Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-365

3«5. országos Ülés szeptember 23 1871. 131 mint viaductokon keresztül. Ez sokba kerül, és erre az előirányozott 4 millió sem lesz elég. Hanem a kérdés nem az, hogy mit tervel a minisztérium ? hanem az : hogy mit fogad el a képviselőház. Mielőtt ez a képviselőház elébe terjesztetett volna, azt mondani, hogy az összeköttetés 1 millió 500,000 frtba fog kerülni, és ennek mint 1872-re szükségelt kiadás megszavazását kérni: helytelen, szabálytalan eljárás. En ebből egy krajezárt sem szavazok meg; én akarom látni az egész tervet, látni, hogy mennyibe kerül az egész összeköttetés, és csak hogy ha ezt elfogadom : akkor fogadom el a költségvetést is. De, t. ház, megvallom, hogy mind azon érvekből, melyek akár a minisztérium, akár a pénzügyi bizottság által fölhozattak, ezen kölcsön szükségességét — annál kevésbbé rögtöni szükségességét — egyáltalában nem látom át. Én inkább azt látom, hogy a minisztérium elhatározta egy kölcsönt felvenni, és csak ezután keresett indokokat, a mivel azt támogassa. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Nekem ugy látszik, hogy itt a főezél, nem bizonyos munkák teljesítésére : hanem főezél a kölcsön létesítése, és a teljesítendő munkák csak mint ürügy, mint indokok állnak itt. {Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Nem is ezen munka teljesítésére van a kormánynak szüksége ezen pénzre; hisz maga a pénzügyi bizottság is még a kormány által előadott érveket uj érvekkel tetézve sem tud több szükséget kimutatni, mint 12.523,000 frtot, tehát nem is felét annak, mint a mennyi kölesönkép kívántatik fölvétetni; de, mint mondám, a pénzügyi bizottság által felhozott indokok engem egyáltalában nem győznek meg, és nem oly természetűek, melyekre én ily alakban akármily összeget megszavaznék. De ha már a pénzügyi bizottság sem tudta mindezen jó szándéka és jóakarata mellett kiszámítani, hogy most szükség van-e pénzre; hanem még csak felének sem tudta elhelyezését kimutatni: akkor mi czélból van a kormánynak szüksége ily sok pénzre, mert az egész kivánt összeg valamivel több 26 millió forintnál. Miután ebből csak 12 7a millió szükségeltetik : mire van szüksége a többi 14 millió forintra! Én megvallom, azt hiszem, hogy a pénzügyminiszter ur előtt távolról sem lebegett rémként azon interpellátió, melyet t. barátom Jókai Mór hozzá intézett. Ez nem is azt kívánta, hogy a miniszter ur vegyen fel kölcsönt 7%-tel és adja a pesti kereskedőknek 5%-tel. Tegyék ezt a kereskedők magok, ha nekik ugy tetszik. Én részemről visszautasítom az állam részéről az ily müveletek végrehajtását. Nem is azt kívánta ő; hanem ha jól értettem, az interpellátió egyik részében az foglaltatott, hogy azon pénzt, melyet a pénzügyminiszter ur tettleg egy különösen kedvelt intézet—a földhitelintézet— dispositiójára bocsájt; bocsássa inkább szerte más intézeteknek rendelkezésére is. {Ugy van ! ugy van! Jókai Mór: Szóról szóra ezt mondtam.) S nem is az volt az interpellátió czélja, hogy kölcsönt vegyen fel a miniszter ; hanem az, hogy mit már tesz : tegye más módon, melylyel nem csak egy bizonyos társaságnak fog szolgálatot tenni, hanem szolgálatot teend az egész kereskedelemnek. Tehát ez nemiebet a kölcsön czélja. Én megvallom, azt gyanítom, hogy itt más van, hogy ezen budgetben — melyet sajnálok, hogy nincs kezeimben, legalább hogy lehetett volna bele tekintenünk, ha nem is azt tanulmányoznunk — gyanítom, hogy ott nem foglaltatik bent mindazon pénz. mely tőlünk 1872-ben kívántatni fog, s hogy ott nincsen még minden költség feljegyezve, hogy még utólagosan több más összeg is fog póthitelképen kívántatni. En nem tudom, mert hisz a kormány dolgaiba nem vagyok beavatva, de kezdem sejteni, hogy a 24 millió városi kölcsön már elfogyott, s hogy a sugárutra és telkek kisajátítására a mi nálunk ez idő szerint kedvencz operátió : már uj pénz szükséges, szükséges a körútra, ós szükséges tán más mulatságos luxus-czikkek előállítására, s ez lesz a baj, mert ezzel nem akarnak egyenesen most a törvényhozás elé jönni, hanem majd csak utólagosan, s akkor a pénzügyminiszter ur ép ugy, mint a múlt nyáron, felkel sazt mondja : Oh nekem van elég pénzem, most azon helyzetben vagyok, hogy adhatok néhány milliót a körútra is. Eészemről szeretném hallani a pénzügyminiszter úrtól és általában a minisztériumtól: vajon a már beterjesztett budgetben benne foglaltatnak-e mindazon költségek, melyeket előreláthatólag szükségeseknek gondolnak, mert miután ezen operatiót évről évre látom ismétlődni, s miután tapasztaltam, hogy, a költségek megállapítása után, rendesen póthitelt kérnek minden esztendőben : én attól tartok, hogy elő fognak állani ez évben is ily póthitel iránti törvényjavaslatokkal az utolsó pillanatban, ép akkor, midőn a törvényhozásnak alig lesz ideje azokat fontolóra venni, mert ezen operatiók nálunk mindig ugy történnek, hogy a dolog gőzerővel megy, (Helyeslés a szélső hal oldalon.) ahol aztán veszedelemmel jár minden pereznyi halasztás; tartok tehát tőle, hogy ez évben is ily rögtönzéseknek nézünk elébe. Én tehát, t. ház, azt mondom, hogy én a kölcsönnek szükségességét az élénkbe terjesztett 17*