Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-349

349. országos ülés május 25. 1871. 325 meg fogja ícntolnik 2 államkiadások szaporítása szükségét, és többet nem fog megszavazni, mint azt a mit bevételelv által fedezheti vagy legalább mint a pénzügyi bizottság ajánl, sőt ha kell, kevesebbet. (Helyeslés a középen és bal felől.) Horn Ede: Elvben nagyon hajlandó volnék Irányi képviselő ur indítványát pártolni, mert mindenesetre sokkal ezélszerübb volna függő adóssággal fedezni bizonyos költségeket. De, fájdalom, tényleg nagyon igaza van a t. pénzügyminiszter urnák. Függő adósságot csak akkor lehet csinálni, ha kilátás van arra, hogy 1 — 2 óv múlva vissza lehet fizetni. Erre azonban nálunk remény nincs; a pénzügyminiszter ur megmondotta, hogy 4—5 év folytán mindig deficittel fogunk küzdeni. Azért azt gondolom, állandó adósságot kell most is csinálnunk. Igen nagyon igaza van t. képviselőtársunk Zsedényi Ede urnák, midőn nagyon sajnálja ezen helyzetet, melynek következtében, minden rendkívüli, bármily hasznos és sürgős kiadásánál, kényszerítve vagyunk uj adósságcsináláshoz folyamodni ; de azt gondolom, t. ház, hogy nincsen helye ezen átalános kérdés megvitatásának, mikor épen oly kiadásról van szó, melynek sürgősségét mindnyájan elismerjük. Csak azt legyen szabad hozzá tennem, hogy igen t. képviselőtársam Zsedényi Ede más gyűlésben, a hol ülni fog újra a jövő hét folytáb Etil5 cl delegatiókban, emlékezzék meg arról, a mit itt méltóztatott felhozni; ott jobb alkalmat fog találni kevesbitni költségünket, és az által az adósságcsinálást kikerülni. Eészemről tehát kényszerülve vagyok elismerni, hogy a 2-ik §. 1. téteJe ugy szólva kikerülhetlen, és állandó adósságot kell csinálnunk, ha Fiúménak kikötőjét akarjuk. Hanem ezen §. 2-ik tétele ellen volna észrevételem. Ezen 2-ik részben az van mondva, hogy az állandó adósság külön adósság lesz, azaz adósságot fogunk csinálni épen Fiume kikötőjének kiépítésére. En t. ház azon véleményben vagyok és már saját tapasztalásom eléggé igazolja ezen véleményt, hogy speciális kölcsönök felvétele igen rósz, a legroszszabb fináncz politica. Láttuk azt a vasutkölcsönnél, midőn 60 milliót vettünk fel egy izben, s az első évben pedig csak 10—14 millióra volt szükség, a többiért, a mi addig már bejött vala, mi fizettünk 7 egész 8 százalékot s mi kiadtuk S — 4 kamatra, mi által az ország minden évben néhány 100,000 forintot veszt. Ha a jövő évben 13.000,000 ftot veszünk fel, és ezen összeget csak 8—10 év alatt használjuk fel e külön ezélra, mi fog történni? Kiadjuk sokkal olcsóbb áron, mint a hogy felvettük. Látszik tehát, hogy általában speciális kölcsön mindig rósz fináncz politica; de a mi helyzetünkben még kevésbbé igazolható, j A mennyire értesültem, ez fájdalom, nem lesz az utolsó rendkívüli szükséglet, melylyel az igen t. pénzügj^miniszter ur a ház elé fog lépni. Még ez idén más rendkívüli szükséglettel fog bennünket megkínálni, és ennek következése lesz, hogy újra adósságot leszünk kényszerítve csinálni. Ha jól vagyok értesülve, nem 13 millió, hanem legalább 20 millióra lesz szüksége a t. pénzügyminiszter urnák. Minek tehát a fiumei kikötőre külön kölcsönt felveuni, a mely nem használ és sokkal drágább lesz? ha azután más dolgokra szintén külön kölcsönt veszünk. Lesz annyi kölcsön, mely csak ujabb kiadásba fog kerülni. Azért azt hiszem, sokkal egyszerűbb volna, ha már ki kell mondani, hogy állandósított adóssággal fedezzük a költséget: — csak azt kijelenteni, hogy a kormány felszólittatik a költség iránt törvényjavaslatot benyújtani, azaz ez ne legyen külön kölcsön, hanem a mikor újra egybe fogunk jőni és a miniszter ur ismerni fogja az összes rendkívüli szükségletet, akkor terjeszszen a ház elé egy törvényjavaslatot kölcsön felvételről; de nem egy speciális kölcsön, hanem átalános kölcsön felvételéről, a melynek alkalmazását a ház fogja meg határozni. Ennek következtében bátor vagyok ezen módositványt benyújtani. A 2-ik §. második részében, a hol ez mondatik: „addig is, míg ezen kölcsön megkötéséről külön törvény intézkedik/' e helyett tétessék: „addig is mig ezen költségteljes fedezetéről külön törvény intézkedik.

£í Széll Kálmán előadó: A szövegezés ezen módosítás szerint így hangzanék: (olvassa) Simonyi Ernő: T. ház! A pénzügyminiszter a tervezett kölcsön támogatására csak azt mutogatta, hogy a t. barátom Irányi képviselő által tervezett kincstári utalványok kibocsátása majdnem annyiba fogna kerülni, mint maga a kölcsön. Feltéve, hogy ez tökéletesen igy van : azt nem mutatta meg a miniszter ur, hogy felvéve egyszerre 13 millió frtnyi kölesönt, mely körülbelől 8 vagy 10 év alatt használtatik föl, azon kamat közt, amit az állam fizet, és azon kamat közt, mit a heverő pénzből nyert : azon veszteséget mily módon fogja pótolni, vagy nincs-e különbség e közt és a közt, ha csak akkor mikor szüksége előfordul, és annyi pénz, a mennyi szükséges, vétetik fel akár kölcsön utján, akár fedeztetik adósság utján : az adott felvilágosítás tehát nézetem szerint nem kielégítő. Egyébiránt felszólalásom oka volt főleg a Zsedényi képviselő ur által mintegy a háznak tett azon szemrehányás, hogy a képviselőház hozta az ország pénzügyi állapotát azon helyzetbe, melyben most van. Ha Zsedényi képviselő ur azt akarja mondani, hogy igen is e házban a többség határoz,