Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-347
3Q4 *** 7, országos ülés május 20. 1871. Interpellatió az összes minisztériumhoz: Tekintve egyrészről, hogy Dalmátia fejedelmi esküvel szentesitett, ugy régibb, mint ujabb alaptörvényeink értelmében ősidőktől fogva szent István koronájához tartozik jogilag, és csak tényleg van az osztrák birodalomhoz kapcsolva; tekintve, hogy a szintén alaptörvénynek nyilvánított 1868. XXX-dik törvényczikk 1. §-ához képest Dalmátia, Horvát - Szlavonországgal egy és ugyanazon állami közösséget képez, mind az ő felsége uralkodása alatt álló többi országok, mind más országok irányában; tekintve, hogy az idézett törvényczikk 65. §-a szerint Magyarország megígérte, hogy mint addig is számos izben felszólalt ez ügyben, ezentúl is követelni fogja a magyar szent korona Dalmátia visszacsatolását, illetőleg Horvát-Szlavonországhoz kapcsolását, a visszacsatolás föltételeire nézve Dalmátia is meghallgatandó levén; tekintve másrészről, hogy legalább közönségesen tudva nincs, vajon tett-e már a magyar minisztérium Magyarország ezen ígérete beváltására valamit, ellenben az osztrák miniszterelnök a bécsi hírlapok szerint a minap, a Eeiehsráth alkotmányi bizottságában ugy nyilatkozott, hogy azon esetre, ha Dalmátia Szent István koronájához való visszakapcsoltatása iránt kívánságot nyilvánítana : az osztrák kormány ezen kívánságot teljesíteni nem szándékozik; Azt kérdem a tisztelt kormánytól: 1.) Mit tett eddigelé az 1868-ki XXX-dik törvényczikk 65. §-ában foglalt, s Dalmátiára vonatkozó ünnepélyes igéret beváltására? 2.) Szerzett-e hiteles tudomást magának az osztrák miniszterelnök fentemiitett nyilatkozata tárgyában, s ha az csakugyan való : mit tett, s illetőleg szándékozik tenni annak folytán. Kérem ezen interpellátiót az összes minisztériummal közöltetni. Elnök : Közöltetni fog az összes minisztériummal. Tisza Kálmán: T. képviselőház! A törvényhatóságok rendezése tárgyában kívánok egy interpellátiót intézni az igen t. belügyminiszter úrhoz. (Halljuk!) A t. belügyminiszter ur kiadta már rendeletét a rendezés megkezdése iránt. Azt, hogy e rendezést, ha már egyszer a törvény meghozva van, nem kívánja függőben tartani, de végrehajtani óhajtja : én részemről helyeslem. Azonban elolvasva a május 15-én kiadott rendeletet, abban azt látom, hogy ebben a törvény által neki adott meghatalmazás körén tul intézkedik, a mennyiben a törvény azzal hatalmazza meg a belügyminisztert, hogy egy határidőt tűzzön ki, a mely alatt a törvényhatóságok megtartsák az első alakuló gyűlést; mig ő azzal ellenkezőleg bár a tőrvényre hivatkozva, mégis mást rendelve, a határnapot június 15-ikére tűzi ki, melyen kelljen minden hatóságnak gyűlését megtartani. En azt hiszem, hogy a törvényes meghatalmazáson tulmenni, alkotmányos és jogi szempontból mindig nagy hiba; de tenni ezt egy oly törvény irányában, mely különben is azért keltett sokaknál ellenszenvet, és nyugtalanságot, mert az önkormányzat rovására túlságos befolyást ad a miniszternek, és megbízottjának a főispánnak: ez legalább is nem nagy politikai eszélyesség. Továbbá azt mondja a rendelet második része, miszerint ^elvárja a miniszter ur, hogy a törvényhatóságok oly tervet fognak kidolgozni, mely a gyors és jó administratió biztosítása mellett az ország, illetőleg az adózó polgárok financiális érdekeinek megóvása iránti jogosult kívánalmainak megfelelend." Nagyon helyes ! Nem is mondhat egyebet, nem is kívánhat egyebet a miniszter; de midőn ezt kívánja : végre kellett volna hajtania, vagyis teljesítenie a törvény 90-ik §-ának rendeletét, mely nélkül a törvényhatóságok nincsenek oly helyzetben, hogy tudhassák, mi az, a mit a jó administratió érdekében elkövetni lehet a nélkül, hogy az adózó polgárok vállaira nagyobb terhek rovatnának. A 90. §. rendelete szerint ugyanis még az elmúlt évben törvényjavaslat lett volna benyújtandó az iránt, hogy a föld- a ház- és a jövedelem és a személyes kereseti adó tekintettel a domesticára, mily mérvben legyen alábbszállitható. E tekintetben semmi sem történt, és igy a törvényhatóságok lehetetlen, hogy tudják mennyiben lehet intézkedniök a nélkül, hogy ujabb terheket rónának az adózók vállaira. És harmadszor, hogy a törvény jól hajtassák végre, és hogy az illetőknek érdekei szemügyre vétessenek a járások és kerületek beosztásánál, okvetlenül szükséges volna : hogy a törvényhatóságok ugy intézkedhessenek, hogy a közigazgatási járások és kerületek, a mennyire esak lehet, a bírósági kerületekkel összevágjanak. A törvényhozás, midőn ezen törvényt al'] kotta : a bírósági kerületekről nem szólt ugyan, de midőn kifejezi azt, hogy a közigazgatási kerületeknek a lehetőségig össze kell vágni a képviselői választó kerületekkel, a képviselői választó kerületek pedig csak minden 3-ik évben élnek egy pár hétre szorított múló életet: akkor ez által bizonyosan jelezte, hogy nem kívánja az országnak különféle kerületekre való osztását ;
