Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-349

332 349. országos ülés májas 25. 1871. hogy ezeu intézkedés azért történt, hogy ezáltal a külvárosi ellenzéki választók megfél emiittettessenek. De ezen czél nem éretett el, mert néhány gyengébb szivüt kivéve, nemcsak hogy meg nem félemlettek, sőt legnagyobb részén él ingerültséget szült; de a kormánypárti több választónak dicséretére legyen mondva, ezen eljárást ezek sem helyeselték, és ezek a kiküldött urat fölszólították, hogy az emiitett 4 egyént szabadon bocsássa, a mit ő teljesitett is, a megidézés ürügyéül azt mondván, hogy csak azért tette ezt, hogy megmondja nekik, hogy őket holnap vagy holnapután ki fogja hallgatni. Már kérem ezen együgyűséget nem tételezem fel róla, hogy midőn ő valakit ki akar hallgatni, előre figyelmeztesse, hogy holnap vagy holnapután ki fogja hallgatni, mert ez megnehezítené az eljárást, sót lehetetlenné tenné a kipuhatolást, mert az illetők az alatt minden gyanús tárgyat láb alól eltehetnének, és az adandó feleletre készülhetnének. Eu nem is akarom e tekintetben a kormánybiztost azzal vádolni, hogy az rendeletére vagy tudomásával történt ; hanem mindenesetre elvárom, hogy a kormánybiztos ur, ha csakugyan nem helyesli a kiküldött eljárását: hogy e tekintetben őt feleletre vonja, vagy hivatalából is eltávolítsa. Ezt akartam kijelenteni, a többire nézve azon indokoknál fogva, melyeket a pénzügyi bizottság előterjesztett, én ezen törvényjavaslatot, mely ezen rendkívüli szükségről intézkedik, általánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Tóth Vilmos belügyminiszter : T. ház! Valóban a resignationak nem kis mértéke szükségeltetik ahoz, hogy nyugodtan éshigadtan feleljek azok után, a miket t. Madarász képviselő ur az imént elmondott. Erkölcsi sülyedés jellegének tartja azt, hogy én a szegedi kir. biztosság föntartására . 1 40 ezer forint póthitel megszavazását kérem a t. háztól. Ugy látszik, hogy a t. képviselő urnák és nékem különböző dictionariumunk van, én nem akarom őt követni e téren és azt hiszem, hogy leghelyesebben cselekszem, hogy ha ezúttal mellőzve az ő előadását, áttérek azon t. képviselő urnák előadására, a ki a tárgyhoz higadtan és objective szólott. {Élénk helyeslés). A belügyminiszter 1869. január 13-án Arad, Bács, Békés, Csanád, Csongrád, Pest és Torontál megyék, a Jász-Kun kerület, Szeged, Szabadka és Kecskemét sz. kir. városok közönségeihez, az alvidéken megingatott közbiztonság tárgyában a fölállított kir. biztosságra nézve rendeletet bocsátott ki. Méltóztassanak megengedni, t. ház, hogy mielőtt a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat védelmére az ellene fölhozottakra nézve válaszolnék : fölolvassam azon rendeletet, mely meghatározza a királyi biztosságnak hatáskörét és kiküldetésének okát. (Halljuk.! Olvassa:) Minthogy azonban az általam e téren már huzamosb időn folytatott nyomozások során arról győződtem meg, miszerint az elkövetett bűnös merényletek szálai több törvényhatóságok területére ágaznak ki, illetőleg azok tettesei több törvényhatóság területén tartózkodnak, ily helyzetben pedig az egyes törvényhatóságoknak sem a bűnrészesek kipuhatolása végett szakadozottan, s egymás működéséről mit sem tudva,foganatositott nyomozásaitól, s vizsgálataitól, sem a közbiztonság további veszélyeztetésének elhárítására elszigetelten s szórványosan irányzott működésétől kielégítő és gyors eredményt várni nem lehet: az e részbeni sikernek annyi fontos köz- és magánérdek, de az állam hitele által is égetően igényelt biztosítása czéljából elkerülhetlenül szükségesnek találtam arról gondoskodni, hogy valamint az ujabb bűnös merényletek megakadályozását czélzó intézkedések, ugy a már elkövetett büntettek tettesseinek kipuhatolását s kézrekeritését tárgyazó nyomozások s rendelkezések szálai, nemkülönben a kézrekeritett bűntettesek ellen azon irányban, és azon határvonalig folytatandó vizsgálatok keresztülvitele is, melyek további bűnrészesek kipuhatolása czéljából szükségesek : egy kézben összpontosittassanak. Következik a szokásos formula, a felszólítás a törvényhatóságokhoz ezen rendeletnek eleget tenni. T. képviselőház ! Hogy helyes volt-e a királyi biztosságnak kiküldetése és ezen fölhatalmazás, melyet az imént fölolvasni bátor voltam, annak taglalásába azt hiszem, bocsátkozni nem szükséges ; mert azáltal, hogy a törvényhozás az 1870. XL. törvényczikkben a királyi biztosság költségeire 162 ezer forintot megszavazott: azt hiszem a törvényhozás ezáltal elismerte a királyi biztosság kiküldetésének szükségességót, és az annak adott utasítás és fölhatalmazás helyességét. Midőn tehát arról van ma szó, hogy a királyi biztosság és vele a delegált bíróság költségeire 140 ezer forint szavaztassák meg: nézetem szerint mindenek előtt az a kérdés, hogy megfelelt-e a királyi biztosság a czélnak, t. i. a közbiztonság helyreállittatott-e? másodszor megszüntethető-e a királyi biztosság működése most, az eddigi eredménynek veszélyeztetése nélkül? harmadszor pedig okvetlenül kritika alá vonathatik-e a törvényhozás, illetőleg a képviselőház által a királyi biztosnak eddigi működése? A mi az első kérdést illeti, hogy megfelelt-e a czélnak a királyi biztosság : erre nézve bátor voltam az indokolásban fölhozni az ada-