Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-349

340. országol ü a kormányt oda utasítani, hogy hagyja meg Szegeden működő közegeinek, hogy több ily vádakra okot szolgáló esetek elő ne forduljanak. Tehát e miatt én az ott megzavart közbátorság helyreállítását, részemről teljességgel megnem akadályoznám, {Helyeslés.) és épen e miatt kötelességemnek tartom, Madarász képviselő ur azon szavaira is megjegyzést tenni, hogy e dolog kétségkívül szintén pártszempontból fog elintéztetni. T. ház! En nem képzelek pártot, nem itt e házban, — mert erről nem is szólok — hanem az országban sem, mely magának vindicálná azon egyéneket, kik Szegeden le vannak tartóztatva. (Átalános helyeslés és taps.) En részemről kijelentem, hogy én legalább szerencsés vagyok nem tartozni oly párthoz, mely e kérdés kedvező eldöntését pártérdekeire sérelmesnek tartja. (Derültség.) A mi azon megjegyzését illeti, melyet a törvény befejezése és végleges befejezésére tenni méltóztatott: az mindenesetre szomorú dolog, de hát igy van. Hogy tavaly a befejezésre és az idén a végbefejezésre kívántatott póthitel : ez áll, és ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy talán még a mostani végleges befejezés sem lesz utolsó : én megvallom, hogy én azt nem tartanám oly szerencsétlenségnek, mintha ott a rablások végleg meg nem szüntettetnének. {Helyeslés mindkét oldalról.) Ez nincsen sem a t. ház kezében, sem a királyibiztos, sem a kormány kezében, hanem az ügyek lefolyása azon erőnek kezében van, melyet azon visszaélések elfojtására kifejtünk és azon eszközökben, melyeket elfojtásukra megadunk. Továbbá azt mondja t. képviselő ur, hogy alkotmányos szempontból tagadja meg a póthitelt: mert utoljára erkölcsi sülyedéssel lesz bélyegezve az ország azért, mert ily kivételes intézkedéseket kell létesítenünk. Utóvégre kivételes intézkedéseknek kell és kellett történni, és az eredmény igazolja, hogy jól történtek és igy azt hiszem, hogy az erkölcsi sülyedésnek nemcsak ezen országra, hanem a törvényhozásra is sokkal égetőbb bélyeget sütne azon körülmény, hogy ha szépitgetési viszketegből eltakarnók ama szomorú állapotokat és azoknak orvoslására a szükséges eszközöket meg nem adnók. (JÉlénk helyeslés!) Én t. ház, azon vármegye egyik választó kerületét képviselem, mely szintén a királyi biztos hatásköre alatt áll, és kijelenthetem, hogy ámbár meglehet tán az egyéniségekben volt a hiba, tán más egyéniségek többet és jobbat tehettek volna, ezt nem állítom, ez egyszerű feltevés dolga; de ha az eredményt egybevetem a 20 év óta létezett állapotokkal: nem akarom állítani, hogy tisztán a törvényhatóságok voltak okai annak, hogy a közbiztonság részint félszeg, részint czéltalan intézkedések által megÍ májas 25, 1871. ggg lazult. A törvényhatóságok, miután 1867-ben régi atributumaikkal nem bírtak és a régi tekintélyűk naponkint terv szerint aláásatott; s igy nem bírván a régi segédeszközökkel, természetesen nem intézkedtek oly sikeresen, mint amostani kivételes közeg. De méltóztassék visszaemlékezni, hogy a 30-as években a régi megyék a Dunántúl a Bakonyban a rabló csapatokat bár hosszabb idő alatt, de sikeresen kiirtották. Egyébiránt tény, hogy a közbiztonság oly lábon van jelenleg Torontál megyében, a milyenben 1847. óta nem volt, és én részemről azt tartom, hogy ha néhány megyében meg van zavarva a közbiztonság: az az egész országot érdekli, nemcsak azon szempontok tekintetében, melyek kell, hogy minden polgár előtt becsben tartassanak, a személyes bátorság és a vagyonbátorság szempontjából ; de még a becsület tekintetében is. Ennélfogva én az előttünk fekvő törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, és még csak Hodossy Imre t. képviselő urnák nyilatkozatára teszek egy megjegyzést. A tisztelt képviselő ur vádképen emiitette fel, hogy ott a kirá^i biztos közegei mint vizsgálóbirák működnek ; Megvallom, ezt ón sem tartom helyesnek, hanem sajnálom, hogy a t. képviselő ur megszavazta a királyi ügyészségről szóló törvényjavaslatnak épen azon szakaszát, melyben a jegyzők mint vizsgálóbirák működni feljogosittatnak. Pártolom a törvényjavaslatot. {Átalános éljenzés.) Stanescu Imre : T. ház! Az alkotmányosság elvei szerint minden honpolgár ügyei fölött csakis a rendes bíróság ítélhet. Megengedem t. ház, hogy rendkívüli körülmények, rendkívüli segélyt igényelhetnek, ilyennek tartottam az alföldön megzavart személy- és vagyonbiztonságot, melynek megszüntetésére Szegedre királyibiztos delegáltatott. De megkívántam,hogy ezen rendkívüli segély csak addig legyen meg, míg a rendkívüli körülmények tartanak, és hogy legyen szabatosan meghatározva hatásköre; mert ellen esetben egy a kor eszméjével, a humanitás elveivel merő ellentétben álló institutióra nemcsak a törvényhozással, de már magával a magyar nemzettel is, mely keleten a civilisatori szerepet játszani, és a civilisatio ösvényét kijelölni akarja : nem fog összegyeztethető lenni. Nekem a törvényjavaslatra vonatkozólag azon észrevételem van, hogy a Szegeden fölállított királyi biztosság nem felel meg kiküldetésének egész szigorral, és hatáskörén túl megy. Én nem akarom megtámadni Ráday gróf biztos urat, mert az ő erélyét én is tisztelem ; hanem az ö közegei az ő rovására több visszaélést követvén el, az egész intézményt odiosussá teszik. Ennek