Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-365

124 365. országos ülés szeptember 2$. 1871. drágábbá fog válni később, mert hisz a pénzben szükség lévén, az természetesen drágább lesz (Széll Kálmán: Ad nem mondtam.) De az, hogy minálunk pénzszűke van: nem igen lehet biztos befolyással arra nézve, hogy az európai pénzpiaezokon is tettleg megdráguljon a pénz ; mert a mi viszonyaink egészen sajátságosak. Nekünk pl. ha most tulajdonkép normális viszo­nyaink volnának, ezüstkölesönre nem volna szük­ségünk. Mi önmagunktól felvehetnék ezen köl­csönt, miután a magunk körében kívánjuk azt kiadni, felvehetnők azt bankjegyekben is. Azon­ban nekünk oly szerencsétlen viszonyaink van­nak, hogy ha jelenleg pénzforgalmunkból az ál­lam számára is bizonyos összeget el fognánk vonni: akkor a pénz még szűkebbé válnék, s igy ennélfogva utalva vagyunk arra, hogy a kül­földtől vegyünk fel pénzt, a külföldtől pedig csak ezüst kölcsönt kaphatunk, a mennyiben egy bankár sem fogja magát kitenni a mi agiónk in­gadozásainak. Ha, mondom, normális viszonyok közt volnánk: a szükséglet saját körünkben elő­nyösebben fogna fedeztetni, a mennyiben oly elő­nyök vannak ezen kölcsönhöz kötve, melyek más kölcsönnél nem léteznek. Miután azonban ezen utat követnünk nem lehet, tehát az interpellá­tió által felemiitett körülménynek sem lehet be­folyása arra. hogy a kölcsön drágábbá váljék, nem pedig annál kevésbbé, mert a mai lapok biz­tosítása szerint is, a papírok már általában emelkedőben vannak, ami világos jele annak, hogy a pénzszükséglet bizonyos tekintetben szűnni kezd. Nagy súlyt fektetett t. barátom arra, hogy az eddigi kölcsönök a jelenleginél sokkal ter­hesebbek voltak. Elismerem ezt, s pedig külö­nösen a vasúti kölcsönt illetőleg. De hiszen azon időben Magyarország hitele nagyon ingatag lá­bon állott, nem is merném állítani, hogy az nem tökéletesen s a legnagyobb szabatossággal vitetett keresztül, s felteszem, hogy az ország pénzügyi tekintetben gyarapodik, s hitele is emel­kedik, s miután kötelezettségeit pontosan telje­siti, mindinkább emelkedni is fog. Ha tehát nor­mális viszonyaink lesznek, azon remény táplál­ható, hogy azon idő alatt, mely a költségvetés tárgyalása által fog igénybe vétetni, hitelünk még inkább fog emelkedni, s igy valószínű, hogy később még olcsóbb áron kaphatunk pénzt. T. barátom leginkább arra fektette ajánla­tának súlyát, hogy ezen kölcsön feltételei elfo­gadhatók. Megengedem ; de ez annak ellenében, amit a negyedik osztály a t. háznak ajánl, nem érv: mert a negyedik osztály nem is bocsátko­zott ezen kölcsön feltételeinek tárgyalásába, és most én is csak azért tettem észrevételeket a fel- j hozottak némely pontjára, mert összeköttetés­ben tartottam azokat lenni épen azon kérdés­sel, mely általam itt felvétetett. Én tehát most sem fogok ezen kérdés taglalásába bocsátkozni, hanem egyszerűen csak annyit jelentek ki, hogy mindazok, mik a pénzügyi és központi bizottságok által felhozatnak, olyanok, melyek inkább ma­gára a kölcsönre és annak fedezésére vonat­koznak. Azon kérdésre azonban, mely a negyedik osztály által itt felhozatott, hogy t. i. most döntendő-e el a 30 milliónyi kölcsön kérdése, hogy most hatái ozandó-e el ezen kölcsön felvé­tele, s hogy nem volna-e czélszerübb ezt akkor tenni, mikor a költségvetés le lesz tárgyalva: ez ellen nem hallottam oly érvet, mely reám nézve döntő hatással lett volna, s ezért kérem a t. házat, méltóztassék a negyedik osztály vé­leményét elfogadni. (Élénk helyeslés bal felől.) Horn Ede: T. ház! Midőn e kérdésben felszólalok, szabadjon mindenekelőtt kijelentenem 1., hogy a termékeny befektetésnek ellensége semmikép nem vagyok, sőt azokat annyira he­lyeslem , pártolom , hogy kész leszek mindig azon munkálkodni, a jobb oldallal együtt is, hogy évről évre megkevesbítsük, a hasznos be­fektetések javára, a haszontalan kiadásokat. 2. nincs semmikép szándékomban igazságát a kor­mány azon állításának kétségbe vonni, hogy de­ficitünk van ez idén, deficitünk lesz 1872-ben, és deficitünk lesz a következő években is; 3. minthogy elismerem a deficit létezését, minthogy helyeslem a termékeny befektetéseket, és minthogy előre látható, hogy a hiány nem fedezése min­denekelőtt a hasznos beruházásokat megrövidí­tené: magából következik, hogy elvben és áta­lánosan ellene semmikép sem lehetek e kölcsön­nek. De nincs is szándékomban, vitatni e percz­ben a kölcsön felvételét vagy fel nem vételét, sem a kölcsön magasságát; nézetem szerint a vita mostani vagy átalános stádiumában felelni kell azon előzetes kérdésre, a melyet a pénzügyi bizottság is előtérbe állit: vajon hasznos-e, meg­engedhető-e, hogy e kölcsönt különválva a bud­gettől, a budget tárgyalása előtt tárgyaljuk és szavazzuk meg? Nézetem szerint e kérdésre átalában csak tagadólag lehet telelni. Megmutatta Péchy Ta­más t. képiselőtársam, hogy ugy az alkotmányos gyakorlat, mint a dolog természete arra utal, hogy a hiány fedezéséről csak akkor gondoskod­junk, midőn e hiány rendesen és törvényesen meg van állapítva, azaz a budget tárgyalása al­kalmával. Nem is tagadja ezt sem a pénzügyminiszter indokolása, sem a két bizottság előterjesztése, sem az igen tisztelt előadó ur; hanem az eny­hítő körülményeket hangsúlyozzák; azt akarják

Next

/
Thumbnails
Contents