Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-349

849. országos ülés májas 25. 187?. 327 köttessenek, és mert reflectált erre is, az által leginkább bebizonyította azt, hogy a Horn képviselő ttr nézetét is osztja annyiban, hogy speciális kölcsönt nem akar; de nem osztja annyiban, mintha ezen §-ban a speciális kölcsön ki is lenne mondva. Bizonyítom ezt azzal, hogy a pénzügyi bizottságnak egyik motívuma arra nézve, hogy állósitott kölcsön alapján fedeztessék ezen költség : épen az volt, hogy a háznak van már határozata, mely utasítja a kormányt, hogy most ezen drága lakbérek időszakában az állam építsen házat, melyben a hivatalos helyiségeket elhelyezze, és azon összegből, mely a budgetben házbérek czimén megszavaztatott, azon költségek kamatai törlesztessenek. Midőn a pénzügyi bizottság erre is reflectált : erre azon indok vezette a pénzügyi bizottságot , midőn a maga initiativájából, a pénzügyminiszter ur hozzájárulásánál az eredeti törvényjavaslat megváltoztatása mellett ezen fedezeti módot hozta a háznak javaslatba. Hanem én azt vagyok bátor Horn képviselő ur ellenében állítani, hogy ezen 2-ik §-ban nincs kimondva az, hogy speciális kölcsön lesz, mert nem azt mondja a 2-ik §., hogy addig, niig egy külön kölcsön 'megkötése iránt törvény intézkedik ; hanem azt mondja, hogy addig is, mig ezen kölcsön külön törvény által elintézve lesz, s ezzel nincs kijelentve az, hogy külön törvényben csak ezen 13 millióra kell szorítkozni: hanem épen csak az van mondva, hogy a kölcsönt megkötésére nem ezen törvény mellett hatalmaztatik fel a kormány, de egy külön törvény mellett fog meghatalmaztatni a minisztérium ezen kölcsön megkötésére. En tehát azt hiszem, hogy a pénzügyi bizottság intentiói'a is ugyanaz volt, melyet ezen módosítás elérni akar, s azért a pénzügyi bizottság szövegezése megmaradhatna. Ha azonban a t. ház súlyt fektet arra. hiszen ez az intentioval nem jön ellentétbe, a 2-dik §-t lehet máskép is szövegezni, nevezetesen, hogy azon rövid szó: „külön" kihagyatik s akkor a dolog tisztábban áll elő. A mi Simonyi képviselő ur azon nézetét illeti, hogy a pénzügyi miniszter nem felelt meg arra, midőn mutogatta,hogy a kincstár-utalványok kamatai majdnem ugyanoly nagy teherrel, vagy megközelítőleg akkora teherrel jár, mint mennyivel körülbelül a mai viszonyok közt az állósitott adósság fölvétele járna: elfelejtette bebizonyítani azt, hogy az állam nem fog-e sokat veszteni az által, hogy a fiumei kikötő építésére fölvett kölcsön az 1-ső évben nem fogván mind elköltetni, az állam által fölveendő adósság heverne, és igy az intercalaris kamatok az állam terhére esnek? Engedelmet kérek, még most a kérdés nem ez, hanem a kérdés az: függő adóssággal lehet-e általában e költséget fedezni ? a kérdés nem az, hogy helyesebb és kedvezőbb hitelmüvelet-e az állósitott kölcsön. Ha nem lehet függő adósságot ezúttal constatálni : nincs többé értéke annak, hogy függő adósság előnyeinek bizonyításával foglalkozik a t. képviselő ur. Majd ha a consolidált adósság megkötéséről lesz szó : akkor lehet arról beszélni, hogy ne hevertessük a tőkéket; hiszem, hogy a tőkéknek itt emiitett heverése nem fog sokáig tartani és az intercalaris kamatok nem mindig járnak oly nagy teherrel az államra; mert abból, hogy a vasúti kölcsönnél a tőke bizonyos ideig egyes intézeteknél levén elhelyezve, az állam az intercalaris kamatokban sokat vesztett: még nem következik, hogy minden kölcsön, a mely állósitott adósság, már ezen okból nagyobb terhére fog az államnak esni. Itt van a legutoljára kötött kölcsön: a fővárosi kölcsön, a melynél az állam nem hogy vesztett volna, hanem nyert 2

/4%-ot. Másfelől részletfizetések mellett is lehet kölcsönt kötni, egy szóval az egész pénzügyi miveletet oly módon is keresztül lehet vinni, combinative több pénztári és hitelmüvelettel olyképen lehet az egész pénzösszeget is eszközölüi, hogy ezen, az intercalaris kamatokból származó terhek lehetőleg kissebbittessenek. De mindezek megállapításáról és részletes vitatásáról akkor lesz szó, midőn a kölcsön megkötéséről szóló törvényjavaslat fog tárgyaltatni. Különben legyen szabad még röviden, miután a pénzügyi bizottság szövegezte törvényjavaslatban kerül 1-ször elő ezen 2-ik §., mert a kormány eredeti törvényjavaslata e §-t nem tartalmazta, röviden összevonva megérinteni a fő motívumokat, a melyek a pénzügyi bizottságot ezen szakasz indítványozására birták. Azt hiszi a pénzügyi bizottság, hogy a függő adósság létesítése, az állam hitelének ezen utón való igénybevétele bizonyos határig vihető csak. Ezen határokat túllépni, azon korlátokon nagyon tul menni, nem lehet a nélkül, hogy az magát meg ne boszulja; mert a korlátokon való tulmenés által, gyakran a függő adósság igen nagyon terhes állósitott adóssággá válik csakhamar, és súlyosabb körülmények között idézi elő azt, a mit a t. képviselő urak elkerülni akarnak. Ezen határt elértnek hiszi a pénzügyi bizottság az 1S71. évi Xl-ik törvény czikkben, mely a deficitet 18 millió 200,000 forintot és most nem rég megszavazott és ezentúl megszavazandónak kilátásba helyezett összeggel közel 19 millió forintra emeli. 19 millió frt, a mely függő adósságban fedeztetnék, ezen túlmenni és az állam hitelét oly módon igénybe venni, mely a pénzviszonyok fluctuatióinak van kitéve és a szorosan szükséges összegek folyóvá tételét nem biz-