Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-349

349. országos ülés májai 2*. 1871. 333 tokát, és azt hiszem, hogy a siker, és mondhatni azon szomorú eredmény, mely felmutattatott : eléggé bizonyítja a királyi biztosság működésének szükségességét, tények azok, melyek mint mondám, ezt bizonyítják; de melyek egyszersmind sokkal szomoruabbak, hogy kedvet éreznék ezeknek élő szóval való újbóli ismétlésére. Csak eonstatálom egyszerűen, hogy azon vidéken, hol két év előtt az élet- és vagyonbiztonságot csak hirből ismerték, hol nemcsak a magán utazók voltak folyton a megtámadásoknak, fosztogatásoknak és rablásoknak kitéve, hanem a hol a posta és vasúti közlekedés is veszélyeztetve volt, — mert méltóztatnak emlékezni arra, hogy az államnak a pénznek postai utón való szállítását be kellett szüntetni, a vasutakat pedig katonasággal kellett őriztetni ; — azon a vidéken, hol minden egyes csárda rablóbarlang és sok magánlak tolvaj- és orgazdatanya volt : hogy azon a vidéken, ma a királyi biztosságnak két évi működése után, az élet- és vagyonbiztonság és a közlekedés épen ugy biztosítva van, mint az ország bármely más vidékén. (Helyeslés.) Hogy ez ugy van: bizonyítják az azon vidéken lakó és e házban ülő képviselők, (Helyeslés) és azt hiszem, hogy ez eredménynek elég. (Ugy van!) A mi a második kérdést illeti, hogy megszüntethető-e a királyi biztosság működése 1 már azt hiszem, hogy ma erre nézve nézetkülönbség alig lehet; mert azon egj^edüli körülmény, hogy igen sok bűntény vizsgálata befejezve nincs: igazolja a királyi biztosságnak jelenlegi föntartását. De eltérve ettől, tudjuk tapasztalásból, hogy oly vidéken, hol a bűn annyira el van terjedve és oly széles gyökeret vert : hogy azon a vidéken a baj rögtön alaposan nem orvosolható, mert különben rövid idő múlva ismét vissza szokott az jönni. (Ugy van! Ugy van!) így p. o. hivatkozom a dunántúli megyékre, a hol 10 év előtt színleg a rend helyreállíttatott ugyan, de a hová 4 év előtt kormánybiztost kellett kiküldeni, a rablások meggátlására. Ha e kérdésben nézeteltérés van arra nézve, hogy mikor szüntethető meg a királyi biztosság és erre nézve tartozom a t. képviselőháznak nyilatkozatot tenni: (Halljuk!) az abból áll, hogy én részemről utasítottam, utasítani is fogom, kötelességemnek tartom utasítani a királyi biztost arra, hogy igyekezzék működését kettőztetett szorgalommal és erélylyel folytatni, hogy a megszavazott 140 ezer forinttal működésének befejezése eszközöltethessék. Hiszem ezt annyival inkább, mert meg vagyok győződve arról, hogy ugy a törvényhatóságok rendezése, mint a bíróságok szervezése még ez évben meg fog történni, és igy a királyi biztosnak administrativ teendőit a tőrvényhatóságok és a delegált bíróságok teendőit a királyi törvényszékek átvehetik ; de miután, t. ház, ez nem egyedül tőlem függ, hanem a körülményektől és viszonyoktól : igen természetes, e helyzetben nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy kívánom, óhajtom és iparkodni fogok azon, hogy a királyi biztos működését ez évben befejezze, hogy ez legyen az utolsó ősszeg, melyet a tisztelt ház erre megszavazott. A mi a harmadik pontot illeti, t. i., hogy a ház és egyes képviselő urak a kirátyi biztosság működését kritika alá vonhatják: ezt amint mondám, elismerem. Erre nézve ma egy interpellatió intéztetett hozzám, és az igazságügyminiszterhez, melyre bátor leszek felelni. (Halljulc!) Azzal vádolják a királyibiztost, hogy egyrészről túllépte hatáskörét, hogy a bíróság hatáskörébe vág; azt mondják továbbá, hogy kisebb fontosságú dolgokat hatáskörébe von. (Majoros: Pedig ugy van!) Hogy a királyi biztos átlépte hatáskörét, és birói dolgokba, elegyednék, arról nincs tudomásom ; de tudom azt, hogy a királyi biztos nemcsak a nyomozást, hanem a vizsgálatot is teljesiti, erre pedig azon rendelet által, melyet az imént bátor voltam fölolvasni, föl van hatalmazva. Hogy ő Ítéletet mondott volna, arról nincs tudomásom, és megvallom nem is hiszem. A mi illeti, hogy kisebb dolgokat is a maga saját hatáskörébe von : nekem arról nincs tudomásom, és mondhatom a t. képviselőháznak, hogy a királyi biztos eljárása ellen a minisztériumhoz, — ide értve nemcsak a magam, de elődömnek hivataloskodását is — csak egyetlen egy panasz érkezett. A panasz abban állt, hogy bizonyos Lőbl testvéreket, kiket a királyi biztos postasikkasztás, illetőleg rablás gyanúja miatt befogatott: a szükségnél tovább tartja a vizsgálati fogság alatt. Én, a mint ezen panasz nálam megtétetett, rögtön felhívtam a királyi biztost, hogy küldje fel az actákat, és meghagytam, hogy a vizsgálatot fejezze be, és adja át a Löbl testvéreket a delegált törvényszéknek. A delegált törvényszék ezen végzést hozta: „hogy a vizsgálat eredményének veszélyeztetése nélkül az illető testvérek szabad lábra nem helyezhetők." Ez a hivatalos végzés, mely a tiszti ügyész véleményének alapján hozatott. Ha e véleményt átolvassuk: ugy látszik, és én a nélkül, hogy a Löbl-féle ügynek praejudicálni akarnék, csak azt mondom, hogy ugy látszik, miként itt nincs egyszerű lopásról szó. A Löbl-féle postán az utolsó időben, mintegy 8 sikkasztás történt, és ez utolsó 997 forint elrablásában áll. — Ez akként ment végbe, hogy a posta kabrioi