Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-335

335. országos ülés májas 3. 1871. 89 Azért én hű akarván maradni a tör­vénynekszelleméhez, felettébb sajnálom, hogy azt a kormány a magányosok irányában sem veszi figyelembe, annyival inkább mélyen sajnálom, hogy a képviselőház tagjai ellenében is ily iránytakar követni; természetesen lehetetlen, hogy hazánkban, ily működés következtében , azon vélemény ne terjedjen el , hogy adja mielőbb a magyarok alkotmányos szelleme, hogy az ily kormánytól meg is szabaduljunk. Ezeknek nyilvánítása mellett Simonyi szavazatához csat­lakozom. Babesiu Vincze : Három szempontból indulva ki, zaklatást látok az ügyben s éppen azért a kiadatás ellen szavazok. Én azt tartom t. ház, hogy a háznak ily ügyekben hivatása, kötelessége s ekkép illetősége is: megvizsgálni, van-e zaklatás az ügyben, vagy nincs. Ha arról van szó, hogy van-e zaklatás vagy nincs: én ugy hiszem, hogy az által, legalább az én véle­ményem szerint, senki sem teljesiti kötelességét ha csak arra ügyel, hogy ebben vagy abban az irányban, a formában, az eljárásban követte­tik-e el oly tény, a mely zaklatásra mutat; hanem a lényegbe is bele kell bocsátkozni, ezt is meg kell vizsgálni. Itt eltérés van a t. ház két oldala közt. Én egyébiránt részemről soha el nem fo­gadnám azon elvet, — va gy nem is elvnek mondható, hanem azon theoriát, — hogy a képvi­selőház nem lehet hivatva másra, mint csupán a külső formára tekinteni. Ez igenis lehet elő­nyös ideiglenesen, addig, mig bizonyos párt, mely azt fenntartja, a kormányon van; de meg fogja bánni majdan azon párt is, ha más többség ke­rekedik fel, és ha majd ezen elv ellene fog irá­nyoztatok — E tekintetben tehát mondom, én eltérő véleményben vagyok, és ugyanazért három szempontból tekintem a dolgot, nevezetesen a jelenleg szőnyegen lévő ügyet. Az első tekintet az, hogy el van ismerve : miszerint Miletics nem vállalta magára a szer­zőséget. Az mondatik, hogy az nem szükséges ; de akkor kérdem, hogy miért van a törvényben az, hogy a szerkesztő csak akkor felelős : ha ki­nem tudható maga a szerző. Ha ez áll, akkor már nem lehet azt mondani, hogy nem szük­séges. Akkor igen is szükséges, de kötelesség is, mely ha nem teljesíttetett, világos jele és biztosi­téka, hogy zaklatás vétetik czélba. Hogy jártak el ez ügyben % Azt kérdezték Mileticstől: akarja-e megnevezni a szerzőt. 0 azt felelte : mindenek előtt azt akarom tudni, hogy mi tekintetből, mely pontok iránt. Erre a törvényszék azt felelte: ez nem tar­tozik hozzád, te mint tanú vagy itt, és mint tanúnak nem vagyunk kötelesek neked felvilá- | KÉPV. H. NAPLÓ 18f£ XVI. gositásokat adni. De elfelejtette a törvényszék, hogy ugyanazon tanú egyszersmind vádlott is. Én tisztelem a formákat ; de ezek miatt soha el nem mellőzöm a lényeget. Már akkor, midőn ezen üldözés decretáltatott, Miletics volt az, ki első vonalban tekintetett szerzőnek és vádlottnak, és e szerint kötelessége lett volna a bíróságnak neki megmondani: ezek meg ezek azon pontok, melyekben bűntényt lelünk,és melyek iránt pert akarunk indítani. Ez nem teljesittetvén, én nem törvényszerű, hanem törvényellenes eljárást lelek a dologban. A második tekintet az, hogy másrészről előho­zatott az elévülés vagy elidősülés. Itt ugyan megval­lom, hogy a tisztelt többség által kimondatott egy ízben azon kifogás, hogy ez a törvény­székhez tartozik; én t. ház azonban akkor is mondtam, most is ismétlem, hogyha a tények­ről meg vagyok győződve az iránt, hogy vala­mely esetben elévülés forog fenn , akkor én lelkiismeretemmel nem tudnám összeegyeztetni azt, hogy azt mondjam : itt bünfenyitő eljárásnak van helye; ezt nem mondhatom: mert ez akkor világos, kirívó zaklatás. A harmadik tekintet pedig maga a dolog lényege. Én ugyan nem fogom körülményesen megvizsgálni az ügyet, hogy bebizonyítsam, hogy kijelöljem azon szavakat, azon kifejezéseket, me­lyek a bűntényt képezhetik, vagy nem képezhetik s azt gondolom, nem is szükséges ily esetben ; hanem azt szintén gondolom, hogy senki sem fogja tőlem eltagadni azt, hogy ha én egy czikket olvasok és szivemben, lelkemben meg vagyok győződve arról, hogy abban törvénysértés nincs: én lelkiismere­tem ellen nem vagyok köteles azt mondani, hogy azon czikk miatt mégis történjék vizsgá­lat. Megengedem én, hogy a t. ház nem bíró, hanem azt szintén nem feledtem el, hogy lelki­ismeretesnek kell lenni, és mihelyt valamely eset­ben kimondható az, hogy itt tulajdonkópen nem forog fenn bűntény, akkor én, legalább részem­ről, lelkiismeretlen dolognak tartanám azt mon­dani, hogy mégis vizsgáljátok meg az ügyet. Már pedig, hogyan áll itt a dolog : ugy, hogy olya­nokat hallottunk Miletics lapjából felolvastatni, miket minden nap, minden hírlapban olvasunk. Elég rósz, hogy így van. de még roszabb, hogy a tények meg vannak. {Helyeslés a szélső bal felől; zaj jobb felől.) Méltóztassanak a nép közé menni, s milliókat fognak hallani igy beszélni, (Ugy van! szélső bal felől.) A dolog lényege az* hogy szüntettessenek meg ezen törvénytelen eljárá-' sok : s akkor meg fognak szűnni az ily beszédek is; mert nem abban áll a bün, hogy valaki le­írja, hanem abban, hogy elkövettetik, s ugyan­azért akármint veszszük a dolgot, itt nem lehet azt mondani, én legalább lelkiismeretem szerint 12

Next

/
Thumbnails
Contents