Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-335
'88 335 országos ülés május 3 1871. magyar képviselőház, a magyar nemzet életké- I pességére. Én akarom, hogy ezen ország magyar legyen, magam is magyar vagyok minden téren, és mindea módot, a melyet a törvény, az alkotmány csak kezembe ad : fölhasználok arra, hogy nemzetemnek nyelve, nemzetem érzelmei terjedjenek; s ép ez az egyik kifogásom a kormány ellen, hogy azon politikának, a melyet ő intronizált ezen hazában, azon kiegyezésnek — melyet létre hozott: — nem megfelelőleg jár el saját nemzete irányában, a mennyiben a jogos, törvényes, alkotmányos Magyarországot nem terjeszti ugy, a mint arra fölhatalmazva van; nem: a mint a kiegyezés szempontjából kötelessége lett volna terjeszteni, holott a németséget többféle módon és többféle utón, t. i. még saját példájával és elnézésével is terjeszti az által, hogy bizonyos agitatiónak szempontjából — nem értek ily agitatiót — mondom, hogy nem a férfias, komoly és büszke magyar fegyverrel él, hanem igenis azzal, hogy meghunyászkodik, visszaretten tőle, elnézéssel van ugy román, mint szerb, mint másféle olyan agitatió ellenében, de a magyar irányában bezzeg nincsen. Amint mondom, nem azon szempontból vagyok ezen kiadatás ellen, mintha nem akarnám, hogy ezen ország magyar legyen; ?őt igenis azt akarom teljes szivemből és igyekezni fogok, mig élek, hogy ez ország magyar legyen: mert jogunk van hozzá, történetünk, jogaink és alkotmányunknál fogva is; de nem akarom a magyarságot erőszakos módon terjeszteni; hanem igenis terjeszteni akarom a jogos, törvényes, alkotmányos utón ; terjeszteni akarom miveltségünk által, s épen azért ismételve kérem, ne méltóztassanak örökösen martyrokat csinálni, mert ez nem használ, nem üdvös, hanem mindig csak káros épen azon ügy érdekében, mely mellett némelyek szükségesnek vélik ezen ut követését. Én ennélfogva a kiadatás ellen vagyok. Még azooban egy végészrevételt teszek, és ez egyenesen Miletics képviselőt, mint szerkesztőt illeti. Magam is szerkesztő levén, magam is tudom, miképen kell eljárni ily ügyben. Én kétségtelennek tartom azt, hogy ha a lapszerkesztő megkérdeztetik valamely czikknek a szerzője iránt, vagv azt mondja: én irtam, vagy azt mondja : más, t. i. ez vagy az irta; vagy pedig azt mondja : más irta, de nem mondom meg, ki, mert nem vagyok rá fölhatalmazva, de különben is magamra vállalom a felelősséget. Ennélfogva a felelősség — azon szabály, vagy törvény szerint, vagy minek nevezzem, mert magam is egyet értek Simonyi barátommal abban, hogy a sajtóeljárás nem bir a törvényesség teljes kellékével, — a felelősség — mondom — mindenesetre a szerkesztőt terheli; mert ha nem akarja megmondani, hogy ki irta a czikket : ő felelős érte. De itt nem ez az eset áll fön; Miletics nem mondotta meg az iró nevét: hanem azt követelte, közöltessenek vele azon tételei a czikknek, melyek incrimináltattak ; ós vele nem közöltettek. Én nem értem, miért nem közöltettek vele; lehet valamely §, mely ezt tiltja, de nem tiltja az igazság és méltányosság. Azt hiszem, hogy ezt józan ember nem helyeselheti. De mellékesen megjeg} r zem, hogy más részről azt sem értem, hogy a kérdésben levő czikk irója miképen téteti ki Mileticset, ki most egy másik czikkeért börtönben van: — zaklatásnak s üldöztetésnek. — Ha én irtam volna egy czikket más szerkesztő lapjába, melyért a szerkesztőt pörbe fogni, vagy vád alá vetni szándékoznának: én ugyau egy perczig sem kétkedném kimondani, hogy én irtam; s nem tűrném, hogy az én bűnömért más szenvedjen; én ezt nem értem, s meg kell vallanom, hogy ez nekem kancsal eljárásnak tetszik, mert el nem vállalása bizonyos helyzetnek, melybe magam mentem, hanem ez kibújni akarás alóla. En ezeket Miletics érdekében mondtam, én ugyanis akár zaklatás, akár vádnak legyen kitéve : kijelentettem volna, hogy a szerző én vagyok. Az elősoroltam okoknál fogva egyébiránt ón a kiadás ellen vagyok. Madarász József: Simonyi t. képviselőtársain nyilvánított véleményéhez csatlakozván, még bátor vagyok nemieket megjegyezni. Az 1848. törvényeknek a sajtóvétségről szóló 18. szakasza meghatározza, hogy a közvádlónak ugyan e törvény czikk 3., 4., 5., 6., 7. és 8. szakaszai szerint van kötelessége közbelépni. Midőn tehát a t. képviselőház, a mentelmi bizottságot kiküldötte: bizonyára meggyőződést óhajtott szerezni először a menteimi bizottsági tárgyalás; másodszor annak itteni felvétele által : vajon van-e vagy nincs zaklatás a képviselő ellen, ki ellenében a per megkezdetni kívántatik 1 Figyelembe véve a szakaszokat, melyek megengedik a közvádlónak a fellépést: én a kormány irányában nagy szerencsétlenségnek tartom, ha oly közvádlókat alkalmaz és oly közvádlókat enged működni, kik magános egyéneket a törvény felhozott szakasza nyilvános rendelete ellenében zaklattatni enged. Miként arra nézve, ki nem képviselő: megismerem, hogy a törvény által rendelt törvényes bíróság mondja ki azt, van-e helye a zaklatásnak, nincsen-e? ugy tagadom, miként a képviselőház önmaga nem ítélne már arról, vajon ezen felhozott szakasz nyomán azon képviselő, ki kiadatnék a képviselőház által, nem-e törvény ellenére volna zaklatásnak kitéve.
