Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-365
365. országos iilés szeptember 23. 1871 129 sokkal előnyösebb föltételek mellett fogjuk megkapni.^ Én mindezeknél fogva a kisebbségi véleményt pártolom. (Élénk helyeslés hal felől. '•• Simonyi Ernő: T. képviselőház! (Halljuk!) én a kölcsön ellen eddig történt felszóllalásoktól annyiban eltérek (Halljuk!) hogy én ezen kölcsönt azon indokolással, a melylyel az most a ház elé van terjesztve, sem most, sem később el nem fogadhatom. (Helyeslés a szélső bal oldalról.) A mi azon kérdést illeti, mely eddig vitattatott, hogy ezen kölcsönt a budget megszavazása előtt elfogadni nem lehet: én megvallom, hogy ebben csak azt csodálom, hogy ez még csak vita tárgya is lehet, hogy egy népképviseleten alapuló ház vita tárgyává is teheti azt, hogy mielőtt valamely költség megállapítva lenne: már előre gondoskodjék arra a minisztérium pénzről és gondoskodjék fölveendő kölcsön utján. Mondom tehát, hogy csak azt az egyet csodálom, miszerint vita tárgya lehet azon kérdés: vajon e kölcsön most tárgyaltassék-e. En azonban részemről magát a kölcsönt sem fogadom el. El nem fogadom pedig azért, mert én nem látom az elénk terjesztett indokokból, hogy ezen kölcsönre egyáltalában szükség legyen, hogy különösen szükség legyen arra már most rögtön, s hogy azt már most meg kelljen szavazni. Azt mondják, hogy a miniszteri hivatalok elhelyezésére építeni kell és e tekintetben a ház már határozott, és hogy már többé vita tárgya nem lehet. De ez, mint Horn Ede képviselő ur is megjegyezte, a pénzügyi bizottság érveléséből is kihagyatott. A képviselőház határozatai — e házban az már számtalanszor elmondatott — nem törvények ; azok nem köteleznek senkit; bizonyos morális kötelezettséget róvnak a képviselőházra, de távolról sem törvények. De különben is mit határozott a képviselőház? A képviselőház elfogadta elvben, hogy jobb lesz a miniszteri hivatalok számára épiteni, mint nagy lakbéreket fizetni. Ez elvben áll; de ezen elv kimondása és kölcsön fölvétele között igen nagy még a hézag. Én előbb akarnám látni a tervet, ismerni az egész költségvetést, mielőtt beleegyezném, hogy arra egy krajczár is fordittassék. Mert én nem tartom sem ez esetben, sem a múltban szabályosnak azon eljárást, hogy a képviselőház mindig bevonatik az első költség megszavazásába anélkül, hogy tudná: hol lesz a vége. Ez oly eljárás, melyet alkotmányos törvényhozásnak tűrni nem szabad. KÉPV. H. BAPLÓ 8y|. XVII. Mielőtt a képviselőház megszavazná valamely czélra a költségek egy részletét, kell tudnia, mi lesz az összes költség; akarja-e, képes lesz-e az ország az egész költséget viselni. Annálfogva az, hogy építtessenek hivatalok a minisztériumok számára, attól fog függni, nézetem szerint : ha vajon az el éter j esztett tervet magában, és az egész megkívánt költséget a képviselőház meg akarja-e szavazni, vagy nem ? — mert hisz az, mit a ház már határozatilag elfogadott : csak az elv, csak általános vélemény volt. Azt mondta ugyanis a pénzügyi bizottság, ime évenkint fizetünk tán száz és néhány ezer forint lakbért, vegyünk föl két milliót és építsünk föl egy palotát. Ez igen egyszerű. Ez az, a mit a képviselőház elvben elfogadott; de mit mondanak most? most már azt halljuk, hogy azon két millió forint magára a posta és vámházra, melyek építése már megkezdetett, sem elegendő ; pedig méltóztatnak megengedni azt, hogy arról senkinek sem volt fogalma, midőn háromszázezer forint szavaztatott meg a postaházra, hogy az millióba fog kerülni. Midőn a vámházra szavaztuk meg a tételt, fogalmunk sem volt, hogy ez csak egy része a költségnek, és hogy az egész sokkal többe fog kerülni. Ez nem őszinte, ez nem tiszta eljárás. (Helyeslés a szélső bal olldaon.) A postaházra 300,000 frtot kívántak megszavaztatni ; meggondoltak és azt mondtuk igen, ez oly összeg, mit Magyarország e czélra kiadhat; de eszünk ágában sem volt, hogy e 300,000 frton felül még számtalan más százezrek lesznek szükségesek. Ily eljárás ellen, én részemről, tiltakozom, azt alkotmányellenesnek, a népképviselettel meg nem férőnek tekintem, és sem ezen, sem bármi más hasonló esetben egy krajczárt sem fogok megszavazni. A másik költség, mire e kölcsön fölvétetni kívántatik: a fiumei kikötő. Erre a képviselőház megszavazott 13 milliót, kivételkép itt már beterjesztették a tervezetet, szép rajzokat is adtak mindenikünk kezébe, és azt mondták, hogy az egészre 13 millió fog kelleni, a mi nem egyszerre, hanem több év alatt lesz befektetendő. Miután több év alatt lesz befektetendő, tehát az egész pénzre rögtön szükség nincs, sőt merem állítani, hogy a legnagyobb részére nincs szükség. A jelen évre megszavaztatott ugyan e czélra egy millió a 13 millióból, de ugyan kérdem a t. miniszter úrtól: elköltöttek-e ebből csak 50 ezer forintot is, vagy el fognak-e még ez évben annyit költeni? Bizonyára nem. Mert hisz csak most készítik a tervet, azon terv, mely a képviselőház elé terjesztetett, csak ideális terv volt, 17