Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-365

365. országos iilés szeptember 23. 1871 129 sokkal előnyösebb föltételek mellett fogjuk meg­kapni.^ Én mindezeknél fogva a kisebbségi véle­ményt pártolom. (Élénk helyeslés hal felől. '•• Simonyi Ernő: T. képviselőház! (Hall­juk!) én a kölcsön ellen eddig történt felszólla­lásoktól annyiban eltérek (Halljuk!) hogy én ezen kölcsönt azon indokolással, a melylyel az most a ház elé van terjesztve, sem most, sem ké­sőbb el nem fogadhatom. (Helyeslés a szélső bal oldalról.) A mi azon kérdést illeti, mely eddig vitat­tatott, hogy ezen kölcsönt a budget megszavazása előtt elfogadni nem lehet: én megvallom, hogy ebben csak azt csodálom, hogy ez még csak vita tárgya is lehet, hogy egy népképviseleten ala­puló ház vita tárgyává is teheti azt, hogy mi­előtt valamely költség megállapítva lenne: már előre gondoskodjék arra a minisztérium pénzről és gondoskodjék fölveendő kölcsön utján. Mon­dom tehát, hogy csak azt az egyet csodálom, miszerint vita tárgya lehet azon kérdés: vajon e kölcsön most tárgyaltassék-e. En azonban részemről magát a kölcsönt sem fogadom el. El nem fogadom pedig azért, mert én nem látom az elénk terjesztett indo­kokból, hogy ezen kölcsönre egyáltalában szük­ség legyen, hogy különösen szükség legyen arra már most rögtön, s hogy azt már most meg kelljen szavazni. Azt mondják, hogy a miniszteri hivatalok elhelyezésére építeni kell és e tekintetben a ház már határozott, és hogy már többé vita tárgya nem lehet. De ez, mint Horn Ede képviselő ur is megjegyezte, a pénzügyi bizottság érveléséből is kihagyatott. A képviselőház határozatai — e házban az már számtalanszor elmondatott — nem tör­vények ; azok nem köteleznek senkit; bizonyos morális kötelezettséget róvnak a képviselőházra, de távolról sem törvények. De különben is mit határozott a képviselőház? A képviselőház elfogadta elvben, hogy jobb lesz a miniszteri hi­vatalok számára épiteni, mint nagy lakbéreket fizetni. Ez elvben áll; de ezen elv kimondása és kölcsön fölvétele között igen nagy még a hézag. Én előbb akarnám látni a tervet, ismerni az egész költségvetést, mielőtt beleegyezném, hogy arra egy krajczár is fordittassék. Mert én nem tartom sem ez esetben, sem a múltban szabályosnak azon eljárást, hogy a képviselőház mindig bevonatik az első költség megszavazásába anélkül, hogy tudná: hol lesz a vége. Ez oly eljárás, melyet alkotmányos törvény­hozásnak tűrni nem szabad. KÉPV. H. BAPLÓ 8y|. XVII. Mielőtt a képviselőház megszavazná vala­mely czélra a költségek egy részletét, kell tudnia, mi lesz az összes költség; akarja-e, képes lesz-e az ország az egész költséget viselni. Annálfogva az, hogy építtessenek hivatalok a minisztériumok számára, attól fog függni, né­zetem szerint : ha vajon az el éter j esztett tervet magában, és az egész megkívánt költséget a kép­viselőház meg akarja-e szavazni, vagy nem ? — mert hisz az, mit a ház már határozatilag el­fogadott : csak az elv, csak általános vélemény volt. Azt mondta ugyanis a pénzügyi bizottság, ime évenkint fizetünk tán száz és néhány ezer forint lakbért, vegyünk föl két milliót és épít­sünk föl egy palotát. Ez igen egyszerű. Ez az, a mit a képviselőház elvben elfogadott; de mit mondanak most? most már azt halljuk, hogy azon két millió forint magára a posta és vám­házra, melyek építése már megkezdetett, sem elegendő ; pedig méltóztatnak megengedni azt, hogy arról senkinek sem volt fogalma, midőn háromszázezer forint szavaztatott meg a posta­házra, hogy az millióba fog kerülni. Midőn a vámházra szavaztuk meg a tételt, fogalmunk sem volt, hogy ez csak egy része a költségnek, és hogy az egész sokkal többe fog kerülni. Ez nem őszinte, ez nem tiszta eljárás. (Helyeslés a szélső bal olldaon.) A postaházra 300,000 frtot kívántak meg­szavaztatni ; meggondoltak és azt mondtuk igen, ez oly összeg, mit Magyarország e czélra kiad­hat; de eszünk ágában sem volt, hogy e 300,000 frton felül még számtalan más százezrek lesznek szükségesek. Ily eljárás ellen, én részemről, tiltakozom, azt alkotmányellenesnek, a népképviselettel meg nem férőnek tekintem, és sem ezen, sem bármi más hasonló esetben egy krajczárt sem fogok megszavazni. A másik költség, mire e kölcsön fölvétetni kívántatik: a fiumei kikötő. Erre a képviselőház megszavazott 13 milliót, kivételkép itt már be­terjesztették a tervezetet, szép rajzokat is adtak mindenikünk kezébe, és azt mondták, hogy az egészre 13 millió fog kelleni, a mi nem egy­szerre, hanem több év alatt lesz befektetendő. Miután több év alatt lesz befektetendő, tehát az egész pénzre rögtön szükség nincs, sőt merem állítani, hogy a legnagyobb részére nincs szük­ség. A jelen évre megszavaztatott ugyan e czélra egy millió a 13 millióból, de ugyan kérdem a t. miniszter úrtól: elköltöttek-e ebből csak 50 ezer forintot is, vagy el fognak-e még ez évben annyit költeni? Bizonyára nem. Mert hisz csak most készítik a tervet, azon terv, mely a kép­viselőház elé terjesztetett, csak ideális terv volt, 17

Next

/
Thumbnails
Contents