Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-349

349. országos ülés május 29. 1871. 331 javaslat terjesztetik be — mint tavaly — mely a rendkívüli intézkedés befejezésére póthitelt nyit, az utána való évben pedig ismét törvényjavaslat terjesztetik be azoknak végbeí'ejezésére, tehát tavaly befejezéséhez, az idén végbefejezéséhez; valóban, ha nem volna annyira szomoritó a helyzet, lehetetlen volna, hogy azon szini előadások ne jussanak eszünkbe, melyeknél kihirdettetik, hogy végső előadás lesz: jöjjenek ; utóbb pedig az hirdettetik, hogy utolsó végső előadás. Valóban nem értem, hogyha 1870-ben a befejezéshez szükségeltetett ezen pótbitel s az önök által a törvénybe igtattatott, és önök által szentesittetett : miként játszhatnak igy azon kitétellel, „végbefejezés", mikor mártavaly a „befejezéshez" ajánlották meg a hitelt. Ha ez igy megy, félni lehet, hogy soha senki sem lehet biztos az iránt, hogy ezen végbefejezés örök időkre nem fog kiterjesztetni. {Helyeslés a szélső bal felől.) Különben t. ház, én azt látom, hogy maga a miniszteri indokolás ellentétben áll a törvényjavaslattal ; mert a törvényjavaslatban a befejezés már: megtoldatott a végbefejezés szóval, mig az indokolás utolján az mondatik, hogy ebből azon következtetés vonható, hogy a biztonság helyreállítása végett tett ezen rendkívüli intézkedés az újonnan szervezendő törvényhatóságok és bíróságok életbeléptetésével mind a közbiztonság szilárdabb állapotánál, mind a folyamatban levő bűnügyek legombolyitásánál fogva megszüntethető leend. Tehát ismét egy reményt ád indokolásában arra, mikint, habár a törvényjavaslatban a végbefejezéshez kéri a póthitelt: még a jövő évben is tán a végső végbefejezéshez lesz szíves póthitelt kérni. Mondom, ha azon kérdés még nem intéztetett volna a belügy- és igazságügyi miniszter urakhoz, és én e tekintetben igen sajnálom, hogy az igazságügyminiszter ur részéről nincs itt senki, a ki hallotta volna azon kérdést, vagy ha hallotta, nincs a ki e tekintetben az alkotmány, törvények, egyéni és anyagi biztonság tekintetében nyilatkozhatnék és nyilatkoznék ; — magából az alkotmányosság szempontjából meg kell tagadnom azon belügyminiszternek ezen póthitelt, a ki már a múlt évben a befejezéshez kérte a póthitelt és azon évben nem fejezte be. Én minden alkotmányos ország nagy szerencsétlenségének, tisztán erkölcsi sülyedés jelének látom a kivételes állapotok használatát, és nem óhajtom, hogy hazám e tekintetben ismertessék minél tovább, azért én a kért póthitelt megtagadom. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Simonyi Lajos báró: T. ház! Én azok közé tartozom, kik a tőrvényhatóságok hatáskörét lehetőleg kiterjeszteni óhajtják, és pedig azért, mert én a nyilvánosságot, mely ebben közvetlenül alkalmazható, a legolcsóbb és legjobb ellenőrködési eszköznek tartom; de mindamellett, hogy e nézetben vagyok, elismerem, hogy fordulhatnak elő rendkívüli esetek, a melyekben a kormány hivatva van ezen hatáskörön belől is intézkedéseket tenni. Ily rendkívüli eset az, hogy hazánk némely vidékein a közbiztonság meg van zavarva. E tekintetben előttem szólott t. képviselőtársamnak előadására néhány észrevételt keli tennem. Én nem vonom ki azon szomorú következtetést, melyet ő vont, és mely által a törvényhatóságokat megrótta; mert mint mindnyájan tudjuk, ezen szomorú körülmény onnan keletkezett, hogy e hazában az absolut és központosító kormányzat uralkodott, és hogy az annyira dicsért csendőrség intézménye alatt annyira megzavartatott a közbiztonság, hogy most az egyes törvényhatóságok nem képesek azt . helyreállítani. Távol áll tőlem az, hogy ezen egyes törvényhatóságokat azért vádoljam; sőt elismerem, hogy azon költségnél fogva, mely rendelkezésükre áll: ezen megzavart közbiztonságot, mely az előbbi évtizedekben keletkezett, ők helyre nem állithatják, (Ugy van!) ennek következtében nagyobb összegekre volt szükség, és szükségessé vált a kormánynak e tekintetben! közbelépése. De midőn ezt elismerem, egyszersmind nyilvánítom azt, hogy óhajtom, hogy a kormány részéről kiküldött ezen biztosság hatáskörén túl ne terjeszkedjék. Tudom, hogy számos panasz merült föl e tekintetben, de részemről azon nézetben vagyok, hogy valamint szükséges volt azon szegény ember ellen, a ki talán szükségből vagy életföntartás czéljából más embereknek vagyonát és talán életét megtámadta, szigorú eljárást követni: ugy egyszersmind csak helyeselni lehet azt, hogy azon vagyonosabb orgazdák irányában hasonló eljárás követtetett. (Általános élénk helyeslés.) Ennek következtében én csak azt kívánom, hogy a kormánybiztos hatáskörén tú.1 ne terjeszkedjék; valamint azt is, hogy minél gyorsabban végezze be működését, és hogy ezen póthitel csakugyan az utolsó legyen, a mely e czélra tőlünk követeltetik. Hogy történtek visszaélések a kormánybiztosi hivatal részéről : azt magam is tudom ; sőt egy ízben magam is tapasztaltam, és ezt a t. ház engedelmével felemlítem. (Halljuk!) A legutóbbi képviselői választás alkalmával Aradon, akkor, midőn a választó polgárok a hely szinén megjelentek, Ráday gróf kormánybiztosnak egyik küldöttje — kinek sem czimét, sem hivatalát nem tudom, csak annyit tudok, hogy Kovács-nak hívják, — 4 választó polgárt a választás megkezdése előtt maga elé idézett. Azt is hallottam. 4^*