Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-349
3<íí). országos ülés május 26. 1671. 323 rezni az arra szükséges 13 millió s néhány százezer forintot? annak oka az, mert oly módon, mint a t. képviselő nr monda, t. i. kincstári utalványok nagyobb mérvű kibocsátása által a szükséges kiadásokra az összeg beszerezhető nem lenne. Az igaz, hogy azok kamata ma 5 írt 40 kr, azaz b% 0 %; de épen ez az oka, hogy a forgalomban nincs több, mint a képviselő ur által megnevezett, nem egészen 3 millió. Ha nagyobb mérvben akarjuk azokat forgalomba hozni: akkor ez csak a kamat emelésével érhető el. Csak ha emelem a kamatot, több az utalvány vevője ; mert épen a magasabb kamat csábit a vételre. De nem szabad elfeledkezni a kincstári utalványok előállításának kibocsátási költségeiről, vaiamint az azok által okozott kezelési költségekről sem. Ha lehetőleg kömryüvé nem tesszük, hogy a 6 hónap eltelte előtt is lehessen értékesíteni a kérdéses jegyeket : nehezebbé válik azokat a forgalomban megtartani; ha pedig könnyűvé tesszük a visszafolyást; akkor többe kerül kezelésük, ugy hogy a kincstári utalványok 6 perczentbe kerülnek az államnak a kezelési és előállitási költségekkel együtt. E j hat perczent pedig igen közel van azon áldozathoz, a mely mellett állósitott adósság tételével is megkaphatjuk a szükséges pénzt. Hogy akkor, a mikor államháztartásunk megindulóban volt, mikor senki előre nem láthatta, hogy 4—5 éven keresztül a deficit csak az előirányzatokban fog szerepelni: de a valóságban és a zárszámadásokban soha; mondom, ha akkor 7V S % kamatra lehetett kölcsönt kapni, . ez valóságos szerencse, jelentékeny siker volt szemben azon múlttal, mely mindent összevéve, 10%-os adósságot is ösmert: de ennek ellenében mosta siker ellenkezőjelenne, ha 7 7a %-on alul nem bírnánk pénzt teremteni. Nyíltan kimondom ezt, habár tudom, hogy ez a pénzügyminiszter szájából nagy szó, mert az eredmény ellenkezőt is mutathat, miután az eventualitások urai nem vagyunk; de ugy, a mint a viszonyok most állanak, pedig azok tekintve Francziaország nagy pénzszükségletét, épen nem fényesek: el merem mondani, hogy állósitott államadósság mellett sem igen kell nagyobb áldozatot hozni, mint a mekkora a kölcsönzés más utján is meghozandó lenne.. Epén ezért nem tartom tanácsosnak a függő államadósságot, hova tovább annálinkább öregbíteni, miután már is utasítva vagyok oly öszszegnek függő adósság utján födözésére, mely nettó bevételeinknek 18 perezentje. Ez egy évre elég nagy feladat. Ezen tul menni koczkáztatás lenne, mely ha nem sikerül: akkor a vállalat nem létesíthető, miután pénz nélkül nem lehet i építeni; ha pedig sikerül: esetleg nagy bajt, zavart okozhatna. Emlékezetébe hozom a képviselő urnák azt is, hogy a fölhatalmazás, melyet a törvényhozás nekem adni kegyes volt, nemcsak kincstári utalványok kibocsáthatására szorítkozott, hanem más megfelelő hitelműveletek eszközölhetésére is kiterjed, csupán a consolidált adósság levén kivéve. Ennélfogva azon körülményből, hogy csak 3 millió kincstári utalvány van forgalomban: semmiképen sem következik, hogy f összes függő adósságunk annál nem több. Én mondhatom, hogy több; mert ha nem volna több, akkor nagyonis gyönyörűen állanánk, miután az év második fele mindig sokkal kedvezőbb erednienyéket mutat, annyira, hogy ha ma 3 millió függő adósságunknál több nem volna : ugy nem csak hogy semmi deficitünk nem lenne, de még jelentékeny fölösleg is fogna az év végéű mutatkozni, miután az év két fele közti különbség nálunk annyira megy, hogy mig jDéldául a múlt évben az első 6 hónap alatt a direct adókból 2 millió folyt be, addig a másik 6 hónap alatt ugyanazokból befolyt 38 millió. Mindezek folytán én, tekintettel egyfelől arra, hogy a consolidált adóssággal járó terhek kissebbek, mint a képviselő ur vélte, mig a függő adóssággal járók ennél magasabbak ; tekintettel továbbá arra, hogy az időközi elhelyezést még a t. képviselő ur által emiitett módnál is kedvezőbben lehet eszközölni, előnyösebbnek tartom az általam ajánlott módot, s bátor vagyok kérni a t. házat, legyen szives azt változatlanul elfogadni. Egy ország, melynek annyi beruházni valója van, lehetetlen, hogy arra akarna szorítkozni, hogy minden befektetéseket az év jövedelmeiből vagy a mi annak tőszomszédságában van, az év jövedelmeinek ideiglenes előlegezéséből teljesítsen. Ez nem lenne jó gazdálkodás. A mi azt illeti, hogy az összegre nem azonnal van szükség : épen azért bátor voltam ezen évre előlegezésre kérni engedélyt, mely megtörténhetik annak tudatában, hogy a jövő évben a leendő kölcsönből meg fog téríttetni, mielőtt az elszámolás megtörténnék, április végével s igy nem fogja confundálni a zárszámadást. Ha a felhatalmazás megadatik, gondom lesz, hogy az ez évben semmi áldozattal se legyen összekötve. (Helyeslés.) Zsedényi Ede; T. ház! En részemről mindig tévesnek tartottam azoknak véleményét, kik azt hiszik, hogy az államadósságok lényeges mivoltát más szempontból lehessen megbírálni, mint a magán ember adósságait; a kettő nem egyéb, mint utalvány a jövendő jövedelemre, 41*
