Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-335

335. o^zágos ülés május 8. 1871. 85 képviselő urak, azt gondolom, eléggé kitüntették, j Én csak két rövid megjegyzést szándékozom tenni: első megjegyzésem vonatkozik az elévü­lésre, a másik pedig a közvádló helytelen eljá­rására. A mi az elévülést illeti : erre nézve itt ! vannak világos szavai az 1848. XVIII. törvény ­ezikk 28-ik szakaszának, mely azt mondja: „Minden olyan sajtóvétség, mely ellen hivatal­bóli megtorlásnak van helye : hat hónap múlva; a mely ellen pedig csak magán kereset indít­ható: 2 év múlva idősül el. De t. képviselőház, nem is kell e törvényre hivatkozni : én bátor vagyok egy praecedensre hivatkozni. E praecedens ugyanis, 1869. évben tőrtént, midőn a „Zasztava* czimü lap 36-ik számában egy czikk jelent meg, mely czikkre vonatkozó kérvényét a közvádló 1869. június 19-én nyújtotta be a képviselőházhoz. A képvi­selőház e kérvényt formahiba miatt elutasította. ' Másik kórvényét a közvádló 1870. évi mártius elején adta be, tehát itt hót havi időköz folyt le, és a mentelmi bizottság jelentésének tár­gyalása alkalmával számos képviselő azt a körülményt hozta föl, hogy a közvádlónak ke­resete e hét hó idő lefolyása alatt elévült. A tisztelt ház ezen indítványt nem fogadta el, és csakugyan Miletics Szvetozár a sajtóbiróságnak kiadatott. Miletics Szvetozár azonban hivatko­zott a törvényre a bíróság előtt, és ügyét egé­szen a semmitőszékhez vitte. — A semmitőszék azt az ítéletet hozta, hogy az elévülés itt csakugyan fönnforog, és megszüntette az egész eljárást. Tehát, ha ez tudva levő dolog : bátran mondhatom azt, hogy ez csakugyan zaklatás ; miután tudjuk, hogy a semmitőszék a jelen esetben, mint hasonló esetben, ugyanily ítéletet fog hozni. Ennyit arra, a mi az elévülést illeti. Másik megjegyzésem a közvádíó eljárására vonatkozik. A közvádló az első kérvényt a múlt év Julius havában adta be, és a mentelmi bi­zottság ezen kérvény felett már Julius 18-án beadta jelentését a háznak. Én nem tudom, mi oka volt annak, hogy a mentelmi bizottság nem tűzte napirendre azonnal, és hogy jónak látta most, 10 havi időköz lefolyta után napi rendre tűzni ezen jelentést. De azt tudom, hogy a közvádlónak kötelessége lett volna ezen ügyet sürgetni; a közvádió azonban ezen kötelességét mindeddig elmulasztotta. A közvádlónak annál | is inkább kötelessége lett volna ezen ügyet sür­getni, miután az igazságügyminiszternek 1868. évi február 22-én kelt rendelete azt mondja: „nagy súlyt helyezek még az eljárás gyorsasa gára is, mi az esküdtszéki intézmény hitelének és czélszerüségének egyik főtényezője.*' A közvádló azonban az ügyet nem sürget­vén : én azon hiedelemben vagyok, hogy ezen eljárás által tacite, a keresettől elállott. Itt te­hát nem látom sem az okot, sem az alkalmat, hogy a mentelmi bizottságnak jelentése, a köz­vádlónak akarata ellen napirendre kitüzessék és a közvádlónak még a múlt kérvényben foglalt akarata teljesíttessék, mikor talán mostan azon meggyőződéshez jutott, hogy ezen czikkben csakugyan nincsen semmi bűntény, s azért eláll a keresettől. T. képviselőház! Még egy rövid megjegy­zést akarok tenni Németh Albert t. képviselő­társam azon megjegyzésére, hogy ideje volna már, hogy a t. kormány {Halljuk!) kibéküljön a nemzetiségekkel, s hogy adja meg Miletics Szvetozárnak, vagy talán más elitélteknek is az amnestiát. Ez csakugyan helyes eljárás volna a kormány részéről annál inkább, mert tudjuk, hogy habár csak egy Miletics van Váczon fog­ságban, de ezer meg ezer Miletics van kint: nem kell tehát a nemzetiséget ezen igazságtalan eljárás által még inkább elkeseríteni. De az ok is megszűnt, a miért Miletics elitéltetett. Mile­tics, mint tudva levő dolog: azért ítéltetett el. mert a volt Rauch bánt személyesen megsér­tette. Miután azonban bebizonyult és pedig a törvényszék előtt, hogy Rauch bán, mindazt el­követte, mit Miletics Szvetozár az akkori czikk­ben állított: én azt gondolom, hogy az elitélés oka is megszűnt, és hogy itt van az alkalom, hogy kell adni, és hogy igazságos is, hogy adjanak amnestiát. Ezeket előre bocsátva, kérem a t. házat, miszerint a mentelmi bizottság véleményét el nem fogadva, Miletics Szvetozár kiadatását meg­tagadni méltóztassék. Némcth Alberti A házszabályok ér­telmében szót kérek. Azon egyének közé tarto­zom t. ház, akik meg szokták mindig gondolni, mit mondanak, és a mit kimondottak, annak következményeit el is viselik. Péchy képviselő­társam figyelmeztetőleg szememre vetette, hogy én ugy nyilatkoztam, miként az incriminált czikk tartalmát én is elvállalom, és azt aláírni kész vagyok. 0 azonban a czikk azon részét desavouálja, melyben a czikkiró a magyar állam integritásának felbontására izgat. Ha ez való, és ha azon czikkben ily passus foglaltatik: akkor mentenem sem kell magamat, mert rólam kép­viselőtársaim közül senki sem fogja föltenni, hogy bármily igyekezetet pártolok, mely a ma­gyar állam integritását támadja meg. (Zajos fól­Jciáltások jobb felől : Igenis magáévá tette.) Mél­tóztassanak megengedni, ilyen passus a czikk­ben tudtommal nem is foglaltatik; én e végből Hoffmann t. barátomat felkértem, és a czikket

Next

/
Thumbnails
Contents