Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-329

32!). ors/itgos ülés á|*í?) 20. 1871. 19 vedelem volna szükséges és igy valószínű, hogy a kamatbiztositás is kevesebb lesz ez utóbbi vonalnál. Ázőnkivül a Bártfa felé vezető vonal nem oly hamar építhető ki, mint a kis-szeben-palocsai, mert Bártfa felé, hol két vízválasztó áll útban, sokkal nagyobbak a területi nehézségek. Végül még bátor vagyok a t. ház figyelmébe ajánlani azt. hogy ez összeköttetés Eperies-Palocsa irányában az igen iparos és mivelt Szepességnek Poprád völgyét is bevonandja a kereskedelem hálózatába, a mi hazánknak bizonyosan nagy szolgálatot teend. Én. tehát mind stratégiai, mind nemzetgazdasági szempontból az eperjes-palocsai vonalat tartván előnyösebbnek: a központi bizottság javaslatát ajánlom elfogadás végett. {Helyeslés a jobb és a bal oldalon.) Tisza Kálmán: T. ház! Mindenekelőtt azt óhajtanám tudni, hogy e tőrvényjavaslatot most tárgyaljuk: vagy nem-e ? mert én ahoz a kérdéshez, hogy most tárgyaljuk-e vagy elhalaszszuk e tárgyalást: szólni nem kivánok. De azt gondolom, hogy miután inditványoztatott az elhalasztás : legelőbb is el kell határozni most legyen-e a tárgyalás vagy nem. Ha most lesz? akkor szeretnék egy pár szóval hozzá szólni. Elnök: Előbb nem tehettem lel a kérdést, mig szólók fel voltak jegyezve. Miután elleninditvány van beadva, mely a tárgyalás elhalasztását kivánja, az első kérdés az volna : kivánja-e a ház tárgyalását vagy nem ? {Zaj.) Hodossy Imre: T. képviselőház! Ez egy külön indítvány. Az első kérdés mindenesetre az: hogy a központi bizottságnak jelentését elfogadja-e a ház, vagy nem? mert az magában véve igen természetes, hogy ha elfogadjuk : akkor tárgyaljuk ; ha nem fogadjuk el, nem tárgyaljuk. Ha a ház e tárgyat najnrendre kitűzte: ezzel elhatározta, hogy tárgyalja, s igy most más kérdés nem lehet, mint az : vajon elfogadja-e 8J IlclZ ti központi bizottság véleményét vagy nem ? Perczel Béla: Egyetértek az előttem szólott tiszteit képviselő úrral abban, hogy csak az lehet a kérdés most: vajon elfogadjuk-e aközponti bizottság véleményét. Midőn a tisztelt ház napirendre tűzte ki e tárgyat, ezzel elhatározta már annak mostani tárgyalását, s igy következőleg ez ujabb kérdés tárgya nem lehet. Huszár Imre : T. képviselőház ! Én is a kérdéshez vagyok bátor szólani. Én nem érthetek egyet előttem szólott t. képviselőtársaimmal. Ha egy elleninditvány adatott volna be, oly indítvány, mely a központi bizottság javaslatát elvettetni kivánja : akkor igenis, érteném azt, hogy a ház mindenekelőtt a felett határozzon, hogy elfogadja-e a részletes tárgyalás alapjául a központi bizottság javaslatát, igen vagy nemMikor azonban egy oly indítvány adatik be, mely a központi bizottságnak jelentését elvileg meg nem támadja, azonban magát a tárgya j lást elhalasztatni kivánja: én azt hiszem, a dolog természeténél fogva önként folyik, hogy a kérdést másként föltenni nem lehet, mint azt a t. elnök ur proponálta. Elnök: T. ház! Az eredmény egy lesz. Elleninditvány adatván be 10 aláírással, ahoz. ha szólni akar még az indítványozó ur, szólhat. Simonyi Ernő : T. ház! A házszabá-. lyok azt mondják, hogy a napirendhez szólni mindig lehet, uj napirendet indítványozni is mindig lehet. Ez pedig nem egyéb, mint uj napirend indítványozása. Én nem szólottam a dolog motívumához, hanem egyedül ahoz, hogy ezen tárgy ne most vétessék föl, hanem tárgy altassák a munkács-stryi vasúttal. Ugy hiszem, egészen a házszabályok szerint jártam el akkor: midőn azt tettem. En nem találok egyéb ervet, mely indítványom ellen felhozatott volna, mint a melyet Bujanovics Sándor képviselő ur hozott fel, ki azt mondta, hogy a tárgyalást most elhalasztani nem lehet, mert ez ügy már most harmadszor van tárgyalás alatt. A ház előtt volt 1869-ben, 1870 ben, és most ismét előttünk fekszik. Igaz, hogy ez ügy most van harmadszor tárgyalás alatt, és miután még nem volt reá eset, hogy vasút háromszor lett volna tárgyalás alatt, a ház előtt anélkül, hogy a ház döntőleg határozott volna abban: már ez maga mutatja, hogy a ház fázik tőle. Ez igen erős argumentum indítványom mellett. En most ennek a vasútnak magának meritumába belebocsátkozni nem akarok. Azok, miket felhoztam, senki által megczáíolva nem voltak, nevezetesen azon állitásom, hogy a vasutak az országnak nagy pénzbeli áldozatokba kerülnek : annyira, hogy ha a vasutak kiépítve lesznek, az ország oly véghetetlen finaneziális bonyadalmakba tog jutni, hogy nines az a miniszter, ki a deficzittól meg fogja óvhatni. Ennélfogva nagyon óvatosan kell eljárnunk, midőn valamely vasutat megszavazunk. Most két vasút van a ház előtt, egyik ma van kitűzve tárgyalásra, a másik az osztályoknál van. A szakbizottságok már elvégezték a tárgyalást és igy néhány nap alatt a ház elé terjesztethetik az is. Mielőtt tehát döntőleg határoznánk az előttünk fekvő törvényjavaslat fölött : méltóztassék bevárni, hogy a másik vasút engedélyokmánya is beterjesztessék, és méltóztassék akkor e két vasutat együttesen tárgyalni. Ami a központi bizottság észrevételeit és a miniszter urnák azokra adott válaszát illeti: erre nézve, midőn a 3*