Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-365
365. országos ülés szeptember 23. 1871. 121 kénti megállapítása itt nem lehet mérvadó. (Helyeslés.) Miután a szóban levő kiadásokat eddig sem voltunk képesek a költségvetésből fedezni és igy azt hiszem, nem alkalmazható ez érvelés ezen törvényjavaslatra s a kölesönre: igy maga az érvelés is megszűnik, mert „ruente fundamento ruit et superaedifícatum." A másik érv, melyet a külön vélemény felhoz : az, hogy maga az avatott pénzügyi bizottság az általa is ismére czélokra a kölcsönnek csak egy részét képes még a jövő esztendőben elhelyezni, a kölcsön többi részének elhelyezését pedig csak későbbi években helyezi kilátásba, Az kétségkivül áll, t. ház, hogy 1872-ben a kölcsönből befolyandó összegre egész mérvben szükség nem lesz. De, t. ház, midőn azt tudjnk, hogy 1872—73-ban és azontúl még többre lesz szükség, mint a mennyit a kölcsönből realisalni fogunk: akkor azt hiszem, hogy leghelyesebb ut az, ha az igazságot a közepén keressük (Helyeslés), és azt hiszem, helyesen járunk el, hogy ha oly költségekkel szemben, melyek a közelebbi két esztendőben előállanak: ezen összegeknek befolyását már most biztosítjuk az államnak,melyekre akkor szükség lesz. Mert minden esztendőben apró kölcsönöket megkötni, azt hiszem a t. képviselő ur sem ajánlaná a háznak; valamint másrészt azt hiszem, hogy 5, 6, 7, 8—10 esztendőkre előre biztosítani az akkorra szükséges kiadások fedezetét, szintén nem volna czélszerü. Igen, de a közepén járni és a két esztendőre szükséges költségek fedezését már ma biztosítani, t. i. akkor, midőn az állam még szorult helyzetben nincs {Helyeslés), akkor, midőn nem vagyunk kényszerítve azon feltételeket elfogadni, mit egy szorult állam pénzügyminiszterének a bankárok nyújtanak, mondom : akkor ily kölcsönnek megkötése csakugyan igazolva és teljes mértékben indokolva van. (Helyeslés a jobb oldalon.) Egyóbiráut, hogy előny rejlik abban is, hogy az állam pénzügyminiszterének oly összegek álljanak rendelkezésére, melyeket nem kell hogy mindennapi szükséglet fedezésére fordítson, ezt ugy hiszem e házban nem fogja senki sem tagadni. (Halljuk!) E részben nem is kell viszszaemlékezni messze időkre; emlékeztetem a tisztelt házat a tegnap történt interpellatióra,melyben határozottan azon kívánság fejeztetett ki, hogy az állam milliókkal segítsen a pesti pénzpiaezon. Miből segítsen, ha rendelkezése alatt álló pénze nincsen? És épen ezen direct nemzetgazdászati haszon, mely ebből háromlik, nagyon felüti azon nem nagy veszteséget, mely a pénzeknek egy 5 / 4 — másfél évi el nem helyezésből a mutatkozó kamat-különbségben rejlik. KÉPY. H. NAPLÓ 1844 XVI[Az utolsó pénzek, melyek elhelyezést nyertek 5%-tel s azonfelül lettek elhelyezve, ettől fizet az állam 6 3 /4 0/ o-et. Ez a különbség, mely nem hosszú évek során át fog húzódni, hanem talán 1 — 1V 2 éven, nem oly nagy, hogy viszont legtöbbet ne lehessen várni azon előnyöktől, melyeket ily pénzforgalom maga után von. A harmadik érv, melyet a különvélemény felhoz, a következő : „tekintettel arra, miszerint abból, a mi állíttatik, hogy a kérdéses kölcsön jövőben súlyosabb feltételek alatt lesz megköthető, érv már azért sem meríthető, mert ellenkezőleg az is lehetséges, hogy e kölcsön jövőre kedvezőbb feltételek alatt is létesíthető." Szabadjon igen röviden ez érv ellenében csak azt fejeznem ki, hogy valamint az sem bizonyos : ugy az sem áll és a t. képviselő ur a különvéleményben is csak mint hypothesist véli felállithatonak, hogy kedvezőbb feltételeket ezután sikerülend elnyerni. Ez függ a viszonyoktól, a constellatióktól, melyeknek meghatározása sem a többség, sem a többség véleményének védői, sem a kisebbség hatalmában nem áll. De én tovább megyek, ós azt mondom, hogy a pénzügyi és a központi bizottság többsége talán nagyobb alappal helyezhette előtérbe azon érvet, mint a t. különvélemény beadója által használt érvet, hogy miután az eddig kötött kölcsönök terhes bek az államra mint ezen kölcsön, bizonyára el kell ismerni, hogy ez mindenesetre kedvezőbb kölcsön az államra nézve, hogy az kevesebb teherrel s nagyobb előnynyel jár és azért a t. különvélemény előadója által használt ezen érv ellenében még azt is hangsúlyozom, hogy még azért a pénzügyi bizottság nem mondta azt feltétlenül ós biztosan, hogy az ország ennél olcsóbb hitelre nem tehet szert, csak azt lehet praesumálni, hogy azon időben, mikor ezen kölcsönre szükség lesz, tehát a legközelebbi időben, egy pár hónapig alig lehet feltenni azt, hogy kedvezőbb hitelt lehessen nyerni, mint ezen kölcsönnél nyujtatik, mely 3%-tel kedvezőbb, mint az 1868-ban kötött kölcsön. És igy azt hiszem, hogy azon álláspont > melyet a központi bizottság többsége e különvélemény ellenében elfoglalt, teljesen indokolva van. A kérdés érdeme, szerintem, abban fekszik, hogy a ház elfogadhatónak tartja-e a szerződést és nem tartja-e a kölcsönt oly terhesnek, hogy annak elodázását szükségesnek látja. A központi bizottság többsége azon nézetben van, hogy a szerződés elfogadható, mert nem mer kezességet és jótállást vállalni aziránt, hogy akkor, ha a kölcsön reálisaiásának szüksége előáll, ha a már megállapított kiadások fedezésének szüksége beáll: olcsóbb, jobb kölcsönt 16
