Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-347

347. országos ülés május 20. 1871. 307 kedniök még akkor is. ha az adó reductiqja folytán nagyobb összeg állana is rendelkezésökre, ós kétlem hogy abból, mire feltétlenül szükségök van, még azon esetben is leengedhetnének magoknak valamit, ha netalán az illetőség", mely a reductio folytán reájok háramlik, azt föl nem érné, mert a feltétlen 'szükség mégis csak föltétlen szükség. Egyelőre annyit lehet megmondani, hogy bármily nagy vagy kiesi a reductio : átalában véve az egész országban ennyit vagy ennyit ad a kormány e ezélra törvényhatóságok rendelkezésére. A további kimunkálás több időt kivan és nem is biztos, nem is állandó; mert az adó mennyisége a törvényhatóságok szerint évenként igen jelentékeny változásoknak van alávetve, a direct adónemekre nézve is. Meg kell még említenem azt is, hogy maga a törvényjavaslat, legalább az én meggyőződésem szerint, aligha fog a ezélnak megfelelően beterjesztethetni azon alapon, vagy ha azon alapon kötelességszerűen be is terjesztetik, alig fog e törvény megalkottathatni azon alapon, melyet a törvény épen ezen kérdés tüzetes tanulmányozása előtt és nélkül akkor kijelölt. Megmondom okaimat, hogy miért? Az állam-kincstár megrövidítése nélkül — a mi más szóval annyit tesz, hogy az onnan fedezendő szükségek megszorítása nélkül többet, azon reductio folytán leengedni alig lehet, sőt épen nem lehet, mint a mennyi egészben és nagyban .eddig a törvényhatóságokban a közigazgatási költségek fedezésére fordíttatott. Mondjunk példaképen egy összeget: 4 milliót. Ez összeg fölvétele mellett annyival kellene reducálni azon kérdéses adónemeket, hogy 4 millióval kevesebbet hozzanak be az országnak. De határozottan állítom, hogy bár ezen öszszeggel az eddigi módozat mellett lehetett a közigazgatási szükségleteket fedezni; lehetetlen lesz az a megyék saját domesticája mellett akkor is, ha egy egyforma leütés, ugyancsak négy milliót von el a kincstártól, miután abban nem az eddigi arányban részesülnek a törvényhatóságok; mert lesznek gazdag, nagy mérvben adózó megyék és törvényhatóságok, melyek az ezen 4 milliónyi reductiónak megfelelő leütés által oly jelentékeny összegekhez fognak jutni, melyek eddigi szükségleteiket kétszer is fedezik; viszont lesznek mások, melyek azon helyzetben találandják magukat, hogy ugyanazon adóleengedés mellett felét sem kapják meg annak, a mit eddig kaptak. Ezen baj a t. házat és minket igen huzamosan fog még foglalkoztatni. A mód megtalálható ; a kérdés mikénti megoldásának egyébiránt ezúttal praejudicálni nem akarok, és előadásomat csak oda vonom össze s vissza térek azon pontra, melyből kiindultam: hogy a kiindulási pont a törvényhatóságoknál a magok szervezkedését illetőleg, mindig a feltétlen szükség. Ennél kevesebbet lehetetlen, hogy statuáljanak, ennél többet nincsen okuk statuálni — még akkor is, ha kikerül. Egyébiránt nincs ellene észrevételem, hogy a kérdéses törvény lehető gyorsítással előterjesztessék {Helyeslés bal felől.) Tisza Kálmán: T. ház! Legelőször is az igen t. pénzügyminiszter ur előadására vagyok bátor azt felelni, hogy abból sem a ház, sem az ország nem meríthet egyéb tanulságot, mint azt először, hogy megalkottatnak a minisztérium vezérlete alatt a legfontosabb törvények, anélkül, hogy azok következései megfontoltatnának ; (Ugy van! Bal felől.) mert hogy mi legyen ebben a teendő, és mit kell tenni, azt nem másfél esztendő, vagy esztendő múlva : de akkor kellett volna megfontolni, mikor a törvény megalkottatott. Másodszor megtanulhattunk mi, és tanulhatott a tisztelt ház is abból még mást is, a mi igen szomorú, hogy tudniillik hiába van a törvényben kimondva valamely kötelezettség a minisztériumra : ha az a minisztériumnak nem tetszik, vagy nem tudja érvényesíteni, s nem tartja érdemesnek indokait a házzal tudatni, és magát a maga kötelezettségének teljesítése alól feloldatni. Ez a második. {Igás! Bal felől.) A 90. §. ugyanis határozottan kimondja, hogy az előterjesztésnek még IS70-ben meg kell történnie. Ha már elkövettetett a meggondolatlanság, mihelyt a minisztérium, érdemesnek tartván a tárgygyal foglalkozni, észrevette, hogy a törvény rendeletének eleget nem tehet: kötelessége lett volna indokai előterjesztésével a házat, a törvényhozást, kötelezettsége alóli föloldatás végett megkérni, és más módon elintézni az ügyet; de mindenesetre ugy, hogy a törvény intentiójának elég legyen téve. Azt gondolom, a t. miniszter ur nem fogja kétségbevonni, hogy ezen §-ban kötelezettség van, mert azt mondja a 90. §.: ,,Az állami közigazgatás költségeit jövőre a törvényhatóságok saját házi pénztáraikból fogván fedezni, a pénzügyminiszter, egyetértőleg a belügyminiszterrel, még ez év folytán, — tehát még 1870ben, mert ezen törvény akkor alkottatott, szentesittetett — törvényjavaslatot terjeszt elő a föld-, ház-, jövedelem és személyes kereseti adó olymérvü leszállításáról, hogy a leszállítás a lehetőségig megfeleljen azon főösszegnek, a melyet az állam a f. évben közigazgatási czélokra

? az összes törvényhatóságnak kiszolgáltat." Ami különben a miniszter urnák azon okoskodását illeti, hogy nem szolgálhat a megyék39*