tegnap interpellatiómban előadtam, azon bámulatot gerjesztette fel bennem, hogy először, egy ezelőtt 9 nappal beadott