Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-349
349. országos ülés május íío. 1871. 321 latkozott ezen interpellatióm következtében, hogy ezen ügy^ alkotmányos tárgyalás utján fog megoldatni. Én azon föltevésben és azon méltó várakozásban, hogy a kérdéses ügy, mielőtt a Lloyd subventiója delegatiók költségvetésébe fölvétetnék, a miniszter ur szavai szerint is, alkotmányos tárgyalás végett a képviselőház elé fog terjesztetni: a miniszterur feleletében megnyugodtam. Azonban alig telt el azóta pár hét s ime tapasztaljuk, hogy az osztrák Lloyd subventiója a közös külügyminisztérium költségvetésében immár benne van. Epén ma, ezen órában jutott kezemhez a közös külügyminisztérium 1872. évi költségvetése, melynek illető tétele igy szól, méltóztassék megengedni, hogy fölolvassam : „Az osztrák Lloyd segedelmezése 1872-re. E czélra az igénylet ez évre is két millióban vétetik föl a költségvetésbe. De a fedezetnél az osztrák Lloyd ugy jövedelmi adó, valamint postabevétele is az 1870-iki eredménynek megfelelő magasabb számokkal, az első 161,200, a második 900,200 frttal vétetik föl. Tehát a közös külügyminisztérium költségvetésében az osztrák Lloyd segedelmezése, ámbár a szerződés 1871. végével lejár, ismét benne van, mielőtt az alkotmányos tárgyalás ezen ügyre nézve itt e házban megtörtént volna. Elnök: Kötelességemnek tartom emlékeztetni a t. képviselő urat, hogy a fiumei kikötő ről van szó. Várady Gábor : Tudom, de azt hiszem, t. elnök ur, hogy most átalános tárgyalás van napirenden, ós ezen ügy a fiumei kikötővel szoros kapcsolatban áll. Elnök: Kötelességemnek tartottam figyelmeztetni a t. képviselő urat, hogy a házszabályok értelmében, a kitűzött tárgyról másra áttérni nem szabad. Várady Gábor: A tárgy egy, t. elnök ur, s miután Máttyus képviselő ur is e tárgyhoz szólt: azt hiszem a t. ház nekem is meg fogja engedni, hogy nézeteimet e tárgyról elmondjam ; különben megnyugtatásul mondom az igen t. elnök urnák, hogy rövid leszek. Én ugy fogom föl a dolgot, hogy a Lloyd kérdése szoros kapcsolatban áll a fiumei kikötő kérdésével; a részletekhez nem fogok szólani, de azt hiszem, hogy most, az átalános tárgyalásnál ezen kérdést, a mely szoros kapcsolatban áll a fiumei kikötő ügyével: jogom van fölemliteni. {Ugyvan! Bal felől.) Az 1868. évi XVI. tőrvényczikk 6. §-ban az van: Az „Ausztriai Lloyd" czim alatt működő, s mindkét fél forgalmi érdekeit előmozdító nemzetközi, tengeri, postaszállító és hajózási vállalat, a külügyi miniszter vezetése alatt áll, ki az ezen intézetet illető tengerészeti és postaKÉPV. H. NAPLÓ 18? J xvi. ügyekben a két kereskedelmi miniszterrel egyetértőleg fog eljárni." A mi már most a szerződést átalában illeti, erre nézve a III. tőrvényczikk ezt mondja: „Ilynemű ujabb szerződésekre nézve az alkudozás és szerződés megkötése, mindkét törvényhozó test alkotmányos jóváhagyásának föntartása mellett, csak a külügyminiszter által történik, azon megállapodások alapján, melyek a két fél illető szakminiszterei közt eszközlendők." Az ausztriai Lloyddal kötött szerződés folyó év végével lejár, és igy 1872-re már csak uj szerződés köttethetnék, következőleg az idézett III. tőrvényczikk itt betű szerint alkalmazható. Nézetem szerint t. ház nem lehetett az ausztriai Lloyd 1872-re való subventióját fölvenni a közös külügyminisztérium költségvetésébe, mielőtt a két állam minisztereinek megállapodása és különösen a mi kormányunk ez iránti javaslata, itt a képviselőházban alkotmányos utón nem tárgyaltatott. Ezt kénytelen vagyok, sőt fölhiva érzem magamat már ez alkalommal kijelenteni, annyival inkább, mert az igen t. kereskedelmi miniszter ur nekünk biztosítást adott, hogy ezen ügy alkotmányos, utón, tehát még mielőtt ez a delegatiók elé kerülne: fog tárgyaltatni. En pedig azt nem tekinthetem alkotmányos tárgyalásnak, hogy mielőtt a törvényhozás eziránt határozna: a Lloyd subventiója már a közös külügyminisztérium költségvetésébe ismét fölvétetett. En tehát a legszelídebb kifejezést használva a t. kormánynak ezen eljárását nem helyeselhetem. (Helyeslés bal felől.) Horn Ede: T. ház! Fagyon tisztelt barátom Máttyus Arisztid javaslatának támogatására szükségesnek látta beszédének kezdetén ellenmondani azon, a közlekedési minisztérium költ ségvetésének átalános tárgyalásakor itt kimondott elvnek, miszerint a kormány mindenekelőtt hivatva volna az akadályok elhárítására. Ebből azt lehetne következtetni, hogy azok, kik azon elvet vallják: ellene vannak Máttyus tagtársunk javaslatának, hogy a kormány tegyen meg minden tőle kitelhetőt a fiumei kereskedelem előmozdítására. Minthogy pedig én voltam az, ki azon elvet, melyet a nagyon t. közlekedési miniszter ur szintén elfogadott, azon alkalommal itt fejtegettem : bátor vagyok ugy szólván személyes kérdésben félreértések elhárítása tekintetéből ezen elv fölvilágositására néhány szót mondani, {Halljuk!) En csak azt mondottam azon alkalommal, és azt gondolom, hogy a nagyon t. közlekedési minisztérium is szintén csak azon szellemben járult hozzá e mondásomhoz, hogy mindenek előtt a kormánynak kötelessége az akadályok elhárítása; de ez semmiképen sem zárja ki azt, hogy posi41
