Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-350

348 350. országos ülés május 26. 1871. országban alkotmányos kormány állíttatott fel, mikor az országban az idegen kormányt magyar honfiakból alakult kormány cserélte fel. Első pillanatra az ember megütköznék benne ; de ha visszagondolunk a koronázás idejében történtekre ; ennek kulcsa világos és kézzel fogható. A magyar nemzet, a magyar országgyűlés és a magyar kormány örvendett, hogy megszűnik a provisorium, s ismét magyar emberek kezébe fog jönni a kormány ; voltak a kormányférfiak közt, kik azt hitték, ez örömnek legnagyobb jelét fogják adni az által, hogy ha a fejedelmet oly tettek végrehajtására birják, melyek kegyelméről tesznek tanúságot. így történt, hogy a kormány javaslatára a koronázás alkalmával, és ismét rövid idővel azután bekövetkezett egy főherczegné születése után, több mint ezer fogságban levő rabló és gyilkos szabadon bocsáttatott. Uraim ! Méltóztassanak megengedni, én nem tartozom azok közé, kik azt állítják, hogy Magyarország népe rosszabb, mint más országé. Akármely országban bocsássanak ki egyszerre 1000 rablót és gyilkost a börtönökből kegyelem utján : biztosak lehetnek az iránt, hogy rögtön szaporodni fognak a bűntények, és ugy szintén a rablások és gyilkolások. Az ok tehát, mely a bűntényeket előidézte, ugy hiszem eléggé meg van magyarázva. Már most mi volt eredménye ezen tömeges kibocsátásoknak? A mint a belügyminiszter ur tegnap megemlítette : a dunántúli megyékben a csend rendkivülileg megzavartatott, kellett tehát királyi biztost oda küldeni. Ezen biztos néhány hónap alatt befejezte munkáját, a királyi biztosság megszűnt és a csend helyre lőu állítva. Nem ismerem az eljárás részleteit, hanem gyanítom, hogy a kik helytelenül, kegyelem utján kibocsáttattak, azokat legnagyobb részben ismét befogták s a csend és rend helyre volt állítva. De ha a dunántúli kerületben helyre lehetett a csendet állítani néhány hónap alatt, mi oka annak, hogy a Tiszavidéken két és fél év alatt sem lehetett helyreállítani, mert hiszen 1869. elején küldetett ki a királyi biztos és most már 71 közepén vagyunk. Múlt évben 70-ben a minisztérium a képviselőházból a királyi biztos működésének befejezésére 162,000 frtnyi póthitelt kért. Ez egy intézkedés befejezésére szolgált, melyet a képviselőház egy és fél évvel ezelőtt megszavazott, ennélfogva tehát nem elleneztetett, megszavaztatott és mindenki nyugodtan várta, hogy be fog fejeztetni. Igen, de most ismét jön a kormány és királyi biztosa működésének befejezésére 140,000 frtot kér. A miniszter ur megígéri, hogy meg fogja inteni a királyi biztost, és hogy ő reményli, miszerint ez igyekezni fog ez évben befejezni működését. De bizonyosat ez iránt mondani nem képes. Már t. ház, én nem sajnálom a pénzt kiadni, ha ily intézkedésre szükség van. Nézetem szerint nem lehet jobbra fordítani a pénzt, mint az országban megzavart személyes vagyonbátorság biztosítására, és nincs e házban senki, a ki szót emelne rablók, gyilkosok ós gyújtogatok mellett. A kérdés legfölebb csak az lehet, hogy a csend megzavartatván, ily rendkívüli eszközök alkalmazása szükséges volt-e eleinte, de kiváltkép szükséges-e annak fenntartása az ügy jelenlegi stádiumában? És ha szükséges a rendkívüli intézkedés, vajon szükséges-e ép n ezen eljárás, melyet a t. kormány czélszerünek látott követni és vajon ez-í. a leghelyesebb eljárás, mely eredményre vezet. T. ház ! Mint mondám, az országgyűlés 1868-ban megszavazta a póthitelt minden ellenkezés nélkül, mert belátta, hogy szükség van uj intézkedésre. De hogy most van-e szükség annak fenntartására : az már más kérdés. Ugyanis mi tűnik ki a miniszter ur előadásából? az, hogy 2242 bűnügy közül eddigelé 1684 eset lett kiderítve. Ez kétség kivül nagy eredmény. De a kérdés előttem nem az, hogy hány eset lett kiderítve a múltban, hanem hogy hány eset maradt még fenn, melynek kiderítésére a királyi biztosság szükséges. Erre az mondatils, hogy a vizsgálatok mindannyian be vannak fejezve, azonban habár be vannak is fejezve és összesen 2242 bűnügy fordult elő és 1684 teljesen ki Ibtt derítve : mindamellett eddig a bíróságnak csak 174 bűnügy adatott át itélethozás végett. Ez nem felel meg azon hosszú időnek, a meddig ezen vizsgálat már tart, és nem felel meg a költségnek, a mely reá fordittatik. Nincs vármegye az országban, melyben 174 bűnügynél több ne tárgyaltatott volna a törvényszék által 2

J

/

2 év alatt. Ez oly feltűnően kevés, hogy már ebből magából azt látom, hogy valami oknál fogva rendkívüli mulasztás van. Ez tehát nézetem szerint egyátalában nem igazolja azt, hogy a királyi biztosság eljárása kielégítő, és hogy megfelel azon czélnak, melyet a kormány elébe tűzött, azon czélnak t. i., hogy a rablások kinyomoztatván, azok gyorsan elintéztessenek ; mert ezen általam emiitett körülmény épen a gyors elintézésnek ellenkezőjét mutatja, mert 2 és fél év alatt egy törvényszék és királyi biztosság, melynek semmi más foglalkozása nincs, csak 17 í esetet tudott és nem is véglegesen elintézni, hanem csak az Ítélet alá bocsátás stádiumáig vinni: ez megfoghatatlan. De a kérdés az, hogy fennáll-e a királyi biztosság szükségessége ? Azt méltóztatott mondani, hogy ezer és néhány egyén van még szabad lábon, és 600-nál több van még elfogva, a kik vizsgálat alatt állanak, tehát ezek befejezésére szükséges a királyi biztosság. Ezen emberek vagy azért vannak elfogva, hogy pro-