Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-349

322 349. országos ülés május 25. 1871. tiv módon is hozzájáruljak ott, a hol szükséges, | közhasznú ügyek keresztülviteléhez. Más részről az akadályok elhárítása alatt azt is értjük, hogy a kormány tegye meg mindazt, mit az egyesek nem tehetnek; ez a kormány hivatása, kötelessége. Ennélfogva én is nagyon szívesen járulok t. barátom indítványához. Csak arra emlékeztetem őt, hogy még azon országban is, hol az alkotmányosság és a „non interventio" elve nagyon tiszteletben tarthatik, t. i. Angolországban : a kormány az állam pénzével szintén hozzájárul az ily kereskedelmi és hajózási vállalathoz. Elnök: Átaláaos tárgyalásra senki nem levén fölírva: következik azon kérdés, elfogadja-e vag}

r nem a ház átalánosságb £111 a/ törvényjavaslatot ? {Elfogadjuk!) El van fogadva. Parcsetics Sándor jegyző (olvassa a törvényjavaslat csimét.) Széll Kálmán előadó: A központi bizottság a pénzügyi bizottság által szövegezett czimet elfogadta. (Elfogadjuk!) Elnök: El van fogadva. Parcsetics Sándor jegyző (olvassa az 1-sS §-t.) Széll Kálmán előadó: A központi bizottságnak ezen §-ra nézve csakis két irályi észrevétele van, úgymint a második sorban „s" szócska kihagyandó, ugyanezen §. harmadik sorában „niegállapittatván" helyett „állapittatik meg" teendő. (Elfogadjuk!.) Parcsetics Sándor jegyző (olvassa a 2-ik §-t.) Irányi ]>ániel: T. ház! Az által, hogy az átalános tárgyalás alkalmával a törvényjavaslatot a részletes vita alapjául elfogadtam, sőt elfogadtam az első §-t is, bebizonyítottam, hogy tökéletesen egyet értek a kormány előterjesztvényével, a törvényjavaslat értelmét illetőleg; azonban a mi a szükséges költség előteremtését illeti, itt már eltérnek nézeteink. A kormány ezen 2-dik §. által felhatalmaztatni kívánja magát arra, hogy a szükséges 13 millió 120 ezer forintra előszámitott költség állósitott adósság utján fedeztessék. Az 1871-ik évre pedig fölhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy a szükségelt egy millió forintot kölcsönkép bevegye. En, t. ház, igen fontos kérdésnek tartom j azt, miként fedeztessék valamely költség. Ha a rendes jövedelmekből nem kerül is ki, mint meglehet, hogy a t. pénzügyminiszter ur is azt fogja állítani, hogjr nem kerül ki : még fennmarad azon kérdés, vajon egyedül állósitott vagy pedig lebegő adósság utján szereztessék-e be a szükséges eszköz ? Állandó, vagy állósitott adósság utján pénzt szerezni a tapasztalás szerint, nálunk annyit jelent, mint számos éveken keresztül hét és fél, sőt néha több %-kot fizetni a fölvett összegtől. Láttuk, hogy a vasúti kölcsöntől csakugyan annyit kellett fizetni, és fizettünk akkor is, midőn azt rögtön föl nem használhattuk, s fizettünk 7V« %-ot akkor, midőn ezen pénzt a pénzügyminiszter maga 3, legföljebb 4%-ratudta elhelyezni. Később ugyan, a mint értesültem, a mostani pénzügyminiszter jobb föltételek alatt tudta ezen pénzt hasznosítani; azonban még ha 5%-kal helyeztetik is el ideiglenesen, még akkor is két % különbözet marad fenn, a mely pénzügyi viszonyainkat tekintve mindenesetre súlyos teher^ Én tehát azon kérdést vagyok bátor intézni, a t. pénzügyminiszter úrhoz : vajon mulhatlanul szükséges-e, hogy ezen összeg állósitott kölcsön utj'án szereztessék-e be ? nem lehetne-e inkább azt kamatozó kincstári utalványok által fedezni, a melyektől amint tudjuk, csak 5

6

/io %-t fizettetik, következőleg minden esetre olcsóbb az ez utoni pénzszerzés, minthogy ha állósitott kölcsönt veszünk fel. Es ezt annál inkább kívánatosnak tartom, mert az 1-ső évben csak egy millióra van szükség, sőt a többi pénzre is csak több évek hosszú során lehet szüksége a közlekedési miniszternek. A jelentés szerint a legközelebbi években mindössze 8 millió forint fog erre a ezélra fordíttatni, tehát több évre eloszlik a teher, és igy egyátalában nem látszik nekem lehetetlennek, hogy ezen összeg évenkint kincstári utalványok által fedeztessék. Azt tudom, hogy ily kincstári utalványoknak nagy mérvbeni kibocsátása a lebegő adósságnak nagy mennyiségével krizisek esetére nagy veszélyt hord magával; azonban, ha hiteles azon hírlapi tudósítás, a melyet nem rég olvastam, mainapság ily utalványokból mindössze 2 % millió volna bibocsátva. Ha már most ezen összeget 1 — 2 millióval szaporítanánk, évenkint az egyátalában nem volna veszélyes a kincstárra. En tehát mielőtt ezen §-hoz szavazatomat adnám: bátor vagyok a t. pénzügyminiszter urat felkérni arra, méltóztassék nyilatkozni, vajon nem tartaná-e czélszerübbnek ily módon, a mint jeleztem, vagy pedig másképen is előteremteni a szükséges összeget, mielőtt az állósitott kölcsönhöz folyamodnék, a mely minden esetre súlyosabb terhet fogna róni a nemzet vállaira. (Helyeslés a szélső bal felől.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: A tett kérdésre van szerencsém válaszolni a következőket: Miért vélem én és miért véli a pénzügyi bizottság is állósitott államadósság fölvételével kiépítendőnek a fiumei kikötőt, illetőleg besze-