Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-365

365. országos ülés szeptember 23. 1871. 133 hogy valami pénzművelet által kiépítsük, mert különben veszve vannak a bele fektetett pénzek kamatjai. Ezen szükség 7 millió 300,000 forint lesz. E szükségért 26 millót felvenni szükségesnek nem tartom. A pénzügyminiszternek egyelőre e pénzre sincsen szüksége, mert jó sok hónap fog eltelni, mig a meglevő 15—16 millió be fog fektettetni. Addig be lehet várni, mikép folynak be a jövő évi jövedelmek, fog-e az állam jövedelme egyáltalában szaporodni vagy nem. Azt mondani, hogy a pénzvásár drágább lesz, maga a pénzügyi bizottság előadója sem merte. Sem azt, hogy drágább, sem azt, hogy olcsóbb lesz, biztosan megmondani nem lehet ; kétségkívüli azonban az, hogy miután tudjuk, hogy legközelebbi időben páratlan nagyságú pénzmennyiség fog Európa pénzpiaczán forgalomba jönni: egyáltalában nincs kilátás arra, hogy e nagy pénzmennyiséggel elárasztott piaczok drágábbak legyenek, mint ennek előtte. Tehát azon veszedelem, hogy a pénzpiaczok drágábbak legyenek : a legnagyobb valószínűség szerint nem fog előállani. Nem mondom, hogy váratlanul nem történhetik valami; de ez mindig megvan, ha ezt akarnók kikerülni, akkor folytonos kölcsönöket kellene tennünk, mert mindig történhetik valami. De minden valószinüség oda mutat, hogy a pénzpiacz jobban fog állani, kedvezőbb feltételek mellett lesz hajlandó pénzt adni, mint ma: minden esetre kedvezőbb feltételek mellett fog adni kivált nekünk, magyaroknak, ha azt látja, hogy a budget megállapításánál, a kiadásoknál a kellő mértéket tul nem lépjük, hogy gazdálkodó nemzet vagyunk, hogy haszontalan beruházásokat nem teszünk, hogy luxusczikkekre nem költünk milliókat: akkor midőn az első szükségek hiányzanak; hogy adósságra nem építünk sétautakat, akkor mikor oly közönséges országutaink sincsenek, hogy a szekér biztosan haladhasson rajtok. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ha e politikát fogjuk követni, legyen meggyőződve pénzügyminiszter ur, hogy a pénzpiacz kedvezőbb lesz Magyarországra nézve, mint ez előtt volt. Nem fogom a t. ház becses türelmét továbbra is igénybe venni, hanem azok után, miket elmondottam : egyszerűen kijelentem, hogy e törvényjavaslatot sem most, sem máskor, addig, mig ez kellőképen s elégségesen indokolva s a kölcsön felvételének valóságos szükségessége tökéletesen bebizonyítva nem lesz, el nem fogadhatom. Gubody Sándor: T. ház! Azok után, miket eddig hallottam a kérdésre vonatkozólag, nevezetesen, hogy a ház asztalára letett törvényjavaslat s a kölcsön felvétele most tárgyaltassék-e, mielőtt a budget beterjesztetik, vagy pedig a budget tárgyalásával együttesen: valami ujat mondani alig lehet. Nem szándékom, t. ház, az a feletti vitákba ereszkedni, annyit azonban kijelentek, hogy én e kölcsönt sem most, sem pedig a budget tárgyalása alkalmával el nem fogadom mindaddig, mig a t. kormány az eddig felvett kölcsönöknek hova és miképeni fordításáról az azokból fennmaradt összegek mennyiségéről, a garantiák pótléka mennyiségéről, a vasutak jövedelméről vagy talán deficitjéről, egy tökéletes és részletes kimutatást a ház asztalára le nem fog tenni. (Helyeslés bal felöl.) Én, t. ház, ezt azért mondom, mert azon meggyőződésben vagyok, hogy ha a kormány mindezeknek következtében oly kimutatást fog a ház elé terjeszteni, milyet én kívánok: ki fog tűnni, hogy nekünk van annyi pénzünk, a mennyi a szükségletekre megkívántatik, ha nem is arra, hogy az egész erővel megkezdett munkálatokat befejezzük, hanem hogy legalább tovább folytathassuk. T. ház! Ha nekünk van lelki erőnk oly kiadásokat, melyek a szépítésre, kényelmekre s magunk fitogtatására fordíttatnak : bizonyos ideig beállítani, s azonkívül oly vasutaknak, melyeknek építését a törvény elrendelte, de melyek építése még meg nem kezdetett, abbahagyni: akkor azt hiszem, hogy kölcsönre szükségünk nem lesz, minthogy azáltal a külföld előtti bizalma a nemzethez nagyon növekednék, mert tudjuk, hogy a nemzeteknek az államok iránti bizalmát is leginkább a jó kezelés gerjeszti. Ha pedig nekünk nem lesz lelki erőnk ezen sok kölesönt beszüntetni, hanem a tout prix uj meg uj kölcsönöket veszünk fel: jövendőlöm, hogy nemsokára eljön azon idő, hogy Ausztria sorsára jutunk és hiába keresünk majd hitelt a legszükségesebb beruházásokra is. Mert az ember valósággal meg nem foghatja és elszomorodik azon gazdálkodási módon, melyet kormányunk ránk nézve életbe léptetett. T. ház! Ha ilyen gazdálkodást tovább is folytatunk, akkor tökéletesen tönkre jutunk. Kormányunk ugy kezel mindent, hogy valósággal mondhatom, hogy ha egyes ember a maga háztartását, maga vagyonát és jövedelmét igy kezelné, az atyafiak és gyermekek már régen sequestrumot eszközöltek volna részére. T. ház! Mi képviselők, nem vagyunk okai annak, hogy annyira bemerültünk az adósságokba; mert valóban, a t. kormány velünk ugy bánt, mint az építőmester a falusi építkező úrral, ki az építéshez nem ért, s az anyagok árát felényire teszi annak, a mennyibe kerül, jól tudván, hogy csak egyszer neki ugrassa az építésnek, azt már azután folytatni is kénytelen lesz.