Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-349

g9^ 349. országos ölés május 25. 1871. és ezen utalványok azon bizalomhoz képest, melylyel a pénzvilág az illetőnek, — legyen az állam vagy egyes ember, — fizetési képessége és ügyeinek rniképi vitele iránt viseltetik : vagy magasabb, vagy alacsonyabb áron kelnek el. Ennek folytán valamint az egyeseknek ugy az államnak is kötelessége jól megfontolni, vajon szükséges-e az adósság, és ha szükséges, nem lehet-e ugyanazon czélt más talán meszebb, de kedvezőbb utón elérni, s hogy nem vállal-e elviselhetlen terhet magára. Ezen szempontból indulva, miután az osztrák államadósságok egy részének elvállalása után, a földtehermentesitési és a szőlődézsma váltsági adósságokkal együtt, már is hazánk egy milliárd adóssággal van terhelve: én sem hasznosnak, sem tettleges visszonyainkkal megegyezőnek nem tarthattam a vasúti és a pesti állóhid és boulevárd -féle kölcsönök felvételét, ugy hasonlólag mindig elleneztem a budget tárgyalása alkalmával azon államkiadások folytonos szaporítását, melyet rendes jövedelmeinkkel vagy rendkívüli, de mindig csakugyan valóságos bevételekkel fedezni képesek nem vagyunk ; azonban meg kellett hajolnom a t. ház ellenkező akarata előtt, és így most kétszeres jogom van azon sebre mutatni, mely ily eljárás által államháztartásaink egész lényegén megnyílt. Ugyanis egy század óta vágyódik hazánk egy erős biztos kikötő után • Fiúméban; a minisztérium végre megfelelt a haza ezen buzgó kívánalmának a jelen törvényjavaslat által, és íme azon 13 milliót, mely erre szükségeltetik, sem jövedelmeinkből sem függő adósság után nem fedezhetjük. Nem fedezhetjük jövedelmeinkből, mert azokból egy garas sem marad, sőt tudjuk, hogy akár a miniszteri javaslatok, akár a házban történt és elfogadott indítványok folytán 18.000,000 deficittel közdünk; függő adóssággal sem lehet a kiadást fedeznünk, mint Irányi t. tagtársunk akarja, mert a függő adósság, mint már neve is mutatja, csak ideiglenes lehet, azaz olyan, mely a bevételek pillanatnyi csökkenése folytán, a szükséges államkiadásokat addig ideiglenesen fedezheti, mig a hátramaradt jövedelmek behajthatókká válnak, és igy rövid idő alatt törlesztetik. Ilynemű törlesztés azonban nálunk lehetetlen, mert az állani mindennemű pénzforrása a ház által megszavazott budget alkalmával ki lett merítve, semmi sem maradt valamely függő adósság rövid idő alatti törlesztésére. Ily körülmények alatt a pénzügyi bizottság már egy évvel ezelőtt javaslatba hozta az állampénztári utalványok kibocsájtását; de a tapasztalás mutatta, hogy a pénzvilág már szűkebb határok közé szorított bizalommal viseltetik a magyar államhitel irányában, mert azt látja, hogy évről évre mindenik évben uj adósságot veszünk fel, minden évi költségvetés deficittel végződik. tehát nem azon nagy készséggel veszi meg a pénztári utalványokat, mint reményiettük; 2—3 millió ' elhelyeztetik, de rövid idő múlva ezek is visszafolynak az állampénztárakba, mindennapi forgalomba nem juthatnak. Ezen tapasztalás után a pénzügyminiszternek igaza volt, midőn a pénzügyi bizottságban oda nyilatkozott, hogy a fiumei kikötőre szükséges 13 millió ezen az utón, azaz függő adósság utján nem fedezhető. Azt jegyzé meg Irányi t. képviselőtársunk, hogy miután csak részletes évi összegekben szükséges a pénz, ezen óvenkinti 2—3 milliót könnyebben lehet függő adósság utján fedezni. Igen, de miből biztosítsuk azok rövid idő alatti visszafizetését ? Az állambevételekre utolsó krajezárig szüksége van a pénzügyminiszternek, sőt a budgetben megszavazott hiánylatot is nem fedezheti lesyna^yobb erőltetés nélkül, sőt alkalmasint az állani értékeinek elzálogosítására is szorulni fog, bog}' a deficitet fedezhesse. Hogy ha a függő adósságok visszafizetését rövid idő alatt nem biztosithatjuk; ha arra több évek szükségesek : akkor ez már állósitott adósság. Nézetem szerint e mód lenne, melylyel az államszükségein segíthetnénk, és ezeket fel in említettem a pénzügyi bizottságban. Vele elnapolni a kikötő építését, vagy fölvenni állósitott adósságot, vagy pedig eladni az államvasutakat, elnapolni a kikötő építését nem lehet; mert a mint a pénzügyi bizottság jelentésében helyesen mondja, 3 év múlva elkészül a költséges vasút, és ezen vasútnak nem lenne semmi becse, sőt semmi értelme, ha Fiúméban nem volna kikötő is, mely azon hajóknak oltalmat nyújt, melyek a vasút által hozott árukat tovább szállítják. Az • államvasutak eladását szívesen ajánlanám, mert lehetetlennek tartom, hogy a kormány, a mostani nehézkes és bureaukratikus igazgatási móddal, előnyösen és takarékosan kezelhesse a vasutakat, és akkor a kikötő építésének kiadásait ezen uszszegből lehetne fedezni. Wahrnrann Mór (k'ösiheszól): A pénzügyi bizottság ezt elvetette, mert az államvasút a vasúti kölcsön biztosítása és visszafizetésére | ki van jelölve. Zsedényi Ede: Az igaz, hogy a mint Wahrmann képviselő ur mondja, ezen indítvány sem a pénzügyi bizottságban, sem a minisztériumban visszhangra nem talált, jóllehet a vasúti kölcsönre nézve más biztosításról gondoskodni lehetne, ennek folytán azonban el kellett fogadni az állósitott adósság eszméjét, miután a fiumei kikötő építésére nézve csakugyan kényszerhelyzetbe jutottunk. Elfogadom tehát a törvényjavaslat második szakaszát azon reményben, hogy a budgettárgyalás alkalmával a t. ház, tekintettel hazánk pénzügyi viszonyaira, szigorúan