Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-365
132 365. országos ülés szeptember 23. 187i. adatokból egyátalában nem látom. A gazdálkodás szükségességét ellenben igen is látom, s igen helyeseltem is a pénzügyminiszter urnák már a múlt és a mostani költségvetésnek beterjesztése alkalmával tett azon figyelmeztetését, hogy a vasutak eoneessiójában óvatos legyen a ház ; én csak azt óhajtom, hogy ezt bár praedikálná hathatósan a miniszteri tanácsban, mert onnan kerülnek ide ezek a szerencsétlen concessiók. Mert méltóztassanak csak egy példára mutatni, a hol a ház egy független tagja által inditványoztatott volna ily concessió ; mind a minisztériumból kerülnek ki. Ha tehát valahol van helye az ily figyelmeztetésnek: az a miniszter-tanácsban, és nem nálunk van. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Óhajtottam volna, ha a pénzügyminiszter ur akkor mondotta volna el intését, midőn egyes vasutak létesitéséről volt szó, pl. arról, hogy Gralicziával három összeköttetés létesíttessék. De akkor nem láttuk a pénzügyminiszter urat; csak ha történetesen felkelés által vagy névszerinti szavazás volt: a miniszter ur mindig az igennel szavazók közt volt. Méltóztassanak megengedni, ha ily tapasztalás után azt mondja a t. miniszter ur, hogy legyünk óvatosak : én az ily intést komolynak nem tekinthetem. (Helyeslés bal felől) Én t. ház még ha szükséges volna is ez a kölcsön : nem látom azt oly sürgősnek mint itt állíttatik, hogy még a költségvetés tárgyalása előtt szavaztassák meg. Azon indokot sem találom alaposnak, mely mellette felhozatik, hogy e kölcsön előnyös. Miután pedig a központi bizottság t. előadója felhozott és czáfolt némely állításokat, melyek az osztályokban mondattak, tán szabad nekem is felhozni egyet az osztály-tárgyalásokból. (Halljuk.) Én azt állítottam az osztályokban, hegy ez a kölcsön nem előnyös, különösen, ha azt a franczia ujabb kölcsönnel hasonlítjuk össze, mely 82-őn bocsáttatott ki, míg ez 74-re van megállapítva. Francziaország óriási csapásokat szenvedett, tömérdek pénzre van szüksége, mert igen sok pénz az az 5 milliárd, annyi, mennyi érezben a világon alig van; és a t. pénzügyminiszter ur bebizonyította az osztályban, hogy a mi kölcsönünk, ha nem is előnyösebb, de legalább is oly előnyös, mint a franczia. Megvallom, hogy én zavarba jöttem; de még nagyobb zavarba jöttem akkor, midőn azt hallottam, hogy a pénzügyminiszter ur a pénzügyi bizottságban még azon nyilatkozatot tette, hogy az ő ambitiója az, hogy Magyarország hitelét oda emelje, a holFrancziaországé van. Megütköztem, mondom, mert ez nem nagyon kecsegtető kilátás ; miután az osztályokban azt mondta, hogy már ott vagyunk a hol Francziaország, a bizottságban meg azt, hogy oda törekszünk : itt tehát haladásra nem sok kilátás van. (Derültség bal felől.) Annyi bizonyos, hogy e kölcsön sokkal előnyösebb, mint a vasúti kölcsön volt; de ama kölcsön és a mostani között, valamint az akkori és a mostani helyzet közt, hasonlatosságot vonni nem lehet; és reménylem, hogy a jelen kölcsön kezelése ós ama kölcsön kezelése közt szintén nem lehetend hasonlatosságot vonni. De sem a miniszter ur, sem más nem fogja állítani azt, hogy e kölcsön előnyösebb vagy csak oly előnyös volna is, mint a fővárosi 24 millió kölcsön vala. Méltóztassék összehasonlítást tenni, és meg fogják látni, hogy nem oly előnyös. Hogyha pedig mi nem birunk még oly előnyös kölcsönt is kötni, mint két évvel ezelőtt, akkor hitelünk visszament, akkor hitelünk nem gyarapodik. Már pedig, hogy e kölcsön nem előnyösebb, mint amaz volt: azt mutatják a számok. Ezt bizonyítani nem szükséges. Ama kölcsön kerül 5%-ba ; ez pedig egy csekély fractió híjával 7%-ba került. Ily körülmények közt, t. ház, a kölcsön előnyösségéről szólni nem lehet. De másfelől azon előnynek rendkívüli nagynak kellene lennie még azon esetben is, ha előnyös volna, hogy mi akkor, mikor pénzre szükségünk nincs: adósságot csináljunk csak azért, mert olcsóbban kapjuk a pénzt. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Azzal kecsegtet ugyan bennünket a t. pénzügyminiszter ur, hogy a 7%-ra felvett pénzt 5%-ra képes lesz elhelyezni. En azt gondolom t. ház, hogy ez nem oly persuasivum argumentum, mely arra birjon bennünket, hogy felvegyük a pénzt, ha okvetlen szükségünk nincs rá. De, mint mondám: én szükségességét se látom e kölcsönnek. Igaz, hogy vannak kiadások, melyek okvetlen szükségesek; — mert az itten felhozott kiadások közt vannak olyanok, melyek okvetlen szükségesek, csak azért, mert a munka már meg van kezdve, mások többé-kevésbbé szükségesek igen is, de csak akkor, ha van pénzünk, azon munkák, melyek még nincsenek meg kezdve, pedig még maga a fiumei kikötő sincsen megkezdve, mert az mit eddig tettek, kezdetnek nem mondható, hiszen még egv kő sincsen letéve, — ezeket még iehet halasztani, sőt lehet egészen elhagyni, ha a szükség nem kikerülhetlen; az összekötő vasút elhiszem, hogy szükséges, de nem oly rendkívüli, hogy súlyos feltételek alatt felvett kölcsönpénzen is építsük : tehát a tulajdonképem' szükség csak azon munkákra nézve áll fen, melyek már meg vannak kezdve. Ezek a megkezdett vasutak. Ezekre szükség,